A szabadságharc eltiprójából a „boldog békeidők” királyává vált Ferenc József

Apja a súlyos mentális problémákkal küszködő V. Ferdinánd császár testvére, Ferenc Károly főherceg volt, anyja az igen ambiciózus Zsófia bajor hercegnő, akiről az a mondás járta, hogy ő az „egyetlen férfi a császári családban”.

A fiút gyermekkorától úgy nevelték, hogy egykoron császár lesz belőle: már négyévesen tanulásra fogták, felnőttkorára minden tudományban jártas volt, nyolc nyelven beszélt (magyarul is), értett a hadvezetéshez, a birodalom ügyeibe Metternich kancellár avatta be. Az 1848-as forradalmak kitörése után az uralkodásra alkalmatlan V. Ferdinánd ténykedése már-már a birodalom létét veszélyeztette, ezért Zsófia és a kamarilla döntött eltávolításáról.

A fiatal uralkodó 1851-ben, mindössze huszonegy évesen

Mindez 1848 végén következett el, miután a magyar csapatok Schwechatnál vereséget szenvedtek, és a második bécsi forradalmat is sikerült leverni. A gyermektelen Ferdinándot 1848. december 2-án lemondatták, az uralkodása alatt hozott törvényeket és rendeleteket semmisnek minősítették.

A trónra nem a hozzá hasonlóan erélytelen és az államügyek iránt kevéssé érdeklődő testvére, hanem unokaöccse lépett. A nagykorúságát éppen csak betöltött fiatalember a trónt az utolsó pillanatban hozott döntés szerint nem II. Ferenc, hanem I. Ferenc József néven foglalta el, a névválasztás utalás volt a nagy reformer II. Józsefre.

Az új császár az 1848-as eseményekből tanácsadóival együtt azt a tanulságot szűrte le, hogy minden baj oka az erős központi hatalom és centralizáció hiánya, azaz mindenekelőtt a magyarok közjogi különállását kell megszüntetni. Az 1849. március 4-én Olmützben kihirdetett oktrojált alkotmány megszüntette Magyarország önállóságát, és teljesen beolvasztotta a centralizált Habsburg Birodalomba. A magyar honvédsereg dicsőséges tavaszi hadjárata után Ferenc József a birodalom megmentése érdekében személyesen, megalázkodva kért orosz segítséget a magyar szabadságharc leveréséhez.

Az uralkodói család Gödöllőn

Magyarország gyors és véres „pacifikálása” után hozzálátott a birodalom átszervezéséhez: az alkotmányt sutba vágták, a császár néhány tanácsadójára, a rendőrségre és a hadseregre támaszkodva intézte az ügyeket. Nem túl eredményesen: a krími háborúban elszigetelte országát, majd 1859-ben a francia-olasz háborúban hiába állt a hadak élére, súlyos vereséget szenvedett Solferinónál.

Mindezek hatására 1860-ban föderatív jellegű alkotmányt „ajándékozott” népeinek, de a magyarok passzív ellenállása folytatódott. Az 1866-os porosz–osztrák háború, a königgrätzi csatavesztés aztán nyilvánvalóvá tette, hogy a német egység nem osztrák vezetéssel jön létre, és Ausztria elvesztette itáliai birtokait is, ezzel elkerülhetetlenné vált a birodalom lényegi átalakítása.

I. Ferenc József koronázása

Ferenc József kiegyezett a magyarokkal, és 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták. A dualista Osztrák–Magyar Monarchiának egy uralkodója (egy személyben osztrák császára és magyar királya), de két fővárosa, két parlamentje volt. A Monarchia a bonyolult belső közjogi viszonyok ellenére kifelé egységes külpolitikát képviselt, és regionális nagyhatalomnak számított. Ferenc József ettől kezdve abszolutista hajlamai és neveltetése ellenére alkotmányos uralkodóként kormányzott, és keményen ellenállt a birodalom – főként a csehek által szorgalmazott – föderalizálásának.

Magyarország a kiegyezés után rohamos fejlődésnek indult, Budapest lett Európa leggyorsabban növekvő nagyvárosa. Soha nem látott jólét köszöntött be, amely az utókor emlékezetében csak „boldog békeidőkként” élt tovább.

II. Vilmos német császár és I. Ferenc József közös portréja 1914 körül

A stabilitás azonban alig egy nemzedéknyi ideig tartott. A századfordulóra az ezernyi belső ellentéttől feszített Monarchia egyetlen összetartó ereje a császár, „a birodalom első hivatalnoka” maradt.

Ferenc József, bár maga is tudatában volt az elkerülhetetlen végzetnek, és számos egyéni tragédia is sújtotta – testvére, Miksa elfogadta a mexikói trónt, de rövid uralkodás után kivégezték, egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkos lett, házassága a szépséges Erzsébet császárnéval megromlott, ráadásul „Sisi” életét 1898-ban Genfben kioltotta egy anarchista –, mégis fegyelmezetten tette kötelességét. 1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, de a sors megkímélte attól, hogy tanúja legyen szeretett birodalma agóniájának.

Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése előtt két évvel, 1916. november 21-én halt meg a schönbrunni kastélyban. Életének 86 évéből 68-at a trónon töltött, személyével egy korszak, a „boldog békeidők” is sírba szállt. Egykori birodalmának országaiban ma is nosztalgiával emlegetik nevét, amelyet a Jeges-tengerben egy szigetcsoport is visel, s évtizedekig róla volt elnevezve az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem, a mai szegedi egyetem jogelődje.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
• Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína