A német tengeralattjárók ellen már Pearl Harbor előtt hadba lépett az Egyesült Államok

A döntő tényezők: anyag, hírszerzés, technológia

Eleinte brit segítségre szorultak a tengeralattjárók elleni védekezésben tapasztalatlan amerikaiak, végül azonban elegendő hadihajós és légi kísérettel tudták ellátni saját konvojaikat ahhoz, hogy a Kriegsmarine visszavonja U-Bootjait Európa partjaihoz. Ennek nyomán 1942-ben és 1943 elején a megnövekedett számú és egyre tapasztaltabb német tengeralattjárósok minden korábbinál több szövetséges szállítóhajót lőttek ki.

Ekkoriban a már japán kézen lévő Malájföldről és a Holland Kelet-Indiákról (a mai Indonézia), valamint a japán Kobe kikötővárosából is indultak a „Monszun Csoport” névre keresztelt német tengeralattjáró-flotta járművei a Csendes-óceánon közlekedő szövetséges hajók után.

Az Egyesült Államokban a Henry J. Kaiser iparmágnás nevéhez fűződő egyszerűsített, sorozatgyártásos módszerekkel készülő „szabadsághajók” (Freedom Boats) azonban növelték a hajózási útvonalak kapacitását, így a német erőfeszítések arányaiban egyre kevesebb kárt tudtak tenni Nagy-Britannia zökkenőmentes ellátásában.

Továbbá a hajókra és repülőkre telepíthető érzékelők (a brit ASDIC és a hasonló elven működő amerikai szonár) és fegyverzet is nagy fejlesztéseken esett át az eltelt időben, így mind a kísérőhajók védekezőképessége, mind a tengeralattjárókra vadászó repülők hatékonysága is növekedett.

A szövetségesek erőfeszítéseit megkoronázta továbbá a német rejtjelrendszer, az Enigma megfejtése, amelyet a rejtjelezőgép egyik példányának a lengyel katonai hírszerzés általi beszerzése, valamint az angliai Bletchley Parkban létrehozott kódfejtőközpont személyzetének munkája tett lehetővé. A németek mozgásait és belső kommunikációját így egyre jobban átlátták a szövetségesek.

A németek minderről nem tudtak, azonban az U-Bootok korábbi 18:1-es hatékonysági aránya (az elsüllyesztett ellenséges hajók aránya az elvesztett tengeralattjárókéhoz) 1:1-re zuhant vissza, ami tarthatatlan volt a Kriegsmarine számára.

Az U-Bootok rémuralmának a végső döfést a szövetségesek légi fölénye és nagy hatótávolságú bombázóinak bevetése, és az ebből kifolyólag csökkenő német ipari kapacitás hozta meg. Nyugat-európai támaszpontjaikat pedig az 1944. június 6-i D-napot követő szövetséges előrenyomulás nyomán el kellett hagyniuk.

A hat évnyi tengeri hadviselés során a tengelyhatalmak tengeralattjárói hozzávetőleg 3500 kereskedelmi és 175 hadihajót süllyesztettek el, 36 200 főnyi katonai és 36 000 főnyi civil személyzet életét követelve. A németek részéről a háborúban szolgált tengeralattjáró-személyzet mindössze negyede élte túl a konfliktust.

1. A Nagy Háború öröksége
2. Amerika közeledése
3. A döntő tényezők: anyag, hírszerzés, technológia

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe