Bizarr módon zajlott le az utolsó nyilvános, guillotine-os kivégzés

A képgalériáért kattintson a fotóra

A frankfurti születésű Eugen Weidmann (1908–1939) már fiatalon sem bírt ellenállni a bűn csábításának, később pedig igazi nehézsúlyú gengszter vált belőle. Miután megjárta a fiatalkorúak börtönét, valamint Kanadában és Németországban is megismerkedhetett a rácsok mögötti világgal, két bűntársával a Párizs környékére látogató turistákat vette célba. Kirabolták és megölték őket. Az első áldozat egy amerikai táncos, Jean de Koven volt, később – az 1937-es év során – végeztek még négy férfivel (egy sofőrrel, egy színházi producerrel, egy náciellenes aktivistával és egy ingatlanügynökkel), valamint egy újabb nővel, aki nővérként dolgozott. Habár főként a haszonszerzés motiválta Weidmannt, igen kevés pénzre tett így szert.

Eugen Weidmann rabosító fotója 1937-ben

A bűnmegelőzési szervek idővel rábukkantak a férfi lakására, ahol meg is jelentek. Bár Weidmann tüzet nyitott rájuk, végül sikerült elfogniuk. Az élénk sajtóérdeklődés közepette lefolytatott, igazi szenzációnak bizonyuló per során bűntársait életfogytiglanra, illetve húsz éves börtönbüntetésre ítélték, míg őt a guillotine várta.

Weidmann elfogása utáni pillanatok 1937. december 21-én

1939. június 17-én, reggel kivezették a versailles-i Szent Péter börtön elé, ahol a vérpad mellett egy zajos, fütyülő és kiabáló tömeg fogadta. Érdekesség, hogy a „nézők” sorai között ott volt a 17 éves Christopher Lee is, aki később igazi színészlegenda lett. Az összecsődült embersereg szemmel láthatólag nem tisztelettel és korántsem a helyzethez megfelelő komolysággal várta egy ember életének kioltását, hanem lármázva és akcióra éhesen.

Weidmann megmutatja azt a barlangot a Fontainebleau-i erdőben, ahol az egyik áldozatával végzett (1938. június 17.)

A tárgyalásának pillanatai 1939. március 24-én

Weidmann fejét hamarosan a guillotine alá helyezték, a francia főhóhér, Jules-Henri Desfourneaux pedig nem késlekedett: a penge kegyelmet nem ismerve választotta el Weidmann testét a fejétől. Az igen jól szórakozó tömegből pedig többen is elindultak zsebkendőikkel a véres maradványok felé, hogy felitatva a vért egy kis szuvenírt tehessenek el emlékbe. A Paris-Soir című napilap gusztustalannak nevezte, ahogy az emberi áradat lökdösődve és zajongva próbált közeledni. A kegyeletsértő tömeg miatt egyébként néhány perccel későbbre is kellett halasztani a kivégzést, így nem a hajnal szokásos szürkületében, hanem már napfelkelte után történt a lefejezés, ami pedig lehetővé tette, hogy valaki egy filmfelvételt is készítsen az eseményről.

A nyilvános kivégzések egyik legfontosabb célja, hogy elrettentő hatással legyenek az emberekre, ám ehelyett alantas ösztöneiket hozták a felszínre. A tömeg botrányos viselkedése láttán Albert Lebrun köztársasági elnök annyira ledöbbent, hogy azon nyomban betiltotta a nyilvános kivégzéseket. A gyors, fájdalommentes, ezért viszonylag humánus kivégzési eszköznek vélt guillotine 1792 és 1977 között volt használatban. Habár 1939-ben betiltották a nyilvános végrehajtást, a francia forradalomban bevezetett eszköz még közel négy évtizeden át használatban volt. A francia köztársaság más kivégzési módszert nem is használt. Utoljára 1977-ben hajtottak végre kivégzést Franciaországban egy kegyetlen gyilkoson, végül az országban 1981-ben törölték el a halálbüntetést.

Habár a guillotine-t könnyű barbár eszköznek tekinteni, ám sokkal kevéssé hátborzongató, mint első ránézésre tűnik. Mint ahogy Európa számos országában, a forradalom előtti Franciaországban is igen gyakori volt a halálbüntetés. A magasabb társadalmi rétegbe tartozók számára a lefejezés volt a tipikus kivégzési módszer, míg a „pórnép” elítélt fiait felakasztották. Ám e két metódus igencsak sok hibát szült a történelem folyamán. Gondoljunk csak arra, mennyit szenvedhetett Hunyadi László, akinek a fejét csak a negyedik csapásra sikerült elválasztani a nyakától. Az sem lehetett szívderítő látvány, amikor az új-mexikói Clayton városának első, 1901-es akasztása során a hóhérok gyatra munkája következtében Thomas Ketchum törvényen kívüli feje a csapóajtó kinyílásának pillanatában leszakadt testéről. A villamosszék pedig talán még kegyetlenebb szenvedést okoz: a villamosszékben elsőként – 1890-ben – kivégzett Wiliam Kemmler az első, 17 másodperces áramütés után még életben volt. A második következtében erei szétrobbantak, teste pedig lángra kapott.

10 tény a félresikerült kivégzésekről

Tehát amikor Joseph-Ignace Guillotin doktor bemutatta a guillotine-nal történő, valóban humánusabb végrehajtási módszert, nagy szolgálatot tett az emberiségnek. Ezt követően a franciáknál a halál tekintetében nem volt különbség nemes és paraszt között.

Speciális telefonokat kötnek be a tárgyalás idejére 1939 márciusában

Weidmann az egyik tárgyalási napon 1939 júniusában

Weidmannt a guillotine-hoz vezetik 1939. június 17-én

Kíváncsi tömeg a Szent Péter-börtön előtt 1939. június 17-én

A guillotine működésbe lép

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora