A vérszomjas grófnő legendája – Báthory Erzsébet karaktergyilkossága

Koronatanú lehetett volna

A kivégzések után Báthory Erzsébet ügye „elaludt”. A nyomozati anyagokat, a tanúvallomásokat még egybeszerkesztették, de vádemelésre és bírósági eljárásra már nem került sor. Mintha a három „bűntárs” kivégzésével az igazságszolgáltatás megelégedett volna. A (sorozatos) gyilkossági ügyet feltárták, született elmarasztaló ítélet, és a bűnösök elnyerték büntetésüket. Mind a kortársakat, mind a későbbi évszázadok kutatóit azonban gyötörte a hiányérzet; valami nincs rendben.

Egykori csejtei levelezőlap

Amennyiben valamennyi tanúvallomásban kimondottan Báthory Erzsébet személye áll a célkeresztben, akkor az igazságszolgáltatás miért állt meg félúton? II. Mátyás király utasítása a per megtartására a kortársak véleményét tükrözhette: Báthory Erzsébet ügyében tisztán kell látni. Ennek ellenére nem volt per, nem született sem felmentő, sem elmarasztaló ítélet.

Az utókor elemzői is keresték az érveket az asszony bűnössége vagy éppen ártatlansága mellett. Személyiségzavar, mentális betegség, szexuális aberráció, szadizmus, a háborús korszak brutalitása mind-mind olyan magyarázattal szolgálhatott, amelyek alapján igazolni lehetett a tanúvallomásokban leírt borzalmas kínzásokat. Míg voltak, akik szintén a korszakra jellemző vonások hangsúlyozásával arra hívták fel a figyelmet, hogy a Báthory családdal szemben az 1610-es években több politikai támadás is indult. 1610 februárjában Prágában letartóztatták Báthory Zsigmondot, márciusban vizsgálat indult Báthory Erzsébet ellen, az erdélyi Széken pedig március 21-én, más források szerint 24-én merénylet készült Báthory Gábor fejedelem életének kioltására. 

Szádeczky-Kardoss Irma határozottan állítja, hogy a kegyetlen, ma szadistának tartott „kínzások” mögött gyógyító szándékú eljárások, illetve büntetések, testi fenyítések húzódtak meg. Ezek szándékos összemosásából alkották meg a kedvtelésből kegyetlenkedő úrnő képét.

Maga a nyomozati eljárás is felkeltette a kétkedők figyelmét. 1610. december 29-én, amikor Thurzó György nádor saját udvari katonaságával „rajta ütött” a csejtei Báthory–Nádasdy-udvarházon, a leírások szerint kiszabadítottak egy sebesült, de még élő szolgálót. Érthetetlen és nehezen magyarázható az a tény, hogy bár a nyomozás során több száz tanú mondandóját rögzítették, az egyetlen megmenekült áldozatnak nincs vallomása. Miért nem kérdezték meg, hogy mi is történt vele? Hiszen ő lehetett volna a koronatanú mind a bűntársak, mind pedig Báthory Erzsébet ügyében.

A koronatanú hiánya azért is szembeötlő, mert a szemtanúk vallomása sem meggyőző. Dezső Benedek „sok kínzást látott” és Szilvásy Jakab „tenger sok gonoszságot látott” fogalmazása bármire vonatkozhatott. Lehet, hogy épp ezért nem volt per? A nádor nem találta bizonyítottnak Báthory Erzsébet bűnösségét, sőt még a vád sem állt megdönthetetlen lábakon. Az egész egyéves vizsgálat egy dajka, egy szolgáló és egy bizonytalan szerepet játszó fiatal férfi elítélésével és kivégzésével zárult, arra azonban már nem volt elegendő, hogy a grófnőt is megvádolják és elítéljék. Az ő esetében a „várfogság” és az ügy „elaltatása” tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak, hogy a nádori igazságszolgáltatás tekintélye ne sérüljön.

A gonosz szolgálók

Nem beszéltünk még a vizsgálatot kirobbantó két alak, Dezső Benedek és Szilvásy Jakab indítékairól. Mi vezethette őket, amikor úrnőjüket súlyos vádakkal illették? Semmi sem utal arra, hogy valamiféle külső instrukció alapján cselekedtek. Így a politikai összeesküvésben, ha lett volna is ilyen, nem lehetett részük. Marad a személyes érintettség. Mind a ketten régi szolgái, udvari emberei voltak Nádasdy Ferencnek, s gazdájuk halála után természetesen továbbra is a család szolgálatában maradtak. Lojalitásuk sokáig megkérdőjelezhetetlennek látszik.

Báthory Erzsébet egész alakos portréja

A kor elvárásai szerint az özvegyek, mint Báthory Erzsébet, amennyiben nem mentek újra férjhez, a család tekintélyét és vagyonát őrizték. Nádasdy Ferenc örököse, Nádasdy Pál apja halálakor még kiskorú volt, így természetesen neveltetésében, vagyonának megőrzésében az anyja mellett gyámok, mint Thurzó György kaptak szerepet. Az uradalmi adminisztráció tagjai, tisztségviselői pedig az özvegy irányítása alatt dolgoztak tovább. Báthory Erzsébetről tudjuk, hogy határozott gazdasági elképzelései voltak, birtokainak terményeivel, bevételeivel önállóan gazdálkodott. 1608-ban elrendelte a Nádasdy-uradalom gazdasági revízióját: a falvak lakosait összeírták, feltüntették a gazdasági tevékenységüket, számba vették az adókat és a kötelező szolgáltatásokat.

Feltűnő, hogy ezt követően indultak meg azok a pletykák az úrnő kegyetlenkedéseiről, amelyek 1610 márciusában a nádori vizsgálat megindításához vezettek. Nem bizonyítható, de feltételezhető, hogy az uradalom régi személyzete veszélyeztetve érezte korábbi pozícióját, ezért mindent elkövettek, hogy megszabaduljanak úrnőjük szigorú ellenőrzésétől. Önös érdek és két sértett régi alkalmazott áskálódása vezethetett el Báthory Erzsébet tragédiájához? Nem tudni, de a további források felbukkanása, az újabb kutatások talán erre is választ adhatnak.

Női vámpír születik

Ha kizárólag csak a korszakkal foglalkoznánk, akkor itt Báthory Erzsébet történetét le is zárhatnánk. De a bizonytalan befejezésű, nyitott históriák sorsa, hogy a történelemben továbbíródnak: legendák és mondák szövődnek, a lokális kultúra őrzi a különböző szálakat.

1729-ben Thuróczi László jezsuita szerzetes Magyarország történeti leírásán dolgozott. Munkáját ma egyszerre nevezhetjük a történeti és a néprajzi gyűjtések összefoglalójának. Az első kiadást még kettő követte, illetve a korszak nagy országleíró monográfusa, Bél Mátyás is átvette sok adatát. Így került elő ismét Báthory Erzsébet története, immár a XVIII. századi horrorelbeszélések modorában. A fiatalságot és ezzel az örök életet kísértő úrnő alakja a Grimm testvérek mesegyűjteményéből is ismert. Thuróczi azonban nem a szórakoztató borzongást kereste, hanem tanmesét akart írni az ördög csábításának engedő női hiúságról.

Történetében a protestáns Báthory Erzsébetet éppen szolgálója fésüli, amikor egy óvatlan mozdulattal meghúzza annak haját. Az asszony pofon üti a leányt, akinek az orrából eleredő vér a kezére csöppen. Az úrnő megdöbbenve látta, hogy ahová a vér cseppent, ott a bőre kisimult, megfiatalodott. Ettől a pillanattól kezdve véreztette ki szolgálóit, vett véres fürdőket, hogy örök fiatalságot és életet nyerjen. A történetíró példázata egyértelmű: a protestáns tévelygésbe eső nő, még ha nagy hírű, korábban katolikus család leszármazottja is, az ördög vagy a sátán csábításának engedve kárhozatra jut. Thuróczi László akaratlanul is elindítója lett a női vámpír legendájának, amely mára kitörölhetetlen a történeti emlékezetből, önálló életet él.

1. Miért éppen Csejte?
2. Koronatanú lehetett volna

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták