2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A mohácsi csata kalandosan kallódó kincse

2023. január 7. 10:35 Dr. Pap Norbert, Dr. Kitanics Máté

A kincs előkerülése

1969. március 6-án a Mohácsi Városi Tanács Werner György-brigádja a mohácsi Kálvin közben utat épített. A kubikos munka során Hasenauer Bálint, 33 éves véméndi munkás egy letörött tetejű, szürke középkori korsót talált 80 cm mélyen, 11,33 kg ezüstpénzzel (I. lelet). Néhány nappal később, március 11-én Leinholcz Gáspár, 33 éves székelyszabari lakos egy újabb, törött tetejű, vörös színű korsóra bukkant 15,41 kg ezüstérmével (II. lelet). A leleteket Kiss Attila, a Janus Pannonius Múzeum régésze szállította be a megyei múzeumba. A leletegyüttes éremrészének mérlegelését Besenyei Vendel és Kemény Miklós restaurátorok végezték el. Kiss 1969. október 14-ei jelentése szerint az I. lelet a restaurálást követően, tehát megtisztított állapotban 10,281 kg súlyú lett, és 19 488 db ezüstdenárt tartalmazott. A II. lelet súlya a tisztítással 13,623 kg-ra csökkent és 25 997 db pénzérmét tett ki. Az elvégzett szúrópróbaszerű vizsgálatok során csak a mohácsi csata évét megelőző érméket találtak.

A leletek – az első két mohácsi tömegsír megtalálása után néhány évvel – nagy szenzációnak számítottak. Dankó Imre múzeumigazgató a Magyar Nemzet újságírójának kérdésére egyenesen úgy fogalmazott, hogy a korszakra nézve hazai viszonylatok között nem tud és nem is hallott nagyobbról. Kemény, a pécsi restaurátor műhely vezetője pedig „megrázó élményről” beszélt a kincs megpillantásakor. A nagyértékű kincs beszolgáltatásáért persze nem maradt el a jutalom sem, a megtalálók az akkori fizetésüknél jóval nagyobb összeget kaptak: Hasenauer 3399 Ft-ot, míg Leinholcz 4623 Ft-ot vihetett haza. A lelőhelyet 1969 áprilisában Csanda-Zalavári-féle fémkereső műszerrel is megkutatták, újabb kincsre azonban nem bukkantak.

A leletekkel kapcsolatos addigi információkat Kiss a Régészeti Füzetekben (I/23), illetve az Archaelogiai Értesítőben (1970/2) publikálta 1970-ben. A pénzérmék tisztított súlya és a darabszám (összesen 45 485 db) megegyezett az október 14-ei jelentés adataival. Annyi többletinformációt azonban Kiss közölt, hogy a szúrópróbaszerű vizsgálatokat Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának kutatója végezte el, amelynek során valóban csak a mohácsi évet megelőző érméket dokumentált, I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos korából, minimális számú külföldi érme mellett.

Hány érme és milyen korúak?

A megtalálást követő évtizedekben nem került sor a leletek teljes körű feldolgozására. Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, illetve Polgár Balázs, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum régésze 2011-ben, a Hadtörténelmi Közleményekben (124/3) megjelent „A mohácsi csatatér és a középkori Földvár falu régészeti kutatása” című tanulmányukban a leletegyüttest „a kutatás által egyelőre kevésbé ismertnek” írták le, az adataiknál pedig Kiss Attilának az Archeologiai Értesítőben 1970-ben megjelent rövid leírására hivatkoztak.

Négy évvel később, 2015-ben írta meg Nagy Balázs numizmata „A mohácsi I. számú éremlelet és tanulságai” címmel azt a szakcikket (A Szent István Király Múzeum Közleményei, A. sorozat 51), amelyben a kisebbik leletegyüttes részletesebb vizsgálatának eredményeit közölte. Tanulmányában Nagy azt állította, hogy az I. és a II. számú lelet felülvizsgálatát 2011-ben lefolytatták: „ennek kapcsán megállapításra került, hogy az I. számú pénzlelet 9038 ezüst denárt, míg a II. számú 22 735 denárt tartalmaz… A revíziót a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya végezte.”

A jelentős hiányt a múzeum munkatársai már 2011-ben feltárták, így Nagy a vizsgálatokat már csak a jelentősen lecsökkent éremszámú, közlése szerint 9143 db-ból álló (105 db-bal több, mint a 2011-es revízió eredménye) I. számú leleten folytatta le. Ennek legnagyobb részét I. Mátyás (42%) és II. Ulászló (46%), kisebb részét pedig II. Lajos (12%) alatt vert ezüst dénárok jelentették. Emellett aquileiai denárokat is azonosított, amelyek 1387 és 1437 között kerültek kibocsátásra. A pénzlelet záródását a II. Lajos által veretett denárok alapján 1521-re adatolta, az összmennyiségükben páratlan leletek földbe kerülését pedig cikkében az 1526. évi eseményekhez kötötte.

A 2019-ben megjelent újabb, „Az érem- és kincsleletek horizontja a mohácsi vésztől a török kivonulásáig” című tanulmányában (Numophylacium Novum. Az I. Fiatal Numizmaták Konferenciája (2018) tanulmányai) Nagy újabb adatokat közölt a leletekről. Ebben ugyancsak arról számolt be, hogy az I. számú leletegyüttes, amelyet feldolgozott, 9143 db ezüstpénzt tartalmaz, míg az akkor feldolgozás alatt álló II. számú pénzlelet mennyiségét 25 043 db (2308 db-al több a 2011. évi revízió eredményénél) ezüstpénzre tette. Az I. leletben 3840 db (42%) I. Mátyás idején, 4206 db (46%) II. Ulászló idején és 1077 db II. Lajos alatt (12%) vert pénzt azonosított, illetve 20 db külföldi érmét határozott meg.

Felhívta arra is a figyelmet, hogy az általa vizsgált érmék záródási ideje nem véletlenül köthető 1521-hez. 1521-ben II. Lajos ugyanis új pénz kibocsátását rendelte el: az addig 8 latos ezüstdénárt 4 lat ezüstöt tartalmazó rézdénárra cserélték. Az új, jóval értéktelenebb pénz („nova moneta”) verése rövid idő alatt ugyanakkor kudarcot vallott, a kibocsátás beszüntetéséről 1525-ben az országgyűlés rendelkezett. Ennek megfelelően az I. számú leletegyüttes Nagy szerint azon leletek csoportjába tartozik, amelyek még jó minőségő „antiqua monetákat”, illetve csekély mennyiségű külföldi dénárt tartalmaznak. A leletben mintegy félszáz hamis pénzt is talált. Összességében a korszakból ismert és párhuzamként értelmezhető további leletegyüttesek vizsgálata alapján arra jutott, hogy egy, a mohácsi vészhez kapcsolható numizmatikai lelethorizont képe rajzolódik ki, amelynek a Kálvin közi leletegyüttes fontos kulcseleme.

Mindeközben az 1990-es években egy időre a kincsleletet, vagy legalábbis annak egy részét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban is kiállították, majd 2016-ban Pécsett, egy érem- és kincsleleteket bemutató időszaki kiállításon is meg lehetett tekinteni. A tárlathoz kapcsolódva a BAMA Baranya Megyei Hírportálnak Nagy 36 000 db-os éremleletet (az eredeti 45 485 db-hoz képest) említett, amelyet mennyisége alapján a korszakra vonatkozóan az egész kontinens viszonylatában egyedülállónak nevezett. Emellett azt is megjegyezte, hogy zsoldpénzről lehetett szó.

1. számú táblázat Az I. és II. számú lelet érméinek darabszámai
Év I. számú lelet (db) II. számú lelet (db)
1969 19 488 25 997
2011 9038 22 735
2015 9143 n. a.
2019 9143 25 043

A kinccsel kapcsolatban 2020-ig nem merült fel, hogy azt a tulajdonosa vagy egykori kezelője a középkori városon kívül, a Duna-parton áshatta el. Ekkor állapította meg ugyanis a Pap Norbert vezette kutatócsoport, hogy a Magyarországon páratlanul nagy mennyiségű és kiváló minőségű érmékből álló készpénztömeget eredetileg valóban a mohácsi csata hadi kiadásaira szállíthatták a helyszínre, ugyanis azt a kikötőhöz közel, a városon kívül felállított sátorban vagy sátrak alatt rejthették el.

2022 októberében Báthory Róbert, a Szabad Európa oknyomozó újságírója kérdéssel fordult Nagy Balázshoz, illetve a JPM vezetőségéhez azzal kapcsolatban, hogy a pénzleletek egy része Nagy tanulmányának közlése szerint eltűnt. Bertók Gábor múzeumigazgató ezt követően belső vizsgálatot rendelt el, majd annak eredményét rövid időn belül közölte.

A múzeum közleménye alapján a belső ellenőrzést elvégezték és kiderült, hogy adminisztrációs hiba történt. A 2006-os teljes újraszámoláshoz képest az 1969-ben megtalált mohácsi kincslelet a múzeum szerint hiánytalan. A közleményben ugyanakkor nem szerepelt a 2006-os újraszámolás adata, és annak viszonya az 1969-es adatokhoz képest. Az érmék száma és a nemesfém kincs jelenlegi tömege egyelőre ismeretlen, vizsgálat alatt áll: a múzeum azt később fogja közölni.

Ennek az Európában is páratlan, Magyarországon pedig unikális kincsleletnek a története már eddig is jócskán bővelkedett fordulatokban. Egyelőre nem világos, hogy hány érméről is lehet ténylegesen szó, de az értékük felbecsülhetetlen. Annyi viszont biztosnak tűnik, hogy a kincs szimbolikus értéke messze nagyobb, mint a nemesfémé, amiből készült. Ma már nem sok kételyünk maradt afelől, hogy ez a pénztár a mohácsi magyar hadsereg valamely egységéhez tartozhatott, talán a naszádosokhoz. A korsókat egymástól néhány méterre elrejtő személyek minden bizonnyal a csata 16 000-18 000 áldozata közé tartoztak. Feltehető, hogy ha túlélték volna az öldöklést, visszamennek ezért a vagyonért és kiássák a korsókat. Nem így tettek, így az elrejtett hadipénztár megidézi személyes tragédiájukat: az ismeretlen áldozatok a kincset sikeresen megóvták a török zsákmányszerzőktől. Az elveszett, majd megtalált ezüstkincs mindenesetre újabb részlettel gazdagította az 1526. évi események tragikus történetét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
1. ábra A mohácsi Duna-part ábrázolása. Maximilian Brandstetter, 1608.2. ábra A mohácsi Duna utcában (Kálvin köz) talált kincslelet helye Ottendorf 1663-as térképén, és a jelenlegi állapotokat mutató Openstreetmapen. Szerkesztette: Gyenizse Péter 3. ábra A kincsleletet tartalmazó két korsó. Fotó: Füzi István, Janus Pannonius Múzeum4. ábra A Mohács Kálvin közi éremleletek a JPM 2016-os időszaki kiállításán. Forrás: Nagyító alatt a pénz. Érem- és kincsleletek Baranya megyében (szakmai beszámoló)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár