Az egykorvolt Budapest: a városfejlődés fájdalmas áldozatai
2020. július 27. 16:55 Mészáros Ábel
Korábban
Az elpusztított Regnum Marianum
Az Ötvenhatosok tere (korábban Felvonulási tér) eredetileg a Nebbien Henrik által a XIX. század elején tervezett Városliget része volt. Amikor 1951-ben megszületett a döntés, hogy a Dózsa György (1945 előtt Aréna) út pályáját 85 méteresre szélesítik ki, és 360 méter hosszan itt alakítják ki a pártállam ünnepi felvonulásaihoz szolgáló teret, több épületet, szobrot és parkelemet is el kellett pusztítani.
A legemblematikusabb közülük az egykori Magyarok Nagyasszonya templom volt, amely az építtető katolikus közösség után Regnum Marianum néven volt ismert. A Damjanich utca tengelyében álló épület 1926 és 1930 között épült Kotsis Iván műegyetemi professzor tervei szerint, aki ekkor még az újkori építészettörténet szakértőjeként historizáló szellemben dolgozott – az épületet a szakirodalom egy része neoreneszánsz, míg másik fele neoromán alkotásként tartja számon.
A Gebhardt Béla tervei szerint kialakított új tér központjában, a városligeti Rondó elpusztított felének helyén állították fel Mikus Sándor híres-hírhedt, talapzatával együtt 17 méter magas Sztálin-kolosszusát, amelynek 1956-os ledöntése után a posztamensen maradt bronzláb után nevezte el a népnyelv a placcot Csizma-térnek.
E talapzat szolgált tovább a kádári pártvezetés dísztribünjeként, a Regnum Marianum helyén pedig 1969-ben Kiss István Tanácsköztársaság-emlékművét állították fel. Ezt a rendszerváltás után a nagytétényi Szoborparkba száműzték, Hofer Miklós tervezte posztamense ma a Regnum emlékkeresztjét emeli a magasba.
Az eltűnt Nemzeti Színház nyomában
A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantása csak egyetlen, noha nagyon szomorú fejezete annak a történetnek, amely Magyarország első számú nemzeti színjátszóhelyének kálváriájáról szól. Az 1837-ben épült első épületet a mai Astoriánál 1908-ban bezárták, majd 1914-ben le is bontották
Bezárását követően – a tervek szerint ideiglenesen – a társulat számára kibérelték a megszűnt Népszínháznak a bécsi Fellner és Helmer cég által tervezett, 1875-ben megnyitott épületét a Blaha Lujza téren, a Nemzeti pedig a füstbe ment pályázatok miatt egészen a hatvanas évekig az 1944-ben és 1956-ban is súlyos sérüléseket szenvedő házban működött. Ekkor, a lakosság elutasítása ellenére olyan technológiát választottak az új metró Blaha Lujza téri aluljárójának és állomásának építéséhez, amelyhez elengedhetetlen volt a színház lebontása.
1965 januárjától többször robbantást is alkalmazva rombolták le az épületet. Egyetlen megmaradt hírmondója a színpadtechnika hidraulikus mozgatásáért egykor felelős víztorony a Csokonai utcában – ma egy reprezentatív tárgyalóval a felső emeletén.
A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
