Az emberi közösségek összetartozását ábrázolta filmjeiben Jiří Menzel

Forrás: Wikipedia / Paul Katzenberger / CC BY-SA 4.0

Prágában született, apja újságíró, anyja varrónő volt. A prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán 1962-ben diplomázott, évfolyamtársa volt Vera Chytilová, Jan Nemec és Pavel Jurácek is, a csehszlovák új hullám jeles alakjai. Nagy hatással volt rájuk az olasz neorealizmus, a francia és a lengyel újhullám; friss látás- és kifejezésmódjukkal, az emberi kapcsolatokat vizsgálva és az erkölcsi igazságot keresve újították meg az ötvenes évek sematikus filmkészítését. Segítette őket, hogy ebben az időszakban kezdett a kommunista vezetés óvatos gazdasági reformokba, így a filmművészet nagy szerepet vállalhatott a megújulásban. A cseh újhullám 1963 és 67 között érte el tetőpontját, az ekkor készült filmalkotások számos nemzetközi díjat nyertek.

Menzel sokszor elmondta, hogy nem ambíciója a forgatókönyvírás, ezért filmjei főként irodalmi alapanyagból születtek. Első kisfilmje, a Baltazár úr halála a Bohumil Hrabal elbeszélései nyomán készült Gyöngyök a mélyben című összeállításban szerepelt. Szintén Hrabal novellái alapján készült az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok, amelyben Miloš forgalmistagyakornok férfivá érését és rendhagyó háborús hőssé válását a fennkölt dolgokat erotikus tréfával, szatírával és abszurditással vegyítve mesélte el. Filmje 1967-ben elhozta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. 1967-ben forgatta a Szeszélyes nyarat, amelyben színészként is feltűnt.

Az 1968-as prágai tavasz eltiprása után az újhullám alkotói szétszóródtak – Miloš Forman az Egyesült Államokba ment, mások belső emigrációba vonultak, sokakat pedig eltiltottak a munkától. Menzel még befejezte a szintén hrabali alapanyagból készült Pacsirták cérnaszálon forgatását, de a filmet azzal az indokkal, hogy „megveti a munkásosztályt”, betiltották. A tekercsek húsz évig dobozban maradtak, és azután vetíthették le az alkotást. Az akkor már nemzetközi hírű Menzel öt évig nem filmezhetett, ezalatt színészként és színházi rendezőként tevékenykedett. Machiavelli általa színpadra állított Mandragóráját tíz, O'Casey Nőtlen urak panziója című komédiáját tizenhat évig játszották Prágában. Ezekből az évekből datálódik kölcsönös rokonszenven alapuló kapcsolata magyar filmes és színházi emberekkel, szerepet is vállalt Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza, Maár Gyula, Simó Sándor és Szabó István munkáiban.

1974-ben térhetett vissza a filmezéshez, keze alól néhány keserédes vígjáték – Magány az erdőszélen (1976), Mesés férfiak kurblival (1980), Sörgyári capriccio (1980), Az én kis falum (1986) – került ki. Mindegyik üdítően bájos, derűs hangulatú, a szellemes irónia, a megértő mosoly jellemzi, könnyesen nevettetnek, az életszerű gegek nyelvén szólnak. Menzel a cenzúra ellenében megtalálta azt a hangot, amely a közönséget szórakoztatta, miközben erkölcsi tanulságokat közvetített, védve az emberi közösségek melegségét és összetartozását.

Az 1989-es bársonyos forradalom után lekerültek a polcról a betiltott filmek, a Pacsirták cérnaszálon húsz évvel elkészülte után elnyerte a Berlinale fődíját. Menzel 1991-ben Václav Havel Koldusopera című darabjának általa rendezett színpadi változatát vitte filmre, 1993-ban Vlagyimir Voronyin emigráns orosz író regényéből készítette az Ivan Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai című abszurd vígjátékot. Ezután visszahúzódott a bársonyfüggöny mögé, színházi darabokat rendezett, 2000–2003 között a prágai Na Vinohradech elit színház művészeti vezetője volt. 2006-ban vászonra vitte hatodik Hrabal-adaptációját, az Őfelsége pincére voltamot, amelyben Szabó István Oscar-díjas rendező is vendégszerepelt. 2013-ban Don Juanok címmel forgatott színházi berkekben játszódó szerelmi történetet.

Menzel hazájában hatalmas népszerűségnek örvendett: jellemző, hogy amikor az ezredfordulón összeállították minden idők húsz legjobb cseh filmjének listáját, azon csak ketten – ő és Miloš Forman – szerepeltek két filmmel. 2004-ben Budapesten az Új Színházban, 2005-ben a József Attila Színházban rendezett egy-egy darabot. Menzel szinte „hazajárt” Budapestre, nem csoda, hogy a magyar kulturális életben betöltött szerepéért 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Élete vége felé arra a kérdésre, hogy miért nem filmez, csak annyit válaszolt: „Nincs kedvem koldulni”. Belefáradt a minőségért egész életén át folytatott harcába, dühíti az igénytelenség és minőségrombolás. A kiábrándult rendező egy interjúban a mottójára vonatkozó kérdésre azt felelte, hogy „az élet nem túl vidám”. Az más kérdés, hogy a fiatal Menzel ebből talán filmet is forgatott volna...

A neves rendező 2020. szeptember 5-én hunyt el Prágában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig