A veszett francia király, aki azt képzelte, üvegből van és összetörik

2020. július 7. 16:58 Múlt-kor

Azt képzelte, hogy üvegből van, és ha megérintik, összetörik. Gyakran elfelejtette a körülötte lévők, nem egyszer pedig a saját nevét is, továbbá azt a tényt, hogy ő Franciaország királya. VI. Károly közel 35 évig ült a trónján, s az uralkodó meg-megújuló őrülete harminc esztendőn át keserítette meg az udvar és közvetve a franciák életét. A főként betegségéből fakadó problémák katasztrofális állapotokat idéztek elő a királyságban, amely csak évekkel a király halála után tudott kilábalni a káoszból.

Korábban

Túl az őrület határán

VI. Károly édesapja, V. Károly halálát követően 11 éves gyermekként került a trónra. Húszéves koráig nagybátyjai vezették a százéves háborúban az egyre több kudarcot elszenvedő királyságot, majd 1388-ban Károly illedelmesen megköszönte nagybátyjainak addigi szolgálataikat – akik a közjó helyett sokkal inkább saját hasznukat szem előtt tartva kormányozták az országot –, és visszavette az őt megillető jogokat.

Ígéretet tett apja „jó kormányzatának” visszatérésére, amit a korábban V. Károly mellett működő jogtudósok tanácsossá választásával, valamint törvényalkotói tevékenysége megkezdésével alá is támasztott. Tényleges uralkodása kezdetének sikereit jelzi, hogy ráaggatták a „Szeretett” jelzőt.

Regnálása első négy évében semmi nem utalt az uralkodó megbomló elméjére, igaz, az ország vezetésével járó terhet egyre nehezebben viselte. 1392-ben aztán rátört az első roham. Augusztus közepén Károly V. János breton herceg ellen vezetett hadjáratot Bretagne-ba. (A herceg Károly egyik feltétlen híve és tanácsadója, Olivier de Clisson ellen sikertelen merényletet elkövető Pierre de Craont bújtatta).

Jean Froissart krónikája szerint a király egész évben betegeskedett. Áprilisban egy rejtélyes kór következtében kihullott a haja, és leestek a körmei. Alig evett, alig ivott, fájt a feje, és gyakori láz gyötörte. Állapotán rontott az Olivier de Clisson elleni merénylet híre is. Bár orvosai és nagybátyjai világosan látták, hogy a királyra egyre nagyobb súllyal nehezednek terhei, nem tudták megakadályozni, hogy hadjáratot vezessen Bretagne-ba.

Ilyen lelkiállapotban lovagolt ki tehát a még mindig csak 23 éves király és kísérete Le Mans városából a perzselő augusztusi melegben. Az uralkodó komfortérzetéhez ruházata sem járult hozzá túlságosan: fekete bársonyköpönyegben, fején színes turbánnal lovagolt.

Az erdőben egyszer csak egy rongyokba öltözött, mezítlábas ember futott elő a fák közül, megfogta lovának kantárját, és ezt kiáltotta: „Király, egy tapodtat se menj tovább! Fordulj vissza, mert elárultattál” – idézi Frosissart a bolondnak látszó férfit. Erre a király fegyveresei azonnal arrébb rángatták a furcsa szerzetet, akit – anélkül, hogy kikérdezték volna az általa mondottakról – ott hagytak.

Később, a déli órákban kiértek egy homokos mezőre, ahol – a krónikás nem győzi hangsúlyozni – az egyre elviselhetetlenebbül tűző nap nemcsak a királyt, hanem a legkipróbáltabb katonákat is fejbe vágta. Mögötte két apródja haladt. Mint Froissart írja: „Hát amint így lovagoltak (...), a királyi kopját vivő apród rendetlenkedett vagy elbóbiskolt, amint az már gyakran megesik lóháton a szinte még gyermek apródokkal, vagy talán csak elbámészkodott egy kicsit, s a másik apród sisakjára ejtette a kopjavasat.”

A király erre teljesen kivetkőzött magából. „Zavarodottságában úgy látta, hogy ellenségeinek hatalmas sokasága rohan rá, hogy megölje. Ettől félve elméjének zavarodottságában előreugratott, lovába vágta sarkantyúját, és kivont karddal apródjaira rohant (…). »Előre, előre az árulókra!« – kiáltotta.” A király ezt követően öccsére, Lajos orléans-i hercegre is rátámadt, és csak akkor sikerült lefogni, amikor hosszas vagdalkozás után végleg kimerült. Bár Froissart nem említi, hogy az uralkodó bárki életét kioltotta volna, más forrásokból tudni lehet, hogy többeket halálosan megsebesített.

Károly betegsége egy tragikus bált követően végleg elhatalmasodott. 1393. január 28-án felesége, Bajor Izabella jelmezbált rendezett az egyik udvarhölgye esküvőjének tiszteletére a Szent Pál-palotában. A király egy játék kedvéért négy, vadembernek öltözött jelmezes társával volt összekötözve, és vadul táncoltak, amikor az uralkodó öccse, a teljesen lerészegedett Lajos egy fáklyával a kezében megérkezett a terembe.

Az orléans-i herceg véletlenül hozzáért az egyik táncoshoz, akinek maskarája pillanatok alatt lángba borult, és átterjedt a körülötte táncolókra, így Károlyra is. Az uralkodó az egyik hölgy lélekjelenlétének köszönhetően megmenekült, ugyanis szoknyájával elfojtotta az égő király tüzét. A másik négy táncos viszont belehalt égési sérüléseibe.

következő oldal 1 / 3