Aznap, 1944. március 19.

2019. március 19. 18:10 Múlt-kor

1944. március 19-én, vasárnap az 1930-as évek vége óta jelentősen megfogyatkozott számú hírlap tartalmát többnyire a háborús eseményekről való tudósítások tették ki. Nagy számú cikk jelent meg az éppen kilátásba helyezett finn-szovjet béketárgyalásokról, valamint arról, hogy a Szovjetunió miként követelte a nyugati szövetségesektől az újabb európai front megnyitását. Számos hír foglalkozott továbbá az olaszországi harcokkal, különösen a Monte Cassinóért vívott elkeseredett küzdelemmel. Fontos helyet kapott továbbá a legtöbb lapban Kossuth Lajos halálának 50. évfordulója. A nap a magyar emberek életét legjobban befolyásoló hírről azonban sem aznap, sem a következő, többnyire keddi számokban nem írt egyik hírlap sem.

Korábban

Bombák hullottak a Dunántúlon és a Csallóközben

A Pesti Hírlap március 19-i számának szalagcíme:
„A pénteki berepülés során gyújtó- és romboló bomba esett Mosonmagyaróvárra és Kaposvárra, továbbá a Dunántúl és a Csallóköz sok községére”

A lap által is megjelentetett hivatalos közlemény szerint:
„Március 17-én délben sok angolszász repülőgép a Dunántúl légi terén északi irányban, majd később visszatérve, déli irányban átrepült. Gyújtó- és rombolóbomba Mosonmagyaróvár és Kaposvár városokra, valamint a Dunántúl cs a Csallóköz sok községére esett. Több helyen csekély épületkár keletkezett. Két helyen a vasúti pályatest megrongálódott, de a forgalomban zavart nem okozott. Négy sebesülés és egy haláleset történt.”

Sorozatgyilkos orvost lepleztek le Párizsban

A Pesti Hírlap március 19-i számában olvasható:
„Hogyan végzett áldozataival a párisi tömeggyilkos orvos?”

„Az orvos a házhoz tartozó istállót építette át halálkamrává. Az istállóban háromszögletű teret különített el, amelynek mindegyik fele alig másfél méter széles. Az orvos fogadószobájából kettős ajtó vezetett a halálkamrába, amely olyan szűk volt, hogy négy embernél több állva sem fér el benne. A bejárattal szemben egy másik ajtó van, mely azonban nem vezet sehová, hanem csak a falba van beágyazva. A fogadószobába vezetett kettős ajtót biztosítólánccal lehet lezárni."

A háromszögletű kamra harmadik falára két nagy fényerejű villanylámpa van szerelve egymástól félméter távolságra, A lámpák lefelé vetik sugarukat. A két lámpa alatt mintegy félméterre van beágyazva a kis prizma, amelyen keresztül Petiot a szomszéd szobából figyelhette áldozatai haláltusáját. Ugyanezen a falon négy erős kampó látható. Petiot a kampókon át nyilván kötelet húzott és ezzel akasztotta fel áldozatait.”

Rögtönítélő bíróság ítélte el a Hős utcai rablókat

A Népszava március 19-i (egyben 1945 januárjáig utolsó) számában jelenti:
„A rögtönítélő bíróság Kócs Ferencet és Juhász Istvánt kétrendbeli rablás bűntettéért 15-15 évi fegyházra ítélte. A két vádlott március 12-én éjszaka a Hős uccában megtámadta az arra haladó Takó Ferenc magántisztviselőt. Összeverték és a sértett 40 pengő értékű szemüvegét Kócs elvette. Nem sokkal utána megismételték tettüket. Ekkor Uher Elemér magántisztviselő volt az áldozat, őt is összeverték, majd ezüst gyufatartóját, kapukulcsát és két zsebkendőjét elvették. Néhány vádlott ügyét, akik a támadásban részt vettek, a fiatalkorúak bírósága, illetve a katonai törvényszék elé terjesztette az ügyész. Az ítélet jogerős.”

50 éve halt meg Kossuth Lajos

A Pécsi Napló – a napi hírlapok többségéhez hasonlóan – a címlapon emlékezett meg a szabadságharc vezető alakjáról:
„Hétfőn lesz félszáz esztendeje annak, hogy távol a hazai földtől, idegen ég alatt örök álomra hunyta égkék szemeit egy ezüstszakállú öregember. Az aggastyán pátriárkai korban lépett át az örökkévalóságba, elmúlása döbbenetébe mégis beleremegett egy ország szíve. A magyar nemzet, amely könnyes szemmel tisztelgett a turini ravatal előtt, önmagát siratta Kossuth Lajos halálában. Siratta a mesés magyar fantáziát, amely a boldogabb jövendő ígéretének csodálatos szivárványát vetítette a magyar föld fölé, siratta az öncélú és független, hatalmas magyar birodalom vízióját, a magyarság és a dunavölgyi szomszédnépek egymásra találásának utópiáját. a széljárta ázsiai puszták öröksége, a magyar szabadság nagyszerű igéje testtéválásának elmaradt misztériumát, az Úristennek mindazt a remélt ajándékát, amely „majdan Nagybritannia hatalmával és Frankhon dicsőségével koszorúzza Hunniát”, vagyis azokat a magyar álmokat és vágyakat, akarásokat és csodákat, melyeknek egyetlen ember személyiségében jelképes erejű megtestesülése volt Kossuth Lajos.”

Izgalmas fordulónak nézett elébe az NB. I

A Nemzeti Sport március 19-i beszámolója szerint:
„Az NB I negyedik tavaszi fordulója is bővelkedni fog, a jelek szerint, izgalmakban. A forduló legnagyobb jelentőségű mérkőzése kétségtelenül a hét ponttal vezető NAC találkozása lesz a remek formában levő Újpesttel. Ezen a rangadón pontot is veszíthet a Nagyvárad s ebben az esetben a bajnoki táblázatban mögötte állók közelebb nyomulhatnak hozzá. Feltéve persze, hogy ezek nem veszítenek pontot.

A többi mérkőzés is nagy harcokat, pompás küzdelmeket ígér. A budapesti és a környéki mérkőzések közül a Ferencváros-Kispest találkozó emelkedik ki. A Kispest mindig nehéz ellenfele volt a zöld-fehéreknek, valószínűleg most Is az lesz. A Vasas-Újvidék, a Csepel-DVSC és a BSzKRT-DiMÁVAG mérkőzés is bővelkedni fog izgalmakban.”

Tito föderalista kormányalakítást javasolt a brit emigrációban lévő II. Péter jugoszláv királynak

A Pesti Hírlap március 19-i számában beszámolt róla:
„Egyes londoni körök úgy vélik, hogy Tito ideiglenes kormánya szélső baloldali beállítottsága ellenére is összeköttetést keres Péter királlyal, akinek elsősorban is azt tanácsolja, hogy föderalista kormányzatot alakítson. Úgy vélik, hogy ezt az átalakítást azzal lehetne megoldani, ha Purics miniszterelnök lemondana és Szimovics tábornok vezetése alatt új katonai kormányzat alakulna.
Tito közben lépéseket tett a jugoszláv követelések ügyében. Felszólította a szövetséges országokban levő bankokat, hogy zárolják a Jugoszláv Nemzeti Bank követeléseit. Az ezzel kapcsolatos szükséges lépések megtételére Tito a Jugoszláv Nemzeti Bank jelenleg Londonban tartózkodó alkormányzóját, Bicanicsot bízta meg, aki a közelmúltban szakított a jugoszláv Purics-kormánnyal.”

A szovjet sajtóban követelik a „második front” megnyitását

A Népszava március 19-i számában olvasható a hír:
„'A háború és a munkás osztály' című moszkvai folyóiratban Gallaktionov szovjet vezérőrnagy újra a második arcvonal felállítását követeli. A szövetségeseknek Németország elleni légioffenzívája megmutatta – írja Gallaktionov –, hogy a légiháború, hosszabb időre földi csapatok egyidejű bevetése nélkül, csak feltartóztató háború. Az orosz vezérőrnagy ezért azt követeli, hogy 'valósítsák meg végre azokat az egyidejű akciókat, amelyeket Teheránban terveztek ki és elfogadtak'.
A 'T. P.' a következőket idézi Gallaktionov cikkéből: 'Nem akarom ugyan a szövetségeseknek Németország ellen folyamatban levő légioffenzíváját lebecsülni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a hosszútávú bombázók egyedül, a földi haderők bevetése nélkül, nem hozhatják meg a döntést. Az utóbbi hónapok folyamán végbement bombázásoknak ugyan megvolt a jelentőségük a háború általános menete szempontjából, azonban a német fegyverkezési ipar jelentős csökkenését nem vonták maguk után.'”

Miskolc határozatban biztosítja Horthyt hűségéről

A Pesti Hírlap március 21-ei rövidhíreiből kiderül:
„Miskolc közgyűlésén homrogdi Lichtenberg László főispán lelkes szavakkal méltatta a Kormányzó Úr 24 éves országlásának történelmi jelentőségét. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a Főméltóságú Urat hódoló feliratban biztosítja a város törhetetlen hűségéről és ragaszkodásáról. Elhatározta a közgyűlés, hogy elkészítteti a hősi halált halt Kormányzóhelyettes mellszobrát. A Magyar Városok Országos Szövetségének választmányi ülésén Szendy Károly polgármester a megjelent vidéki polgármesterek viharos lelkesedése közben emlékezett meg a kormányzóválasztás évfordulójáról és ebből az alkalomból hódoló feliratot intéztek a Kormányzó Úrhoz.”

„Egér a kenyérben”

A Népszava március 19-ei rövidhírei között olvasható:
„A belügyminisztérium megállapította egy pékmester bűnösségét, akinek alkalmazottjai a közellátás céljait szolgáló kenyérbe egeret sütöttek bele. A pékmester azzal védekezett, hogy közéleti elfoglaltságai miatt nem tudott személyesen felügyelni az üzemében. Ezt a védekezését a belügyminisztérium azzal utasította el, hogy már csak azért is felelős, mivel nem alkalmazott üzletvezetőt. A büntetőjogi felelősség alól pedig nem mentesíti az sem, hogy nagyarányú közéleti elfoglaltsága miatt személyzetét nem tudta ellenőrizni. Egyébként a vádlottat az elsőfokú rendőri büntetőbíróság 400 pengő pénzbüntetésre ítélte.”

„A világ legnagyobb emelődaruja”

A Pécsi Napló március 19-i számában jelentős műszaki rekordról számolt be:
„Mikor a háború megszakította a tengerentúli összeköttetést, minden állam arra számított, hogy a kereskedelem, de különösen a szállítmányozás erőssen csökkenni fog. Azonban éppen ellenkezőleg történt: a háborús erőfeszítések mind nagyobb teljesítményekre sarkalják a világkereskedelmet és már a háború tartama alatt épült Norvégiában a világ legnagyobb emelődaru berendezése. Különösen az élelmiszer szállítmányok ki és berakásánál van nagy szerepe ennek az óriásdarunak, amely a Siemensművek műhelyéből került ki. Sorozatos kapcsolású 175 lóerős motor hajtja, fordulatszáma 1400, s ezáltal olyan munkateljesítményt végez, hogy felére csökkenti az eddigi rakodási időt.”

Tartják magukat a németek Monte Cassinónál

A Pécsi Napló március 21-i jelentése szerint:
„A nettunoi hídfő térségében az ellenség Apriliától délnyugatra tüzérségi támogatás mellett több támadást hajtott végre, de ezek eredménytelenek voltak. Cassino védői vasárnap újból visszaverték az ellenség valamennyi támadását, amelyek a nap folyamán erős tüzérségi támogatás mellett egymást követték.”

„A hinduk együtt harcolnak a japánokkal”

A Dunántúl c. napilap március 21-i számában jelentette:
„India és Burma határán, a mostani hadműveletek középpontjában a Fort Whiténél lévő határkiszögellésnél a harcok elérték csúcspontjukat. Az ellenség Tiddin szakaszán általános visszavonulást kezdett indiai területre. A Taungson vidékén az ellenséges erők kétségbeesett harcban vannak és elkeseredett dzsungel harcban felmorzsolták őket. A japánok, aránylag rövid idő alatt, ezen a vidéken olyan sikert értek el, hogy már csak néhány kilométerre lehetnek az indiai határtól. Ezzel azonban ezek a harcok olyan jelentőséget kapnak, amelyek messze túlhaladják a pusztán katonai szempontokat. Fort White vidékén a japánokkal vállvetve harcolnak a hindu hadsereg egységei és közel a pillanat, amikor hazájuk földjére lépnek. Az arcvonalról érkezett jelentések szerint mind sűrűbben fordul elő, hogy a hindu nemzeti felszabadító hadsereg egységeivel harci érintkezésbe kerülő hindu katonák és tisztek átpártolnak.”

„Finnország helyzete”

A Pesti Hírlap március 21-i száma több cikkben behatóan foglalkozott Finnországgal, amelynek szándékában állt különbékét kötni, amire a semleges Svédország királya és Roosevelt amerikai elnök is felszólította:
„A finn politikai élet továbbra is igen mozgalmas. Az érdeklődés előterében Roosevelt elnök és Gusztáv svéd király Finnországhoz intézett kiáltványa áll, amelyek jelentőségéről ír a finn sajtó. A finn lapok általában hangsúlyozzák, hogy meg vannak győződve a Finnországhoz intézett felhívások jószándékáról, de utalnak arra, hogy a kérdések kielégítő rendezése döntő fokon nem Finnországtól, hanem az oroszoktól függ.”

„A finn fővárosban a pillanatnyi helyzetet úgy látják, hogy Moszkva nem törekedett megvilágítani az eredeti feltételek több homályos pontját. A legutóbbi finn válasz éppen ezért ebben a tekintetben meghagyta a további tárgyalások lehetőségét. Finn illetékes helyen határozottan kijelentették: nem felel meg a valóságnak, hogy finn részről a határidő tíznapos meghosszabbítását kérték. A finn kormány még a döntő képviselőházi ülések előtt tájékoztatást kapott a svéd kormány felfogásáról, amely tájékoztatás egyezett Gusztáv svéd király véleményével.”

„Finnországi politikai körökben rámutatnak, hogy Roosevelt elnök és Gusztáv svéd király felhívást intézett a béke érdekében Finnországhoz, kérdés azonban, vajjon hasonló felhívással fordult-e a Szovjet-Unióhoz is. Helsinkiben hangoztatják, hogy ilyen felhívás nagy jelentőségű volna a finn önállóság és szabadság biztosítása szempontjából. Londoni hírek szerint a brit kormány még nem kapott értesítést Moszkvából a finnek válaszáról. Londonban semmit sem tudnak arról, hogy a Szovjet-Unió hajlandó lenne megváltoztatni az északfinnországi német csapatokra irányuló követelését.”

A nap legfontosabb híre: Magyarország német megszállás alatt

1944. március 19-én német csapatok vonultak be Magyarországra, és ellenőrzésük alá vonták a főbb csomópontokat, négy irányból lépve az ország területére. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök megtiltotta a Honvédségnek az ellenállást, azonban helyenként – a tilalom ellenére, vagy mert az nem érkezett meg időben – tűzharc alakult ki a megszállók és a magyar katonák között.

A Hitler által előző nap az ausztriai Klessheimbe invitált Horthy Miklós kormányzó végül azért egyezett bele a műveletbe, mert a német vezér kilátásba helyezte horvát, román és szlovák csapatok bevonását is a megszállásba, egyfajta „új kisantant” formájában. A megszállás eredményeképpen Magyarországon harcolva vonult át a front, és további több, mint egy évig elhúzódott az ország számára a háború. A következő napokban a Gestapo több hírlap, köztük a Népszava és a Magyar Nemzet irodáit is felforgatta, a lapokat ellehetetlenítette.