Al Capone szeszfőzdéjére bukkantak régészek egy dél-karolinai mocsárban

Rossz hírű környék

A szesztilalom során Berkeley megye országosan hírhedt volt az illegális szeszkészítéséről: 1929-ben az állam tilalompárti kormányzója, John Gardiner „Dél-Karolina gennyes fekélyének” nevezte. A Hell Hole-mocsár főzdéi elsősorban Chicagót látták el szesszel, és maga Al Capone is többször járt a környéken, hogy ellenőrizze a munkát. 1930-ban a Charleston Daily Mail című lap arról írt, a mocsárból „a szeszes italok aromáját árasztja, amely az egész délkeleti országrészt bűzzel teríti be.”

A kukoricából főzött, érleletlen whiskeyt a mocsárbéli főzdékből hordókban szállították el, majd vasúton juttatták el Chicagóba. A tárgyi leletek, amelyeket Parker és csapata talált, kevesebb mint két kilométerre voltak Villeponteaux egykori házától – ez alapján valószínűsítik, hogy a főzde az övé lehetett.

Parker kutatásai során arra jutott, gyakori jelenség volt, hogy az illegális szeszfőzdéket tulajdonosuk birtokai közelében állították fel, „hogy megakadályozzák véletlen felfedezésüket, illetve hogy a működtetőnek ne kelljen a birtokháborítás lehetséges vádjával is szembenéznie.”

A Villeponteaux-klán azon kevés szeszfőző társaság közé tartozott, akiknek üzlete elég sikeres volt ahhoz, hogy le tudják fizetni a helyi hatóságokat annak érdekében, hogy azok ne szimatoljanak a környéken.

„Ezek a főzdeműködtetők Berkeley megye legrégebbi családjai közül kerültek ki” – mondta el Parker. „A maga Al Capone által felügyelt hálózatok fölötti irányításért viaskodtak, és a gyakori erőszakos konfrontációk miatt pedig a megye elnyerte a »Véres Berkeley«  ragadványnevet is.”

Parker szerint a most megtalált főzdét Villeponteaux halála után tovább használták riválisai, azt azonban nem tudni, pontosan meddig. Habár a szesztilalom 1933-ban véget ért, Dél-Karolinában rendkívül magas jövedéki adóval kerültek vissza az üzletek polcaira a szeszes italok, így a „moonshine” készítése még hosszú évekig jövedelmező vállalkozásnak bizonyult.

Az elhagyatott szeszfőzdéket Parker elmondása szerint sokan nézik egyszerű illegális szemétlerakónak, azonban a kutató szerint több megkülönböztető jel alapján is azonosíthatók. Minden egykori főzde magában foglal valamilyen fűtőalkalmatosságot, amely jellemzően köveken vagy téglákon, a földtől elemelve helyezkedett el.

A főzde jelenlétére utaló jel lehet még a kő vagy üveg tárolóalkalmatosságok, szegecsek, fémlemez-maradványok, gumicsövek és slagok, hordók, a hozzájuk tartozó abroncsok, vödrök, de akár ruhamaradványok és lőszerhüvelyek jelenléte is.

Parker tovább folytatja az erdő átfésülését abban a reményben, hogy az egykori illegális szeszfőzők személyes tárgyai közül is rábukkan néhányra, ami által tisztább képet alkothat arról, kik is lehettek. A helyi lakosok emellett saját beszámolóikkal is segítik a kutatást – sokak családtagjai ugyanis részt vettek annak idején a „moonshine” készítésében, a fehérek és a feketék közül egyaránt.

1. A múlt elfeledett nyomai a mocsárban
2. Rossz hírű környék

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében