A pápa is támogatta a templomosok lemészárlását

2022. szeptember 14. 18:10 Múlt-kor

Korábban

Jeruzsálem kálváriája a középkorban, avagy így vesztették el a keresztesek a Szent Várost
Sosem járt Itáliában az első avignoni fogoly, V. Kelemen pápa
„Nem ember és nem is vadállat” – kortársai nem voltak túl jó véleménnyel IV. Szép Fülöpről

Kínvallatás

Ennél többre nem is volt szüksége Fülöpnek ahhoz, hogy 1307 szeptemberében kiküldje titkos parancsait, amelyeket 1307. október 13-án, pénteken hajtottak végre. Ezekben az állt, a templomosokat nem csupán le kell tartóztatni, de javaik elkobzása mellett börtönbe kell őket vetni, kihallgatni, és – ha szükséges – kínzásnak alávetni. Fülöp parancsai azt is taglalták, „kegyelmet és jó bánásmódot ígérjetek nekik, ha bevallják az igazságot, de ha nem, tudassátok velük, hogy halálra lesznek ítélve.”

A kínzás célja természetesen nem a valódi igazság megszerzése volt, hanem hogy a foglyok beismerjék a király emberei által hallani akart „igazságot”. Ebbe beletartozott az is, hogy a templomosok titkos rituáléikon megtagadták Krisztust, és leköpték a keresztet (utóbbi „valós” alapja mindössze annyi lehetett, hogy a Közel-Keleten a zarándokok védelmét ellátó templomosokat felkészítették arra, hogy muszlim fogságba esésük esetén megkövetelhetnek tőlük ilyen cselekedeteket, amelyeket a túlélés érdekében el kell követniük).

A strappado működése (kép forrása: researchgate.net)

Párizsban a király inkvizítorai 138 templomost kínoztak meg, többségük végül bevallotta ezt az „igazságot”. Sokukat „tűzkínzásnak” vetettek alá: lábaikat egy vas keretbe fogták, talpaikat vajjal vagy zsírral kenték be, majd egy tűz elé fordították, és egy, a tűz elé helyezett ellenző segítségével szabályozták, mennyi hőnek teszik ki. E módszer olyan mértékű szenvedést tudott okozni, hogy sok áldozata beleőrült.

A királyi inkvizítorok eszköztárába tartozott még az éheztetés, az alvásmegvonás, a szüntelen kérdezgetés és az úgynevezett „strappado”, amellyel az áldozat hátrakötözött kezeit egyre feljebb emelték, mígnem egész teste elemelkedett a földtől, válla pedig testtömege alatt kiugrott helyéről. Nem csoda tehát, hogy a templomosok nagy része vallott – köztük Molay nagymester is, aki beismerte, hogy megtagadta Krisztust, és hogy egy kereszt közelében köpött – azt már nem tudták kicsikarni belőle, hogy a kereszt leköpését ismerje be. Molay ezt követően arra biztatta a többi templomost is, hogy valljanak.

Macskaimádat és köldökcsók

Két év múlva, 1309-ben végül maga a pápa is megkezdte saját nyomozását a templomosok ügyében – ez megszakításokkal 1311-ig folytatódott. E nyomozás fő célja nem az egyes templomosok bűnösségének megállapítása volt, hanem annak eldöntése, hogy a pápa feloszlassa-e az egész rendet.

V. Kelemen pápa (kép forrása: All That's Interesting)

A templomosok ellen felsorolt vádak száma eközben 127-re nőtt. Ezek közé tartozott többek között a macskák vallásos imádata, a tolvajlás és a hamis tanúzás pártolása a rend gazdagítása érdekében, valamint hogy titkos beavatási szertartásaik során megcsókolják egymás köldökét. A pápa létrehozott egy püspökökből és más magas rangú egyházi személyekből álló bizottságot a feloszlatás mellett és ellen szóló bizonyítékok meghallgatására. Mivel a templomosok közül sokan úgy gondolták, itt már nem a király kezében, hanem a pápa oltalma alatt vannak, többen hosszasan beszámoltak az általuk átélt kínzásokról, valamint visszavonták korábbi vallomásukat. Ez többük számára végzetes hibának bizonyult.

1310 májusában Sens érseke – aki igen közel állt IV. Fülöphöz – elrendelte, hogy 54, a vallomását visszavont templomost égessenek el máglyán, mint visszaeső eretneket. Nem sokkal ezután újabb 14 templomosnak jutott ez a sors. Egy már elhunyt templomost is előástak sírjából, hogy csontjait elégethessék. Ezen esetek nyomán a rend megmaradt tagjai számára tisztán látszott, hogy két lehetőségük volt: vallani vagy meghalni – a legtöbben vallottak.

előző oldal következő oldal 2 / 3