Az 1793-as sárgaláz idején akár az idős szülőket is az utcára rakták, ha fájt a fejük
2020. június 15. 17:28 Múlt-kor
1793 nyarán több ezer ember betegedett meg Philadelphiában, az Egyesült Államok akkori fővárosában. A fertőzöttek bőre besárgult, hasfájástól, magas láztól, hidegrázástól szenvedtek és sokan véreset hánytak. Augusztus végére a betegek száma magasra szökött és egyre többen haltak bele a titokzatos kórba. A gazdagok tömegével hagyták el a várost. Philadelphia szabad fekete lakói azonban maradtak, és sokan közülük a bajbajutottak segítségére siettek.
Korábban
A gazdagok elhagyják a fertőzött várost
„Sárgaláznak hívják, de az orvosok számára teljesen ismeretlen a kór” – írta 1793 szeptemberében Thomas Jefferson, az Egyesült Államok külügyminisztere.
A 18. század végén az embereknek fogalmuk sem volt arról, mi okozza a sárgalázat, és arra sem találták a választ, hogy az miként terjed. Sokan úgy gondolták, a gyilkos kórt a városba érkező francia menekültek terjesztették el, akik Saint-Domingue-ban (a mai Haiti) kitört rabszolgafelkelés elől menekültek Philadelphiába. Mások, mint például Benjamin Rush, Philadelphia egyik neves orvosa a vállalhatatlan higiénés viszonyokban és a város rossz levegőjében látta a járvány forrását.
Bármi is okozta az 1793-as sárgalázat, a philadelphiaiak kétségbeesve próbáltak elmenekülni annak gyilkos karmai elől. A polgárok tisztes távolságot tartottak és kezet sem nagyon ráztak egymással. Néhányan ecettel átitatott zsebkendőkkel takarták el arcukat, vagy veszettül dohányoztak, mert azt hitték, hogy az majd megóvja őket a fertőzött levegő belélegzésétől.
Akinek lehetősége volt rá, elhagyta a várost. Így tett például az Egyesült Államok külügyminisztere, Thomas Jefferson és az elnök, George Washington is, aki távozásának okát aggódó felesége megnyugtatásával magyarázta. Alexander Hamilton pénzügyminiszter még a járvány kitörése kezdetén kapta el a sárgalázat. Fogta családját és a Philadelphiától pár kilométerre lévő nyári rezidenciájára költözött. Nemsokára felesége, Elza is megfertőződött.
A beteg szülők gyermekeiket Elza szüleihez, a New York államban fekvő Albanyba vitték. Hamiltonék Edward Stevens kezei alá kerültek, aki egyébként a pénzügyminiszter régi barátja volt. Hamilton és Stevens hosszú évek múltán, miután elhagyták gyermekkoruk színhelyét, a karib-tengeri St. Croix szigetét, Philadelphiában találkoztak újra egymással.
A sárgaláztól rettegő, több mint 20 ezer menekülő közt, amely abban az időben Philadelphia lakosságának csaknem a felét tette ki, számos orvos is volt, akik a többi halandóhoz hasonlóan rettegtek a sárgaláztól és inkább a város elhagyása mellett döntöttek.
A Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, Benjamin Rush azonban a városban maradt. Bár nővérét elragadta a sárgaláz és ő is megbetegedett, Rush éjt nappallá téve dolgozott és fáradhatatlanul gyógyított szegényt és gazdagot egyaránt.
A kórból végül felgyógyuló Rushnak Minden igyekezete ellenére hibás elképzelései voltak a sárgalázról és annak kezeléséről. Az orvos előszeretettel alkalmazta a kényszerhánytatást, a köpölyözést, sőt a „higanyos izzasztópor” használatát is.
Módszereivel nem sikerült megállítani a fertőzés terjedését, sőt a kritikák szerint Rush ezzel csupán megnövelte a betegek szenvedéseit. A bírálók között volt maga Hamilton is, aki tollat ragadott, hogy propagálja orvosa és jó barátja, Stevens sokkal szelídebb módszereit, úgymint a hideg fürdőt, a Madeira bort, a meleg brandyt és a kinin kúraszerű fogyasztását.
Stevens „homeopátiás” módszerei egy kicsivel hatékonyabbnak bizonyultak, de a sárgalázat ezek sem tudták megfékezni. Mire a járvány 1793 novemberében alábbhagyott, a philadelphiaiak csaknem egy tizede, körülbelül ötezer ember belehalt a vírusfertőzésbe. Bár a járvány után évtizedig intenzív kutatásokat folytattak, több mint egy évszázadba telt, mire Walter Reed 1900-ban bebizonyította, hogy a sárgalázért a szúnyogok okolhatók.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
- Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
- A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
- Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
- Sztójay Döme, a magyar Quisling
- "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
- Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
- "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.