2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A pusztító tájfun mentette meg Japánt a mongol megszállástól

2024. július 19. 09:05 Múlt-kor

Az első invázió

Végül 900 hajó indult útnak, nagyjából 25 ezer mongol, koreai és kínai katonával a fedélzetükön. Az út nem volt olyannyira hosszú, a Japánt Koreától elválasztó Koreai-szoros körülbelül 200 kilométer széles. Kubiláj flottájának az első célpontja Cusima szigete volt, ahol 1275 októberében szálltak partra.

A körülbelül 70 kilométer hosszú és 16 kilométer széles földdarabot Szó Szukekuni védte mindössze nyolcvan szamurájjal. A partraszálló inváziós sereg meghaladta az ezer főt, és bár a cusimaiak váratlan támadást indítottak ellenük, a túlerő győzedelmeskedett, és a szigetet lerohanták. A Dzsingisz kán által lefektetett elvek szerint azok, akik meghódoltak, kegyelmet kaptak a mongoloktól, akik viszont ellenálltak, azokat az utolsó szálig ki kellett irtani. Cusimára az utóbbi sors várt.

Iki szigete volt az invázió következő célpontja, amelyet Szajemon-no-Dzsó Kagetaka védett. Elküldött ugyan segítségért Kjúsú szigetére, de az nem érkezett meg. A japánok ugyanúgy cselekedtek, mint az előző partraszállásnál, ám Szajemon-no-Dzsó elküldte a sziget asszonyait és gyermekeit Hinocume várába.

A parton vereséget szenvedett a mongoloktól, miután azok íjászai a rendelkezésre álló száz emberének csaknem a felét megölték, ezért a japán vezér a várat próbálta megvédeni. Hiába, mert a mongol flottával ostromgépek is érkeztek, és az amúgy sem túl erős székhely hamar elesett. A kudarcát látva, Szajemon-no-Dzsó Kagetaka szeppukut követett el.

A mongol flotta végül november 19-én megérkezett a Hakata-öbölbe, amely igen közel volt Dazaifuhoz, Kjúsú szigetének akkori közigazgatási fővárosához. Hogy elrettentsék a helyieket, a korábban szerzett foglyaikat a hajók oldalára erősítették fel.

A mongolokkal szemben a japánoknak nem volt tapasztalatuk nagyobb hadseregek mozgatásában, mivel az utolsó jelentősebb csaták fél évszázaddal megelőzték az inváziót, a harci stílusuk pedig sokkal inkább az egyéni összecsapásokra koncentrált. A fejlettebb haditechnikával érkező mongolok ellen eleinte nem tudtak mit tenni, a lovaikat zavarta a harang-, és dobszó, nem ismerték a mérgezett nyilakat, és a kínaiak által készített bombákat sem.

A mongolok megtámadták az útba eső első japán erősséget, Mizukit, ám ott az egyik tábornokot egy nyíllal arcon lőtték, és visszavonultak a hajókhoz. A főparancsnok, Hol Don, még aznap úgy döntött, hogy elhajóznak, bár a beosztottjai úgy vélték, hogy folytatni kellene a harcot. A távozó mongol flottát azonban az időjárás megtépázta, és az inváziós seregből több ezren belefulladtak a tengerbe.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Kubiláj kán serege egy kínai erődöt vesz ostrom alá egy 16. századi illusztráción13. századi japán harcosok egy korabeli ábrázolásonKubiláj kán portréjaJapán mongol inváziója egy 19. századi japán művész, Utagava Kunijuki ábrázolásánJapán és mongol erők harca a 13. századbanA mongolokat elsöprő tájfun ábrázolásaA part mentén a mongolok ellen járőröző szamurájok egy 19. századi illusztráción

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár