2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek
ITT támogathatsz bennünket

A nagy szökés – német módra

2017. augusztus 16. 13:46

A második világháború évei alatt becslések szerint 69 tömeges szökés történt a hadifoglyok számára kialakított táborokból. Az egyik leghíresebb eset az 1963-as „A nagy szökés” című filmben feldolgozott szökés, amikor 76 nyugati szövetséges katona kísérelt meg meglógni a Stalag Luft III nevű táborból. A tömeges szökések közül hetet kíséreltek meg német katonák. Egy walesi régészeti feltárás a közelmúltban egy ilyen eset hátterét világította meg.

Magas rangú német tisztek a Camp 198-ban
Magas rangú német tisztek a Camp 198-ban

A normandiai partraszállás eredményeképpen a Harmadik Birodalom harapófogóba került. Minthogy a német hadsereg képtelen volt a két fő hadszíntéren egyszerre helytállni, a nyugati szövetségesek és a szovjetek egyaránt sokkal nagyobb lendülettel nyomulhattak előre. A háború végleg eldőlni látszott, aminek egyik leglátványosabb jele a szövetségesek fogságába esett német katonák számának rohamos növekedése volt.

1944-re csak az Egyesült Királyság területén már 400 ezer német hadifoglyot kellett elhelyezni. Ilyen mértékű kapacitással a szigetország természetesen nem rendelkezett, ezért az angol kormány kénytelen volt újabb és újabb fogolytáborokat felhúzni. A nagy sietség azonban a minőség rovására ment, így a gombamód szaporodó táborok súlyos biztonsági hiányosságokkal voltak kénytelenek szembenézni. Nem volt elegendő őrtorony és sokszor hiányoztak a környéket pásztázó keresőfények is. Nem csoda hát, hogy a szökés gondolata egyre csábítóbbnak tűnt a hadifoglyok számára.

A Wales déli részén található Bridgend városa mellett húzták fel a Camp 198 névre keresztelt hadifogolytábort, ahonnan 1945 márciusában 83 német katona szökött meg. A tábort 1948-ban zárták be, majd évtizedekig elhagyatottan állt, míg végül az 1990-es években lerombolták. Utolsó mementója a helyi hatóságok által megőrzött 9-es számú barakk, amely a szökés „központja” volt.

A háború során alkalmazott szökési módszerek közül kétségtelenül az egyik legnépszerűbb az alagútásás volt. Így menekültek el a Stalag Luft III foglyai is és ezt az utat választották a Camp 198 lakói is. Bár a német katonák első kísérlete csúfos kudarcot vallott, amikor az őrök felfedezték, hogy alagutat ásnak, ez nem vette el a foglyok kedvét és hamarosan újra nekiveselkedtek, hogy egy új járatot vájjanak.

Korántsem volt azonban könnyű dolguk, hiszen míg szövetséges „kollégáik” a Stalag Luft III-ban egy laza, homokos talajba áshatták bele a végül 10 méter mélységben felépített menekülő útvonalat, addig a Camp 198 kemény, agyagos talajra épült. A német katonák alagútja így mindössze másfél méterrel a talajszint alatt húzódott, igaz ez annyi előnnyel azért járt, hogy nem kellett olyan erős és komplex megtámasztó rendszert építeniük mint a Stalag Luft III szökevényeinek.

Egy kutatócsoport a közelmúltban nekilátott a Camp 198 és benne a 9-es számú barakk feltárásához. A vizsgálatok során sikerült megtalálniuk azt az álfalat, amely 1945-ben elkerülte az őrök figyelmét, és amely mögé így a német katonák felhalmozhatták a kiásott földet. Különféle modern geofizikai eszközökkel és talajradarokkal sikeresen azonosították az alagút beomlott bejáratát, illetve a járat nyomvonalát is.

A kutatók ezután óvatosan, kézzel ástak le a járat még be nem omlott szakaszához, amelyet teljesen érintetlenül találtak. Az alagútban készített felvételekből kiderült, hogy a foglyok lefűrészelt ágylábakkal és más, a barakkokban fellelhető anyagokból készítették el az alagút falait és tetejét megtartó támasztékokat.

Miután az őrök észlelték a szökést, azonnal riadót fújtak és rövidesen valóságos hajtóvadászat indult a 83 szökevény után. A rendőrség, a hadsereg és a légierő is részt vett a keresésben, amelynek során végül valamennyi német katonát újra elfogták. A „legsikeresebb” szökevénycsapat tagjai egy lopott autóval egészen Birminghamig jutottak, mielőtt rájuk találtak volna. Összehasonlításképpen a Stalag Luft III szökevényei is csak kevéssel voltak sikeresebbek náluk: ott a 76 szökevény közül ugyan hárman végül biztonságban hazajutottak, a többiekre, elfogásukat követően kegyetlen megtorlás várt.

A Camp 198 9-es számú barakkja a kudarcba fulladt szökéskísérleten túl a hadifoglyok mindennapi életébe is bepillantást nyújt. A falakon máig láthatók a német katonák rajzai és versei, amelyek leggyakrabban visszatérő gondolata a „heimat” vagyis az otthon és a szeretteik iránti vágyakozás volt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A szökevények utáni hajtóvadászat közben készült fényképA 9-es számú barakkA Camp 198Német hadifoglyok egy fogolytáborban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár