Azonosíthatták II. Ramszesz feleségének darabokra szakított lábait

Nofertari a Kr. e. 13. században uralkodó 19. dinasztiabeli fáraó, II. Ramszesz első, egyben kedvenc felesége volt. Az ókori Egyiptom egyik leggyönyörűbb nőjeként számon tartott királyné lábai a szakértők szerint egy olasz múzeumban fekszenek. A testrészeket (töredékes combcsont, térdkalács és a sípcsont térdízületi vége) korábban még nem vetették tudományos elemzés alá – olvasható a Seeker honlapján.

A zürichi Evolúciós Orvoslási Intézet egyiptológusa, Michael Habicht kifejtette, ő az első ramesszida kori királyné, akinek maradványait (vagy legalábbis múmiájának egy töredékét) azonostani tudták. A PLOS One online tudományos magazinban részletesen is kifejtett tanulmány szerint a királyné a vizsgálatok alapján nagyon vékony és magas volt.

Az életében a művelt és a külpolitikában is aktív szerepet játszó Nofertari temetkezési helye, a Királynék Völgyének 66. számú sírja az ókori Egyiptom egyik legjobb állapotban fennmaradt, csodálatos falfestményekkel teli sírhelye. „Tudjuk, hogy négy fiúnak és négy lánynak adott életet, és II. Ramszesz uralkodásának 24. évében jelen volt az Abu Szimbel-i sziklatemplomok felavatási ünnepségén. Az esemény után eltűnt a történelemből” – mondta Habicht. Egyiptológusok szerint férje uralkodásának 25. éve körül halhatott meg, 40-50 éves korában.

Nofertari sírját már az ókorban kifosztották, múmiáját darabokra szaggatták, testrészeit elrabolták. Amikor Ernesto Schiaparelli olasz diplomata, régész 1904-ben felnyitotta a sírt, többek között az egykor a királyné múmiáját rejtő rózsaszín gránitszarkofág töredékeit is megtalálta, de emellett egy pár szandálra és két mumifikálódott lábtöredékre is rábukkant.

A királyné feltételezett, a sírban talált, a torinói Egyiptom Múzeumban őrzött lábait nemrég egy interdiszciplináris kutatás keretében vizsgálták meg. „Bár abszolút bizonyosság nem létezik, az eredmények Nofertari maradványainak azonosítása mellett szólnak” – fejtette ki Frank Rühli, a zürichi Evolúciós Orvoslási Intézet vezetője. 

Az antropometriai (emberméréstani) rekonstrukció és a térdek méretének elemzése során kiderült, hogy a lábak egy 165-168 centiméter magas nőhöz tartoztak. A királyné magasságát egy független vizsgálat során Maciej Henneberg, az Adelaidi Egyetem professzora is megbecsülte, és arra jutott, hogy a fáraófeleség körülbelül 165 centiméter magas lehetett. „Az Újbirodalomban és a harmadik átmeneti korban élt nők adatai azt mutatják, hogy [Nofertari] magasabb volt női kortársai 84 százalékánál” – tette hozzá Rühli. 

A balzsamozás során felhasznált anyagok összhangban vannak a ramesszida kor mumifikációs hagyományával, míg a bal térdről készített röntgenfelvételek érelmeszesedés nyomaira utalhatnak, ennek alapján pedig feltételezhető, hogy a lábak egy idősebb személyhez tartozhattak. Az összegyűlt bizonyítékok alapján egy 40-60 éves ember lábairól van szó.

A mumifikálódott lábak rejtélye ezzel azonban még nem oldódott meg teljesen. A tanulmány szerzői beismerték, hogy az azonosítás során nem nyert teljes bizonyosságot, hogy valóban Nofertariról van szó, mivel több elemzés nem támasztja alá a feltételezést. A DNS-vizsgálat nem hozott használható eredményt, mivel a mintákról kiderült, hogy szennyezettek, és nem alkalmasak tudományos kutatásra, a szénizotópos kormeghatározás pedig különös eredményt hozott: eszerint a lábak „tulajdonosa” mintegy 200 évvel Nofertari előtt élt. Elképzelhető azonban, hogy az Újbirodalom (és az ókori Egyiptom teljes történetének) kronológiája revízióra szorul, mivel a radiokarbon-datálás, valamint a feltételezett uralkodási időpontok között rendkívül gyakoriak az ellentmondások.

Nofertari sírjában egy pár, növényi eredetű anyagokból (fűből, pálmalevélből és papiruszból) készült, a 18-19. dinasztia korának ízlését reprezentáló szandál is helyet kapott. A kutatók szerint a lábbeli alakja és kiváló minősége arra utalnak, hogy királyi viseletről van szó. A lábbeli becslések szerint 39-40-es méretű, ami nagyjából megfelel egy Nofertari magasságú egyén lábméretének. A becslést egy másik kutató, a téma szakértője, André Veldmeijer is megerősítette.  

Rühli és kollégái megvizsgálták annak a lehetőségét is, hogy egy 17-18. dinasztiabeli sír maradványai kerültek a 66. számú sírhelyre. Ez a temetkezési helyszín azonban a Királynék Völgyének magasabban fekvő területén fekszik, míg a 17-18. dinasztia sírjainak többsége a völgy aljában. Bár földcsuszamlás és heves esőzések következtében a maradványok kikerülhettek a völgyből, az azonban valószínűtlen, hogy magasabban fekvő területek felé „vándoroltak” – jegyezték meg a kutatók. „A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a mumifikálódott térdek valóban Nofertarihoz tartoztak. Tudjuk, hogy a maradványokat az ő sírjában találták meg, olyan tárgyakkal, amelyek kizárólag csak őt nevezik meg, és senki mást” – összegzett Habicht.  

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel