„A Sas leszállt” – A Hold meghódítása

„Most már ismét lélegzünk”

A nagy nap 1969. július 16-án érkezett el. Az Apollo–11 legénysége reggel 9 óra 32 perckor a floridai Cape Canaveral rakétaindító bázisról elindult a Hold felé. A misszió egyik vezető mérnöke, David Baker később kijelentette, hogy ha a felszállást követő néhány percben valamilyen műszaki hiba történt volna, a katasztrófát aligha lehetett volna elkerülni. Szerencsére azonban a Columbia névre hallgató parancsnoki modul, valamint a Sas névre keresztelt holdkomp 12 perccel a felszállás után Föld körüli pályára állt, majd miután másfél kört tett a bolygó körül, a Saturn V harmadik rakétafokozatának hajtóműve a Hold irányába lökte az űrhajósokat.

Az Apollo–11 indítása július 16-án

Az űrhajó július 19-én állt Hold körüli pályára. A holdkomp másnap – Armstronggal és Aldrinnal a fedélzetén – levált a parancsnoki modulról. Collins a Hold körüli pályán keringő Columbián maradt. A Sas utasai a rendszerellenőrzések után megkezdték a leszállást, melynek során számos tényező nehezítette a dolgukat. A holdkomp nem pontosan az előre megadott röppályán haladt, a rádióadás akadozott, ráadásul egy ismeretlen hibakód is megjelent a műszerfalon.

Bár kiderült, hogy a hibaüzenet nem jelent komoly problémát, a számítógép egy sziklákkal körülvett kráter felé vezette a holdkompot. Mivel az egyenetlen talajon történő landolás esetén a Sas felborult volna, Armstrong kénytelen volt átállni kézi irányításra. Az üzemanyag viszont vészesen fogyott. A vezérlőközpontban a legénységgel kapcsolatot tartó Charles Duke visszaszámolt. Amikor közölte, hogy már csak fél percre elegendő hajtóanyag maradt, a parancsnok még a leszállóhelyet kereste.

Aldrin azonban hamarosan jelezte, hogy a Hold felszínével való érintkezést jelző fény kigyulladt, és a hajtómű leállt. Armstrong következett: „Houston, itt a Nyugalom (Tranquility) bázis. A Sas leszállt.” Duke annyira izgatott volt, hogy elsőre nem tudta kimondani a tranquility szót. „Vettem, Twan…, Tranquility. Jól hallunk a Földön. Itt egy rakás srác, akik kis híján elkékültek. Most már ismét lélegzünk.” Duke ezt szó szerint értette, ugyanis az utolsó percekben tényleg visszafojtotta a lélegzetét.

A legénység – a biztonsági előírásoknak megfelelően – elsőként felkészítette a visszatérésre a holdkompot, majd a presbiteriánus Aldrin úrvacsorát vett az űrkabinban. A szertartást titokban kellett elvégeznie, mivel nem sokkal korábban Madalyn Murray O’Hair ateista aktivista pert indított a NASA ellen, miután a Hold körül keringő Apollo–8 legénysége 1968 karácsonyán élő tévéadásban olvasott fel a Bibliából.

Buzz Aldrint társa, Neil Armstrong fotózta le a Hold felszínén

Bár az űrhajósoknak a biztonsági intézkedések foganatosítása után aludniuk kellett volna, a központ jóváhagyásával a kiszállás mellett döntöttek. Világszerte mintegy 500 millió ember figyelte a tévéképernyők előtt, ahogyan Armstrong, az egyezményes koordinált világidő (UTC) szerint július 21-én, hajnali 2 óra 56 perckor a Hold porába süllyeszti bal lábát. A parancsnok szájából ekkor hangzott el a világtörténelem egyik leghíresebb mondata: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

Nem sokkal később Aldrin is a Holdra lépett. Miután kitűzték az amerikai zászlót, elhelyezték az első ember Holdra lépéséről megemlékező plakettet, és Nixon elnök is köszöntötte a „Fehér Ház legtörténelmibb telefonhívásának” résztvevőit, megkezdődhettek a holdfelszíni munkálatok. Armstrong közben futni is megpróbált, nem túl nagy sikerrel. Az űrhajósok több, különböző mérések kivitelezésére szolgáló műszert is beüzemeltek, és mintegy 21,5 kiló anyagmintával gazdagabban tértek vissza a Sas fedélzetére. Néhány órát pihentek, majd indultak is vissza a Föld felé. Bár a korábbi kísérletek során többször is csődöt mondott a holdkomp felszálló fokozatának hajtóműve, ráadásul a főkapcsoló egyik darabja is leesett, az űrhajó végül gond nélkül elhagyta az égitestet.

A holdkomp felszállófokozata, háttérben a Hold és a Föld

A Sas hamarosan összekapcsolódott a Columbiával, és miután a két űrhajós átszállt, a feleslegessé vált holdkompot leválasztották a parancsnoki modulról. A Columbia, fedélzetén a három űrhajóssal július 24-én a Csendes-óceánban landolt. A legénység augusztus 10-én jöhetett ki a biztonsági karanténból. A három űrhajóst Egyesült Államok-szerte hősként ünnepelték.

1. Hidegháború az űrben
2. „Most már ismét lélegzünk”
3. Az évszázad hazugsága?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona