A szőke Tisza fekete napjai - 15 éve történt a tiszai ciánszennyezés
2015. január 30. 20:00 MTI
Tizenöt éve, 2000. január 30-án Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai (Baia Mare) Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította.
A román-ausztrál tulajdonú Aurul a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból nyerte ki az aranyat és ezüstöt - a fejlettebb országokban már nem alkalmazott - ciános kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. A Zazar község közelében lévő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka mintegy 25 méteres szakaszon átszakadt, a ciánt és nehézfémeket tartalmazó szennyvíz a Lápos folyóba ömlött, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát. A vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet sem a szennyezés lokalizálására, sem enyhítésére.
Artézi kutakból vesznek ivóvizet a szolnokiak
A szennyezés súlyosságára jellemző, hogy a minden élőlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos-Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál - a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetően - 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. Halpusztulást még Belgrád alatt is észleltek, és még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt a koncentráció.
A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Így sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt, a kiskörei erőmű alatti szakaszon már mintegy negyedével csökkent a cián koncentrációja, a holtágak és az árterek csak minimális mértékben szennyeződtek.
A ciánfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, óriási pusztítást hagyva maga után. 2000. áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A folyó azonban a vártnál gyorsabban tért magához. Fürödni már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett, 2002-re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya, s 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A halászati vállalkozások vesztesége azonban óriási lett, mert csökkent a hozam, sokáig magas volt a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma.
Ada észak-szerbiai város önkormányzatának képviselői, halászok és gyerekek 2000. február 20-án megkoszorúzzák a Tisza folyót, melynek élővilágát szinte teljes egészében elpusztította a cianid-szennyeződés
Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a katasztrófát "előre nem látható körülmények" okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra.
Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 2009 januárjában elmarasztalta Romániát, mert az állampolgároknak nem szavatolták Nagybányán a tiszta és egészséges környezethez való jogot.
A Transgold tovább folytatta tevékenységét Nagybányán, bár saját állítása szerint jelentős fejlesztéseket végzett a szennyezés visszafogása érdekében. A cég időközben csődbe ment, jogutód nélkül megszűnt, és üzemének előbb egy brit-kazah, majd egy orosz, 2012-ben egy kazah aranykitermelő vállalat lett a tulajdonosa.
A Romaltyn Mining társaságnak 2010 végéig 35 millió eurós környezetvédelmi beruházást kellett végrehajtania ahhoz, hogy tevékenysége megfeleljen az Európai Unió követelményeinek. E szerint az ülepítő medencébe jutó víz ciántartalma nem haladhatja meg a tíz milligrammot literenként. Nagybánya polgármestere 2013-ban kezdeményezte egy Nemzetközi Tisza-védelmi egyezmény kidolgozását, amely ciánmentes övezetté nyilvánítaná a Tisza vízgyűjtő területét.
Az Európai Parlament 2010. május 5-én elfogadott állásfoglalásában a cianidos bányászati technológiák uniós szintű betiltására szólította fel az Európai Bizottságot. Az állásfoglalást többek között Tőkés László és Áder János EP-képviselők kezdeményezték. (Magyarországon 2009 óta törvény tiltja a cianidos bányászati technológia használatát.) Az Európai Bizottság 2014-ben még nem tartotta indokoltnak a ciánalapú bányászati technológiák általános tilalmára vonatkozó intézkedések meghozatalát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában 11:20
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait 09:05
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház tegnap
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum tegnap
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek tegnap
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László tegnap
