A törökök Trianonja

2015. augusztus 10. 08:35 Csernus Szilveszter

Korábban

A "törpék háborúja"

A béketeremtők a fegyverszüneteket követően 1919 január 18-án kezdték meg konferenciájukat Versailles-ban, ahol már a kezdetektől szóba került az Oszmán Birodalom sorsa. Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával még azon esztendőben sor került a békekötésre, csak a magyar és a török váratott magára. De ennek ellenére a haldokló Oszmán Birodalomban sem telt el eseménytelenül az 1920 augusztusáig terjedő időszak, ugyanis Anatólia megtartása is kérdésessé vált.

Május 15-re Görögország csapatai megszállták Szmirnát (törökül: Izmir), azzal a nem palástolt céllal, hogy a megali idea, avagy a pánhellén eszmének megfelelően egyesítsék a göröglakta területeket. Az etnikai, vagy nemzeti elv (a történelmi érvek mellett) a Görögországhoz tartozás mellett szólt: Szmirna és környéke az ókor óta görög vidéknek számító Iónia központja volt, bár már jelentős török lakossággal.

Az Égei-tengerre néző metropoliszra vészterhes idők köszöntöttek: a bevonulókat éljenző görögök mellett a török lakosok a folyamatos éjjeli dobolást választották tiltakozásuk jeléül, ám nem sokkal később tettlegességig fajultak a feszültségek. Az utcai összecsapásoknak több száz török és görög áldozata volt, de Athénnak sikerült megszilárdítania uralmát a térségben.

Május végére egy másik hagyományosan göröglakta vidék került ki a szultán uralma alól: a Fekete-tenger partján fekvő Trapezuntban (törökül: Trabzon) kikiáltották a Pontusi Köztársaságot. Ugyanazon a napon, május 19-én kötött ki a Musztafa Kemált szállító hajó Samsunban, egy másik Fekete-tengeri kikötőben, hogy Gallipoli hőse Anatóliában nekiláthasson a török nemzeti mozgalom felfegyverzéséhez és megszervezéséhez. Az 1919. május 19-i samsuni partraszállás ma a török függetlenségi háború szimbolikus kezdődátuma, nemzeti ünnep Törökországban (a törökök öt ilyen ünnepe közül egyébként négy Kemálhoz kötődik), bár a későbbi Atatürk június hónapot tartotta a nemzeti ellenállás kezdetének. A szultáni hatalom külpolitikai tehetetlensége is ekkor mutatkozott meg: a 17-én, Damad Ferid miniszterelnök által Párizsban megtartott török „védőbeszédet” a Négy Nagy ostobának és megalapozatlannak tartotta.

Július 23-án VI. Mohamed Vahideddin szultán visszarendelte a fővárosba Kemált, aki a parancs teljesítése helyett lemondott megbízatásáról és onnantól kötetlenül folytatta tevékenységét. Automobilon, vasúton és ha kellett lóháton járta Anatóliát és mozgósított a nemzeti ellenállásra. ,,Az utolsó kőig meg kell védenünk országunkat!” - hangoztatta, mikor bejelentette a nemzeti ellenállás kezdetét.

előző oldal következő oldal 2 / 5