A Napkirály titka, avagy kit rejtett a hírhedt vasálarc?
2017. október 3. 15:32
Alexandre Dumas népszerű regénytrilógiájából sokan ismerhetik a XIV. Lajos francia király által bebörtönzött titokzatos rab történetét, akinek arcát – és ezzel személyazonosságát – állandóan egy vasálarc fedi. Ugyan Dumas nyomán a legelterjedtebb nézet, hogy a vasálarcos valójában a Napkirály ikertestvére volt, az évszázadok során számtalan elmélet született arról, hogy valójában ki lehetett a szerencsétlen fogoly.
Korábban
Egy 17. századi összeesküvés-elmélet
Az 1680-as években egy különös pletyka kezdett terjedni szerte Franciaországban. A történet egy titokzatos, névtelen férfiról szólt, akit kifejezetten XIV. Lajos parancsára vertek rabláncra és helyeztek az arcára egy személyazonosságát elrejtő vasból készült maszkot. Egy korabeli újság tudósítása szerint a vasálarcost 1687-ben egy dél-franciaországi sziget, Sainte-Marguerite erődjébe szállították korábbi börtönéből, az Alpokban álló Pignerol erődből. A fogoly egy bizonyos Bénigne de Saint-Mars felügyelete alatt állt, aki korábban a királyi udvar elittestőrségének, a muskétásoknak a tagja volt.
Amikor 1698-ban Saint-Mars új megbízatást kapott és az ancien regime hírhedt börtönének, a párizsi Bastille parancsnokává lett, a vasálarcost szintén áthelyezték. A Bastille egyik hivatalnoka emlékirataiban is megemlítette, hogy amikor új felettese megérkezett, vele együtt jött egy férfi, „akinek arcát állandóan maszk fedte és akinek a nevét sosem ejtették ki.” A vasálarcos végül a Bastille egyik cellájában hunyt el 1703-ban. A nyilvántartás szerint ekkor az 50-es éveiben járhatott és holttestét a párizsi Saint-Paul temetőben helyezték végső nyugalomba. Halála után cellájának falait ledörzsölték és tisztára mosták, míg ruháit és egyéb holmijait tűzre vetették.
Minthogy az abszolutisztikus állam mintapéldáját erős kézzel kiépítő és Franciaország határait hadjárataival jelentősen kiterjesztő Napkirály számos ellenséget tudhatott magáénak úgy külföldön, mint saját királyságán belül, nem csoda, hogy a rejtélyes rabról szóló pletykák gyorsan szövevényes összeesküvés-elméletekké terebélyesedtek. Az 1687-1697 között zajló, úgynevezett kilencéves háború idején a franciák által fenyegetett hollandok nagy erővel terjesztették a hírt, miszerint a vasálarcos valójában nem más, mint XIV. Lajos édesanyjának egykori szeretője és egyben a király vér szerinti édesapja – amely egyben azt is jelentette volna, hogy XIV. Lajos valójában törvénytelenül ül a francia trónon.
Számos hasonló elmélet született már a korban is, amelyek mindegyike a Bourbon-dinasztia különféle kegyvesztett tagjait nevezte meg a vasálarcosként. Így például volt, aki úgy vélte, a rab valójában XIV. Lajos törvénytelen fia, Louis de Bourbon, Vermandois grófja, akit szintén korabeli pletykák szerint homoszexualitása miatt száműztek az udvarból, és aki hivatalosan egy flandriai hadjárat során vesztette életét. Az elmélet támogatói szerint Vermandois grófja túlélte a hadjáratot, de apja kegyeit nem tudta visszaszerezni, és életét a vasálarc mögött fejezte be.
Mások a király unokatestvérét, Francois de Bourbont jelölték meg a vasálarcosként. A Beaufort hercege címet viselő rokon az egyik vezetője volt a XIV. Lajos abszolutisztikus rendszere ellen szervezett főnemesi Fronde felkelésnek. Később ugyan megtért a király hűségére és legjobb ismereteink szerint a francia flotta egyik parancsnokaként vesztette életét egy törökök ellen vívott csatában, mégis népszerű volt a pletyka, hogy titokban végül ő végezte a Napkirály börtönében.
A 18. században aztán rohamosan nőtt a vasálarcos személyét érintő elméletek száma. Sokan azt hangoztatták, hogy XIV. Lajos anyjának egy törvénytelen gyermekéről lehetett szó, mások szerint a király így büntette saját feleségének szeretőit. (Egy igen fantáziadús vélekedés szerint, a vasálarcos egy Nabo nevű pigmeus volt, aki teherbe is ejtette Mária Terézia francia királynét). Lehetséges „jelöltként” merült fel többek között még Henry Cromwell (az angol forradalom híres vezetőjének, Oliver Cromwellnek a fiatalabbik fia), illetve II. Károly törvénytelen gyermekének, Monmouth hercegének a neve is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
kommunizmus
- Karrierje során számos álnevet viselt a rettegett Péter Gábor
- Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
- Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
- Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
- Négy amerikai elnökkel is találkozott az emigrációba kényszerült Varga Béla
- Nemzetközi nyomásra enyhítették a kommunisták a Mindszenty bíboros elleni ítéletet
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének
- Abszurd részleteket is kikényszerítettek a vallatók a Rajk-per vádlottjaiból
- A Sztálin-szobor felállításának ürügyén pusztították el a kommunisták a Regnum Marianumot
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap