Bizarr módon zajlott le az utolsó nyilvános, guillotine-os kivégzés
2019. február 28. 16:55 Múlt-kor
1939. június 17-ének reggelén a versailles-i Szent Péter-börtön előtt tekintélyes számú bámészkodó tömeg gyűlt össze, hogy megnézze a német születésű bűnöző, Eugen Weidmann guillotine általi kivégzését. A több tucatnyi francia ahelyett hogy elborzadt volna a szó szerinti vérfürdő láttán, elkezdte zsebkendőivel felitatni a kivégzett vérét, hogy hazavihessen egy kis szuvenírt. A tömeg botrányos viselkedése láttán Albert Lebrun köztársasági elnök annyira ledöbbent, hogy azon nyomban betiltotta a nyilvános kivégzéseket.
Korábban
A frankfurti születésű Eugen Weidmann (1908–1939) már fiatalon sem bírt ellenállni a bűn csábításának, később pedig igazi nehézsúlyú gengszter vált belőle. Miután megjárta a fiatalkorúak börtönét, valamint Kanadában és Németországban is megismerkedhetett a rácsok mögötti világgal, két bűntársával a Párizs környékére látogató turistákat vette célba. Kirabolták és megölték őket. Az első áldozat egy amerikai táncos, Jean de Koven volt, később – az 1937-es év során – végeztek még négy férfivel (egy sofőrrel, egy színházi producerrel, egy náciellenes aktivistával és egy ingatlanügynökkel), valamint egy újabb nővel, aki nővérként dolgozott. Habár főként a haszonszerzés motiválta Weidmannt, igen kevés pénzre tett így szert.
A bűnmegelőzési szervek idővel rábukkantak a férfi lakására, ahol meg is jelentek. Bár Weidmann tüzet nyitott rájuk, végül sikerült elfogniuk. Az élénk sajtóérdeklődés közepette lefolytatott, igazi szenzációnak bizonyuló per során bűntársait életfogytiglanra, illetve húsz éves börtönbüntetésre ítélték, míg őt a guillotine várta.
1939. június 17-én, reggel kivezették a versailles-i Szent Péter börtön elé, ahol a vérpad mellett egy zajos, fütyülő és kiabáló tömeg fogadta. Érdekesség, hogy a „nézők” sorai között ott volt a 17 éves Christopher Lee is, aki később igazi színészlegenda lett. Az összecsődült embersereg szemmel láthatólag nem tisztelettel és korántsem a helyzethez megfelelő komolysággal várta egy ember életének kioltását, hanem lármázva és akcióra éhesen.
Weidmann fejét hamarosan a guillotine alá helyezték, a francia főhóhér, Jules-Henri Desfourneaux pedig nem késlekedett: a penge kegyelmet nem ismerve választotta el Weidmann testét a fejétől. Az igen jól szórakozó tömegből pedig többen is elindultak zsebkendőikkel a véres maradványok felé, hogy felitatva a vért egy kis szuvenírt tehessenek el emlékbe. A Paris-Soir című napilap gusztustalannak nevezte, ahogy az emberi áradat lökdösődve és zajongva próbált közeledni. A kegyeletsértő tömeg miatt egyébként néhány perccel későbbre is kellett halasztani a kivégzést, így nem a hajnal szokásos szürkületében, hanem már napfelkelte után történt a lefejezés, ami pedig lehetővé tette, hogy valaki egy filmfelvételt is készítsen az eseményről.
A nyilvános kivégzések egyik legfontosabb célja, hogy elrettentő hatással legyenek az emberekre, ám ehelyett alantas ösztöneiket hozták a felszínre. A tömeg botrányos viselkedése láttán Albert Lebrun köztársasági elnök annyira ledöbbent, hogy azon nyomban betiltotta a nyilvános kivégzéseket. A gyors, fájdalommentes, ezért viszonylag humánus kivégzési eszköznek vélt guillotine 1792 és 1977 között volt használatban. Habár 1939-ben betiltották a nyilvános végrehajtást, a francia forradalomban bevezetett eszköz még közel négy évtizeden át használatban volt. A francia köztársaság más kivégzési módszert nem is használt. Utoljára 1977-ben hajtottak végre kivégzést Franciaországban egy kegyetlen gyilkoson, végül az országban 1981-ben törölték el a halálbüntetést.
Habár a guillotine-t könnyű barbár eszköznek tekinteni, ám sokkal kevéssé hátborzongató, mint első ránézésre tűnik. Mint ahogy Európa számos országában, a forradalom előtti Franciaországban is igen gyakori volt a halálbüntetés. A magasabb társadalmi rétegbe tartozók számára a lefejezés volt a tipikus kivégzési módszer, míg a „pórnép” elítélt fiait felakasztották. Ám e két metódus igencsak sok hibát szült a történelem folyamán. Gondoljunk csak arra, mennyit szenvedhetett Hunyadi László, akinek a fejét csak a negyedik csapásra sikerült elválasztani a nyakától. Az sem lehetett szívderítő látvány, amikor az új-mexikói Clayton városának első, 1901-es akasztása során a hóhérok gyatra munkája következtében Thomas Ketchum törvényen kívüli feje a csapóajtó kinyílásának pillanatában leszakadt testéről. A villamosszék pedig talán még kegyetlenebb szenvedést okoz: a villamosszékben elsőként – 1890-ben – kivégzett Wiliam Kemmler az első, 17 másodperces áramütés után még életben volt. A második következtében erei szétrobbantak, teste pedig lángra kapott.
10 tény a félresikerült kivégzésekről
Tehát amikor Joseph-Ignace Guillotin doktor bemutatta a guillotine-nal történő, valóban humánusabb végrehajtási módszert, nagy szolgálatot tett az emberiségnek. Ezt követően a franciáknál a halál tekintetében nem volt különbség nemes és paraszt között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Megfordította Erdély „veszett ügyét” a mindenre elszánt ágyúöntő, Gábor Áron 17:10
- Saját műfajt teremtett a mindössze öt filmet forgató Bruce Lee 16:20
- Egy helyre gyűjtöttük össze a legjobb karácsonyi ajándékokat! 14:50
- A karácsony örömünnepére készít fel minket az adventi várakozás 11:50
- Egy viking vezér vérvonalának útja Anglia trónjáig 11:20
- Máig nem érhetett senki a gitárt forradalmasító Jimi Hendrix nyomába 09:40
- Tévedésből írt nekrológ indította el Alfred Nobelt a híres díj megalapítása felé 08:20
- Brit lovagként és az MTA tagjaként fedezte fel Ázsiát Stein Aurél tegnap
