Barlangjáratba ragadva halhatott éhen 130 000 éve egy neandervölgyi ember
2020. december 8. 10:35 Múlt-kor
Újra megvizsgálták az 1993-ban egy olaszországi karsztbarlang mélyén megtalált „altamurai ember” maradványait, különös tekintettel fogazatára. A máshol talált neandervölgyi egyedekhez képest lényegesen rosszabb állapotban voltak a fogai, amelyek közül többet is elvesztett már halála előtt.
Korábban
Az altamurai embernek azonban más neandervölgyiekhez hasonlóan a mai emberénél lényegesen jobban kiálltak elülső fogai, amelyeket egyfajta harmadik kézként használhatott például hús vágásakor.
A 128 000 és 187 000 év közé datált csontvázat még 1993-ban találták barlangászok. A rendkívüli leletnek különös megjelenést kölcsönöz, ám vizsgálatát nehezíti, hogy a mészkőbarlangban az évezredek során kalcitlerakódások keletkeztek a csontjain.
Nem könnyíti a helyszíni vizsgálatokat az sem, hogy a csontvázhoz eljutni mintegy húsz perces utat jelent a szűkös barlangban, amihez szakavatott barlangászok felügyelete szükséges – részben az eltávolítás nehézségei miatt is döntöttek úgy 1993-ban, hogy a helyén hagyják a pórul járt ősembert.
Kutatók legutóbb 2016-ban „látogatták meg” az altamurai embert, amikor mintát vettek a vállából, amelyet aztán nem csupán datáltak, de DNS-vizsgálatnak is alávetettek. Minden bizonnyal ez az eddigi legrégebbi neandervölgyi maradvány, amelyből DNS-t sikerült kinyerni.
„Ez az egyén valószínűleg lezuhant egy járaton. Lehet, nem látta a nyílást a földben. Úgy gondoljuk, ott ült és meghalt” – mondta el a legújabb tanulmány egyik szerzője, Jacopo Moggi-Cecchi, a Firenzei Egyetem antropológusa.
„Az eredeti járat, amelyen át leeshetett, már nem létezik. Üledékkel telt fel, így igen biztosak vagyunk abban, hogy a teljes csontváz ott van. Semmilyen állat nem juthatott le oda” – tette hozzá.
Moggi-Cecchi és kollégái különleges engedélyt kaptak, hogy a barlangba mehessenek, és új vizsgálatot végezzenek az altamurai emberen. A kutatók több fényképfelvételt készítettek a csontváz megkövesedett állkapcsáról, de egy hordozható röntgeneszközzel is megvizsgálták, és mozgóképet is készítettek a csontváz látható részleteiről.
„Egészen lenyűgöző élmény volt. Amikor az ember behúzódik abba a sarokba, és látja ott a csontvázat, teljesen magával ragadja” – mondta Moggi-Cecchi.
A vizsgálat alapján kijelenthető, hogy az altamurai ember felnőtt volt halálakor, de nem idős. Emellett kiderült az is, hogy hiányzott két foga. „A fogveszteség igazán érdekes dolog” – mondta el Moggi-Cecchi. „Igen kiterjedt régészeti anyagunk van a neandervölgyiekről, és ez nem jellemző. A szájuk egészségét tekintve jó formában voltak.”
Ezzel szemben az altamurai ember egyes fogainak gyökerei úgy tűnik, kívül voltak az ínyén, azt sugallva, hogy ínybetegséggel küzdött. Alsó állkapcsának fogain emellett jelentős mennyiségű lepedéket is találtak.
Más neandervölgyiekhez hasonlóan az altamurai embernek szélesebb állkapcsa volt, mint a mai embernek, és hiányzott róla a mai emberekre jellemző előreugró áll. Míg őrlőfogai ugyanakkorák, mint a mieink, elülső fogai lényegesen nagyobbak voltak.
A neandervölgyiek fogazatán végzett korábbi kutatások alapján kijelenthető, hogy azok kopásmintái arra utalnak, ezeket a kiálló elülső fogakat egyfajta harmadik kézként alkalmazták, például a hús megfogására annak vágásához, vagy a felhasználásra előkészítendő állatbőröket megfogni munka közben.
Az altamurai ember elülső fogain hasonló „jelentős kopás” tapasztalható, Moggi-Cecchi szerint ő is hasonló tevékenységet végezhetett velük. Mindazonáltal fogainak jelentős részét a már említett kalcitlerakódások borítják, ami korlátozza a helyszínen végezhető vizsgálatok mértékét.
A szakértők abban reménykednek, hogy valamikor a jövőben lehetségessé válik részben vagy egészben eltávolítani a csontvázat a részletesebb vizsgálat érdekében.
„Az, hogy ilyesfajta információt ki tudunk nyerni pusztán azzal, hogy helyben megvizsgáljuk a csontvázat – gondoljanak bele, milyen lehetőségek nyílnának meg, ha eltávolíthatnánk az egyedet a barlangból” – mondta Moggi-Cecchi.
Moggi-Cecchi és kollégái tanulmánya a PLOS One című tudományos folyóiratban jelent meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
- Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
- 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
- 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
- Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
- Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
- Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak 17:05
- A vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékeztek 14:20
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása 11:20
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata 09:50
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet 09:05
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap