Legendás apák és fiúk

Amikor a párizsi pincérek sztrájkolni kezdtek a bajszukért

2018. október 10. 17:14 Múlt-kor

1907. április 20-án egy kisebb turistacsoport érkezett az Egyesült Államokból a francia fővárosba. A kellemesnek ígérkező nyaralás aztán gyorsan kellemetlen fordulatot vett, miután a társaság betért egy étterembe. Ekkor ugyanis marcona – és bajszos – francia csendőrök bukkantak fel, akik ellentmondást nem tűrően „kitessékelték” őket a fogadóból. Az incidens hátterében az állt, hogy a párizsi pincérek nem sokkal korábban sztrájkot hirdettek, tiltakozva többek között az ellen, hogy a hatályos szabályok szerint nem viselhettek bajuszt munka közben. A sztrájk felszámolására kiküldött hatóságok pedig válogatás nélkül igyekeztek minden bajusz-nélküli – sztrájkoló pincérnek nézett – férfit eltávolítani az éttermek közeléből. Eme lépésnek esett aztán áldozatul a tucatnyi, megdöbbent, simára borotvált amerikai utazó is.

Borotvált pincérek Párizsban
Borotvált pincérek Párizsban

A bajuszviselés története igencsak hosszú és gazdag történelemre tekint vissza. Már az ókorban is kitüntetett figyelem övezte eme arcszőrzetet, így például Tacitusnál arról olvashatunk, hogy a germánok között azok a harcosok viselhettek bajuszt, akik valamilyen kiemelkedő haditettet vittek véghez. A 18. századi francia királyi udvarban azonban már nem dívott ez a viselet, az arisztokraták igyekeztek mindig ápoltan és simára borotvált arccal megjelenni a nyilvánosság előtt. A divat azonban forgandó és alig egy évszázad múltával a bajusz már a francia férfiasság legfontosabb jelképe volt.

A régi-új hóbort először a katonaság körében ütötte fel a fejét. A magyar huszárság mintájára a 18-19. században Európa-szerte a hadseregek egyik legfontosabb elemévé vált a könnyűlovasság. Minthogy pedig a huszárok hagyományos megjelenésében a bajusz már régóta fontos szerepet játszott, az szépen lassan átszivárgott a többi fegyvernemhez is.

A 19. század közepére már a francia katonák jelentős része viselt bajuszt. Sőt, ezt olyannyira tekintélyt parancsolónak tartották, hogy a legalsóbb rangok kivételével (ahol konkrétan tiltva volt a bajuszviselet) sok esetben kötelezően előírták. Ezt pedig annyira komolyan vették, hogy annak, aki nem tudott saját bajuszt növeszteni, annak álbajusszal az orra alatt kellett csatába vonulnia. Az arisztokrácia és a polgárság természetesen nem akart lemaradni, és saját férfiasságuk hangsúlyozására, ők is átvették a bajuszt.

Ugyanebben az időszakban nyitották meg kapuikat az első modern éttermek, amelyek vendégkörét elsősorban az előkelők és a felső-középosztály adta. A finom ételek mellett a szolgáltatás legfőbb eleme maga a hangulat volt, amely a régi, nemesi étkezők atmoszféráját igyekezett visszaadni. Ez egyben azt is jelentette, hogy a pincéreknek az udvari inasokhoz kellett hasonlatossá válniuk, vagyis egyértelműen jelezni, hogy ők egy alacsonyabb társadalmi réteghez tartoznak a vendégekkel szemben. Az étteremtulajdonosok ezt pedig egyebek mellett épp azzal igyekeztek biztosítani, hogy előírták alkalmazottjaik számára, hogy minden reggel simára borotválva jelenjenek meg.

Az ily módon kötelezővé tett társadalmi elkülönülés természetesen komoly indulatokat keltett. A pincérek bajszuk kötelező lenyírását úgy élték meg, mintha férfiasságuktól fosztanák meg őket. Ez a gondolat köszön vissza Guy de Maupassant 1883-as, A bajusz című novellájában is, amelyben egy asszony szabályosan meggyászolja színész férje bajszát, amelyet azért kellett levágni, mert a férfi egy női szerepre készült. „A férfi a bajsza nélkül nem férfi többé…” – szólt az asszony panasza, amiért férje nélkülözni kényszerült „a nemzeti jellem jelképét.”

Az 1907-es pincérsztrájk természetesen csak részben magyarázható a bajusz iránti vágyakozással. A szakszervezet követelései között ott találjuk a magasabb béreket és a jobb munkakörülményeket is. A bajusz mindazonáltal egyértelműen a megmozdulás szimbólumává vált országszerte. Ahogy egy korabeli újságban fogalmaztak: „Az asszonyok olyan eltökéltek, hogy inkább látják gyermeküket éhezni, mintsem, hogy férjük bajszát még egyszer a borotva alatt.”

A bajuszviselés joga komoly vitát váltott ki a francia politikai életben is. A pincérek támogatói leginkább azzal érveltek, hogy a külső megjelenést érintő szabályozások eltörlése egy újabb lépés az Emberi és polgári jogok nyilatkozata által megfogalmazott társadalmi egyenlőség kiteljesítésében. A sztrájk ellenzői ugyanakkor higiéniai szempontokat sorakoztattak fel az éttermek bajusztilalma mellett.

Az áprilisi megmozdulások végül részleges sikerhez vezettek. A májusra megszülető megegyezés értelmében a pincérek elnyerték a jogot, hogy a jövőben bajusszal az orruk alatt mehessenek munkába, ugyanakkor egyéb követeléseikből – a bérek és a munkaidő tekintetében – engedniük kellett.

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Amputált francia katona az első világháborúbanGuy de MaupassantFrancia huszárok a napóleoni háborúk idején
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!