Az egykori „börtönsziget” dolgozói voltak a nyolcórás munkanap úttörői
2021. április 21. 18:59 Múlt-kor
Korábban
Az ausztrál mozgalom kiteljesedése
1853. február 4-én, Melbourne-ben alakult meg az első, kézműves foglalkozásúakat tömörítő „szervezet”, de ekkor még az aranybányák szirénhangja erősebbnek bizonyult, mint a szakmai érdekközösség jogaiért folytatott harc.
A szomszédős Sydney-ben 1855. augusztus 18-án hasonló kezdeményezéssel léptek fel a kőművesek, akik hat hónapos határidőt adtak munkaadóiknak a munkaidő nyolc órára történő csökkentésére. Ugyan a célt 1856 márciusára elérték, de a bérek – ekkor még – a ledolgozott órákkal arányosan csökkentek.
A két „rivalis” város közül végül a Melbourne-ben érkeztek el gyorsabban a fordulóponthoz. Először James Stephens támogatásával újraszervezték az 1853-as érdekközösséget. Az apropó a helyi egyetem építkezése volt, tehát csakúgy, mint Sydney-ben, itt is a kőművesek vették át az események irányítását.
A megalakuló „unió” bejelentette, hogy a következő hónap (azaz április) 21. napjától nem hajlandóak többet dolgozni napi nyolc óránál. Hivatkozási alapként szerepelt többek között a nehezen viselhető ausztrál klíma, a dolgozók igénye a szellemi fejlődésre (illetve tanulásra), valamint az általános igény, hogy a felszabaduló idő segítségével jobb férjekké, apákká és állampolgárokká váljanak.
Végül ígéretükhöz híven 1856. április 21-én a nyolcórás munkaidő letelte után a parlamenthez masíroztak a már említett James Stephens, valamint T. W. Vine és James Galloway vezetésével. Stephens így írt az eseményről: „Forró nap volt, kiváló alkalom, hogy felkérjem az embereket, hogy kövessenek, amibe bele is egyeztek, amikoris elindultam velük a parlamenthez.”
Sorsfordító nap volt ez a munkások számára. Ugyan nem azonnal, de a helyi kormány beleegyezett, hogy a közmunkákon dolgozók fizetéscsökkenés nélkül áttérjenek a napi nyolcórás munkaidőre. Ennek apropóján 1856. május 12-én hétszáz ember felvonulásával tartottak általános ünnepségeket.
Az összkép ennél természetesen jóval árnyaltabb volt. A nők, a gyerekek, illetve más szakterületeken dolgozó munkások továbbra is többet dolgoztak, legtöbbször kevesebb pénzért. Az építőiparban is csak 1858-tól vált általánosan elterjedtté a gyakorlat, de ez sem Ausztrália összes tagállamában.
A fejlett Victoria és Új-Dél-Wales államok messze megelőzték Ausztrália további régióit, ráadásul még ezekben az iparosodott régiókban is csak 1918-ban lett törvényileg bevezetve az általános, mindenkire kiterjedő nyolcórás munkarend. Egészen 1948-ig kellett várni, hogy a rendelkezés általános érvényű legyen egész Ausztráliában.
Elvitathatatlan, hogy a 19. század közepén ez is jelentős eredménynek számított, amelyet az európai szakszervezetek csak irigykedve szemlélhettek többezer kilométer távlatából. 1951-ig az április 21-i győztes menetelés emlékére minden évben megrendezték a „nyolcórás” sétákat, megünnepelve ezzel a korszakban egyedülálló eredményt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
