A sikert és a halált is vakmerősége hozta el Robert Capának

2020. május 25. 10:59 Jeki Gabriella

Korábban

Képei tele voltak intimitással és intenzitással

Ebben az időben Németországban nagy volt a politikai zűrzavar, és Capa felismerte a lehetőségét annak, hogy fotósként maradandót alkosson. Nagyban inspirálták Harald Lechenperg, a Dephot egyik leghíresebb riporterének Indiában készített fotói.

Azonnal berohant Simon Guttmann, a Dephot igazgatójának irodájába és lelkesen ecsetelte az imént látott képekről elragadtatással teli véleményét. Guttmann ekkor vette észre Capa szenvedélyét, és úgy döntött, hogy szárnyai alá veszi a tehetséges ifjoncot.

A korábbiaknál nagyobb feladatokat adott neki, többek közt egy fotó készítését Lev Trockijról, aki épp előadást tartott a koppenhágai szocialista kongresszuson „az orosz forradalom jelentőségéről”. Capának ügyesnek kellett lennie, mivel a rendezvényen tilos volt a fotózás.

Bár a rendezvényen nem Capa volt az egyetlen fotós, mégis ő készítette el az egyetlen képet Trockijról, amely ráadásul igen drámaira sikerült. Hogy hogyan? Egyszerűen azzal, hogy meglehetősen közel állt a fotóalanyhoz, csupán néhány méterre. A megörökített pillanatok ezért tele voltak intimitással és intenzitással, ami hiányzott más fotósok képeiről.

Az igazgató ezért még azt is gyorsan megbocsátotta neki, hogy a képei egyelőre nem voltak „technikailag tökéletesek”. Ezzel a tudással sikerült nem sokkal később kiharcolni azt is, hogy egy teljes oldalt kapjanak a képei a Der Weltspiegel újságban. Hamarosan, 1933-ban azonban zsidó származása miatt kénytelen volt elhagyni Berlint. Egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált.

Párizsban küzdött a megélhetésért, és 1934-ben még a számára oly kedves Leica gépet is el kellett adnia a túlélés érdekében. Néha még horgászni is eljárt, hogy valami étel kerülhessen ezáltal az asztalára. Itt, Párizsban találkozott a német Gerda Pohoryllével (aki később Gerda Taróra változtatta nevét), és elkezdte tanítani a fényképezést.

1936-ban felvette a Robert Capa nevet. Valószínűsíthető, hogy Gerdával ketten találták ki ezt az új megnevezést. Ebben az időben a fotósok munkáját kevéssé korlátozták, a szerzői jogok és tulajdonjogok sem voltak tisztázottak. Az olyan magazinok, mint például a Life gyakran használták ki a fotósokat. Capa ezért is szorgalmazta oly hevesen a fotós jogok és az ellenőrizhetőség kérdésének rendezését.

előző oldal következő oldal 2 / 3