A tenger mélyéről hozták felszínre a 170 éves pezsgőt
2015. április 24. 19:20
A bor értéke a kora - tartja a mondás. A nagyon öreg bornak azonban fáradt, avas íze van, s elveszti harmóniáját, ez utóbbi megállapítás pedig különösen igaz a pezsgőre. Pláne ha az 170 éves.
2010 nyarán norvég búvárrégészek összesen 168 üveg pezsgőt találtak a Balti-tengerben a Svédország és Finnország között fekvő finn Aland-szigeteknél egy hajóroncs gyomrában, mintegy 60 méter mélyen. A szakemberek kezdetben azt feltételezték, hogy a pezsgők abból a szállítmányból származhattak, amelyet még XVI. Lajos francia király küldött az orosz uralkodóháznak.
A palackokról először azt hitték, hogy bor van bennük. Aztán amikor felszínre hoztak egyet, és a dugó eltávolítása után megkóstolták, rájöttek, hogy valójában pezsgőt kortyolgatnak. Nem is akármilyet. "Mennyei, fenséges íze volt. Roppant édes, enyhe dohányra és tölgyfára emlékeztető árnyalattal" - lelkendezett az egyik búvár. A pezsgő állagának megőrzése egyfelől a tenger mélyén lévő állandó - 2-4 Celsius fokos - hőmérsékletnek és az állandó sötétségnek köszönhető, másfelől annak, hogy a palackokban lévő nyomás nem engedte, hogy tengervíz szivárogjon be a dugókon át.
"Állati jegyek", "vizes haj" - ezekkel a szavakkal próbálták körülírni a 170-180 évesre becsült italok ízét a kutatók. A dugó pecsétjének tanúsága szerint az alkoholos nedűk a Veuve Clicquot Ponsardin, a Heidsieck és a Juglar (utóbbit 1829-ben keresztelték Jacquesson & Fils-re) pezsgőgyárakból származnak. Ezek egyébként a világ legrégebbi olyan pezsgői közé tartoznak, amelyeket megkóstoltak; 2009-ben a Perrier-Jouet pezsgőgyár egy 1825-ös évjáratú palackot hozott fel pincéjéből - az akkor 184 éves pezsgőt jó ízűnek nevezték, szarvasgomba és karamell jegyekkel.
Három Veuve Clicquot-palackot borászok kóstoltak meg, akik úgy találták, hogy a pezsgők íze "kissé kellemetlen". Miután a pezsgőt poharakba töltötték, és hagyták egy kicsit levegőzni, valamelyest módosult az ízük: a szakértők fűszeres, füstös, továbbá gyümölcsös-virágos karakterűnek minősítették.
Philippe Jeandet (Université de Reims Champagne-Ardenne) és kollégái mindegyik palackból 2 milliméternyi mintát vettek, majd alapos vegyi elemzést végeztek. Vizsgálatuk szerint a pezsgőket fahordókban érlelték, nagyjából 6-8 hónapig. Ez megegyezik azon dokumentumokban foglaltakkal, amelyeket Madame Clicquot, a Veuve Clicquot Ponsardin pezsőgyár névadója hagyott hátra, ugyanakkor különbözik a modern gyakorlattól: a pezsgőre jellemző szénsavasságot eredményező másodlagos erjedés ma már nyomásálló rozsdamentes acéltartályokban megy végbe. A vizsgálat réz és vas jelenlétét is kimutatta, ami a fahordóban használt vasszögekből vagy a borkészítés során alkalmazott eszközökből származik, ám ez a bor ízét nem rontotta el - hangsúlyozzák a kutatók.
A palackok, illetve a hajóroncs elhelyezkedéséből ítélve a hajó éppen Németországból Oroszország felé tartott, amikor a 19. század elején elsüllyedt. Az oroszok abban az időben rajongtak az édeskés pezsgőkért, Madame Clicquot például feljegyezte, hogy az oroszok gyakran tartottak cukros tálat asztalukon, amelyből egy kiskanállal a borba és a pezsőbe is tettek. Hogy kielégítse igényüket, Clicquot extra mennyiségű cukrot tartalmazó alkoholt állított elő és szállított Oroszországba.
Ha a Balti-tengerben talált palackszállítmány valóban Oroszország felé tartott, azokban extra mennyiségű cukornak kellett volna lenni, azonban a vegyi vizsgálat szerint bár az italok valóban édesebbek voltak a mai pezsgőknél, messze nem annyira, hogy az "édesszájú" orosz előkelők ízlésének megfeleljen. A szakértők úgy gondolják, hogy a pezsgőket a német piacra szánták, ám azt már nem tudták megmagyarázni, hogy a hajó mit keresett a Balti-tenger északi részén.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
- 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
- Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
- A rendszerváltoztatás belülről
- A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
- Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
- Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
- Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
- Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése
- Életveszélyes sebet kapott a Nagy Háborúban Benito Mussolini 19:05
- A kulákság megpróbáltatásai: Kollektivizálás és „agrárreformok” 1953 után 17:05
- Rejtélyes radioaktív berillium anomália a Csendes-óceán fenekén 16:05
- Politikába született Ted Kennedy, a „szenátus oroszlánja” 15:05
- Titokzatos alagutak a milánói Sforza-kastély alatt, ahogy da Vinci felvázolta 14:05
- Gólem az agyaglény, ami olykor alkotójára támad 13:21
- Csak hetente háromszor volt műsor a rendszeres tévéadások indulásakor 12:20
- Sokkal kevesebb gladiátor halt meg az arénában, mint azt gondolnánk 10:38