Az olajválság mentette meg a budapesti trolibuszhálózatot a teljes leépítéstől

A trolik az első világháború után Angliából terjedtek el, s igazán csak a múlt század harmincas éveitől jutottak érdemleges szerephez. Ekkor világszerte a villamosvágányok felújítása helyett inkább trolikat üzemeltettek a villamos felsővezetékek és áramátalakítók felhasználásával.

Magyarországon az első trolibuszok az 1910-es években jelentek meg Poprád és Ótátrafüred között, majd Nagyszebenben és a Pozsony-Vaskutacska vonalon.

Az első budapesti trolibuszvonal 1933. december 16-án nyílt meg a Vörösvári út és az Óbudai temető között 7-es számmal, később ezt T-re módosították.

A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki, a három, egyenként 55 ember szállítására alkalmas jármű közül kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG.

A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó, a Ganz-trolik ajtói kézzel működtek.

A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá, a járművek tanulókocsik lettek, majd 1953-55 közt újra forgalomba álltak.

A második világháború utáni első troli vonalat 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján helyezték üzembe a 10-es villamos helyén, a Nagymező és a Király utcában. (Innen a trolivonalak immár hagyományos, 70-es számozása.)

Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamosvonalakat trolik váltották fel, elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben.

A végállomásokat a főútvonalak melletti mellékutcákba telepítették. Az első vonalon szovjet gyártmányú, MTB-82-es típusú járművek közlekedtek, amelyekből 1953-ig összesen 53 darab érkezett.

A magyar troligyártás az ötvenes évek elején kezdődött az autóbuszokra szakosodott Ikarusz gyárban. Az első kocsikhoz még szovjet alkatrészeket használtak. 1953-tól már a teljes jármű magyar gyártmányú volt.

1958 után felszállni csak a hátsó ajtón, leszállni az első ajtón lehetett, miközben el kellett haladni az ülőkalauz előtt.

A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább csuklós trolibuszokat építettek.

Távlati tervként felmerült a peremvárosok közti összeköttetés és a hegyvidéki vonalak kiépítése, de ezek az elképzelések csendben kimúltak.

1968-ban – még az olcsó olaj és benzin idején – határozatot hoztak a trolibuszhálózat fokozatos leépítéséről, a troli az akkori tervek szerint 1980-ra szűnt volna meg Budapesten.

Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegőtisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek.

A budapesti trolibuszok száma évről évre gyarapodott, ahogy a vonalak száma is nőtt, hossza jelenleg 68 kilométer.

1951-ben indult a 71-es (2001-ben megszűnt), 1952-ben a 72-es és 73-as, 1953-ban a 74-es, 1954-ben a 75-ös, 1955-ben a 76-os és a 77-es, 1956-ban a 78-as, 1957-ben a 79-es járat.

A hetvenes számkört 1979-ben lépték át. Troli Budapesten kívül még Debrecenben és Szegeden is közlekedik, mindkét városban 5-5 járat üzemel.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"