A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből

2018. február 16. 18:06

Korábban

A skizofrén gyilkos

I. Rudolf a magyar királyként uralkodó Habsburgok közül kétségtelenül az egyik legkülönösebb személyiség volt. Az államügyeket szinte teljesen elhanyagolta, idejét leginkább a tudományoknak és művészeteknek szentelte, amelynek képviselőit bőkezűen támogatta is. Bár a császári címet 1612-es haláláig viselhette, a magyar koronát és osztrák területeit már korábban, 1608-ban kénytelen volt átengedni öccsének, II. Mátyásnak.

Élete során sosem házasodott meg, azonban számos szeretőt tartott, akiktől rengeteg törvénytelen gyermeke született. Közülük egyértelműen kiemelkedik Katharina Stradatól született legidősebb fia, aki a hangzatos Ausztriai Julius Ceasar nevet kapta.

Rudolf gondoskodott róla, hogy fia a lehető legjobb neveltetést kapja és igyekezett magas pozíciókat juttatni számára az udvarban is. 1605-ben egy saját kastélyt is vásárolt számára a csehországi Krumlov városában. Julius itt beleszeretett egy helyi borbély lányába, Markétába, aki össze is költözött vele a kastélyban.

A történet azonban hamarosan sötét fordulatot vett, ugyanis Juliuson egyre inkább elhatalmasodott a már fiatal kora óta ismert skizofréniája. Rendszeresen bántalmazta Markétát, és egy alkalommal, amikor a lány elvesztette eszméletét az ütlegelések miatt, abban a hitben, hogy halott, Julius kidobta őt a kastély ablakából. Markéta szerencsésen túlélte az esést, ugyanis nem egy sziklára, hanem egy szemétdombra esett a magasból.

A lány ezután szüleinél keresett menedéket, ahova azonban hamarosan megérkezett a feldühödött Julius, hogy visszakövetelje magának őt. Amikor Markéta apja ellenállt, Julius hetekre börtönbe vetette őt és csak azután engedte szabadon, hogy a megtört édesanya végül átadta neki Markétát.

Julius egy nappal ezután brutálisan meggyilkolta a lányt. Egy helyi krónikás elbeszélése szerint „Julius, ez a szörnyű zsarnok és ördög, a császár fattya, hihetetlenül szörnyű dolgot tett az ágyasával, a borbély lányával, amikor levágta a fejét és más testrészeit. Az embereknek úgy kellett darabonként betenni őt a koporsóba.”

Az eset után már Rudolf császár sem állhatott ki fia mellett, aki élete hátralévő részét a kastélyba zárva töltötte. Az őrület egyre inkább elhatalmasodott rajta, különféle dolgokat dobált ki az ablakon és egyre nagyobb mocsokban élt. Végül 1609 nyarán megbetegedett és néhány héten belül meghalt.

előző oldal 5 / 5