A nap, amikor újjászületett az egységes Németország

A második világháborút elvesztő Németországot a győztes antifasiszta koalíció négy megszállási övezetre osztotta, a főváros, Berlin fölött a fennhatóságot az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország együttesen gyakorolta. Az egykori szövetségesek viszonya gyorsan megromlott, a közös négyhatalmi közigazgatás felbomlott. 1948. június 20-án a francia, angol és amerikai megszállási övezetekből létrejött Trizóniában valutareformot hajtottak végre. A márka bevezetését a Szovjetunió a potsdami egyezmény megsértéseként értelmezte, és majdnem egy évig blokád alá vette Nyugat-Berlint.

A nyugati zónákból megalakult Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) alaptörvényét 1949. május 23-án hirdették ki. Négy hónappal később, október 7-én a szovjet megszállási zónában létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), ezzel véglegessé vált Németország megosztottsága. Az NDK hatóságai 1961. augusztus 13-án fal építésébe kezdtek a Berlin két zónáját elválasztó határon, amelyen addig másfél millió ember menekült Nyugatra, a fal a Kelet és Nyugat közötti területi és ideológiai megosztottság szimbóluma lett.

A két német állam sokáig merev elkülönültségben élt, mindkét államszervezet vezetői magukat tekintették a német nép egyedüli törvényes képviselőjének. Az NSZK odáig ment, hogy a Hallstein-doktrína értelmében megszakította diplomáciai kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek elismerték az NDK-t. A kapcsolatok csak 1969-től javultak, amikor a szociáldemokrata nyugatnémet kancellár, Willy Brandt meghirdette az "új keleti politikát". Brandt 1970-ben találkozott az NDK vezetőivel, 1972. december 21-én aláírták a két német állam viszonyát normalizáló szerződést, és 1973-ban az NDK-t és az NSZK-t együtt vették fel az ENSZ-be.

A kelet-európai átalakulások idején, 1989 nyarától az NDK keményvonalas kommunista rendszere is repedezni kezdett. Megugrott az országot elhagyni akarók száma, akik előtt a szeptemberi magyar határnyitás szélesre tárta a kapukat. Őszre az NDK-ban mindennapossá váltak, idővel százezresre duzzadtak a tüntetések, amelyeken a tömeg a reformokkal együtt a német egység megvalósítását is követelni kezdte. Az állampárt, a Német Szocialista Egységpárt vezetése október 18-án leváltotta az addig mindenható pártfőtitkár-államfő Erich Honeckert, nem sokkal később az egész vezetésnek távoznia kellett. November 9-én megnyitották a nyugatnémet határt és a berlini fal határátkelőhelyeit. A fallal egy lélektani gát is leomlott.

A világpolitika egyik legfontosabb kérdése ezután a német egység lett. Az áttörés 1989 decemberében, George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet vezető máltai csúcstalálkozóján történt meg, melyet a hidegháborús korszak lezárásaként tartanak számon. A két német állam között is megindult a legfelső szintű egyeztetés, nyilvánosságra hozták az egyesüléssel kapcsolatos terveket. 1990. július 1-jén hatályba lépett a két német állam közötti szerződés, amely jogi keretbe foglalta a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót. Az NDK-ban a nyugatnémet márka lett a törvényes fizetőeszköz, ezzel egyidejűleg megszűnt minden ellenőrzés a két német állam belső határán, illetve az NDK és Nyugat-Berlin közötti határátkelőhelyeken. Az egyeztetés, a szabályozás a postai szolgáltatásoktól a kereskedelemig, az építőipartól a közös hadsereg felállításáig az élet minden területére kiterjedt.

Ezután került napirendre a két német állam politikai és közigazgatási egyesüléséről szóló második államszerződés ügye, azaz az NDK csatlakozása az NSZK alkotmányához és az 1952-ben megszüntetett öt tartomány (Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Brandenburg, Szász-Anhalt, Türingia, Szászország) visszaállítása. Az egységesülésnek része volt a pártrendszerek összekapcsolódása, a nyugati és a keleti területeken működő kereszténydemokrata, liberális, szociáldemokrata rokon- és testvérpártok egyesülése. A kiélezett viták (például az egyesülés időpontja vagy a közös választások mikéntje körül) Bonnban és Berlinben nemegyszer koalíciós kormányzati válsággal fenyegettek, de az utolsó pillanatban mindig kialakult a konszenzus.

A belnémet kérdések összehangolásával párhuzamosan zajlott az egyesülés nemzetközi feltételeinek kialakítása. A két német állam, valamint a négy nagyhatalom képviselői (2+4) 1990. március 14-én a bonni külügyminisztériumban kezdtek szakértői véleménycserét, a megbeszélések májustól külügyminiszteri szinten folytatódtak. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár július 16-án Moszkvában Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel megállapodott abban, hogy a német egység megvalósulásával egyidejűleg a Szovjetunió elismeri a leendő egységes Németország teljes és korlátlan szuverenitását, azaz nem ellenzi NATO-tagságát, a Szovjetunió pedig 1994 végéig minden katonáját kivonja az NDK területéről. Ugyanezen a napon döntöttek úgy az Európai Közösség külügyminiszterei, hogy az NDK területe az egyesülés pillanatában az Európai Közösség részévé válik.

Augusztus 2-án aláírták a választási szerződést, amelynek értelmében december 2-án (1933, Adolf Hitler hatalomra jutása óta először) egységes, szabad németországi választásokat rendeznek. Augusztus 23-án a keletnémet törvényhozás, a Népi Kamara úgy döntött, hogy az NDK október 3-i hatállyal csatlakozik az NSZK-hoz. Az NDK és az NSZK egyesülési szerződését, amely jogi-politikai kereteket biztosított a két német állam tényleges egybeolvadásához, augusztus 31-én Berlinben Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter és Günther Krause, a keletnémet minisztertanács államtitkára írta alá. A dokumentumot szeptember 20-án a keletnémet Népi Kamara és a nyugatnémet parlament alsóháza, a Bundestag, majd 21-én a felsőház, a Bundesrat is nagy többséggel ratifikálta.

A „2+4 konferencia” záró szakaszát szeptember 12-én Moszkvában tartották meg, ekkor írták alá a külügyminiszterek a végleges szerződést. Ennek értelmében Németország visszanyeri teljes szuverenitását, a német-lengyel határ az Odera és a Neisse vonal lesz, a Szovjetunió és Németország több szerződést készít elő jövendő együttműködésükről. Az egykori négy szövetséges nagyhatalom külügyminiszterei október 1-jén New Yorkban közös nyilatkozatban jelentették be, hogy október 3-tól felfüggesztik Berlin és Németország fölötti jogaikat. Ezzel minden akadály elhárult a német újraegyesítés útjából: 1990. október 3-án, 0 órakor, 41 évvel létrehozása után megszűnt a Német Demokratikus Köztársaság. Az NDK beolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba, Berlin ismét egységessé, egyben az NSZK fővárosává vált. Az újraegyesítés napja ma Németország hivatalos állami ünnepe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Tudta-e, hogy...?

• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• 10 dolog, amit nem tudtál Las Vegas-ról
• 10 érdekes tény a Szent Koronáról
• 7 mitológiai lény, melyektől rettegtek a régmúltban
• Tíz tény Jackie Kennedy-ről
• Tíz meglepő tény az angliai csatáról
• Támadó marslakók, megtévesztett nácik, kőkori törzs – hét grandiózus átverés a történelemből
• 10 meglepő dolog Madame Curie-ről