A megszállott jezsuita pap, aki a levegőből tárta fel egy letűnt kultúra maradványait

Misszionáriusból a régészet úttörője

Poidebard 1878 október 12-én született Lyonban, Franciaországban. A többek között római kori színházáról ismert városból a törökországi Tokatba küldték tanulni a fiatalembert, miután 1897-ben belépett a jezsuita rendbe. 1910-ben szentelték pappá, majd a jezsuiták újonnan létrehozott örmény missziójában vett részt 1911 és 1914 között, ahol megtanult törökül és örményül. Az I. világháborúban káplánként és tolmácsként szolgált tiszti rangban a Közel-Keleten és a Kaukázusban. A háború után a Szovjet-Oroszországgal hadban álló Grúziába küldte a francia kormány, 1924-ben Bejrútba helyezték, ahol a légierő tartalékos alezredese lett.

Régészeti tevékenysége itt, az Oszmán Birodalom összeomlása után francia fennhatóság alá került városban teljesedett ki, pontosabban a Szír-sivatag szélén, ahol rendszeres repülései közben észrevette, ha a fény egy bizonyos szögben esik, akkor meg lehet figyelni a föld felszínéről alig látható, homokkal borított romokat is. Később ásatásokkal pontosítotat a levegőből tett megfigyeléseit. Elhatározta, hogy alaposan megvizsgálja a sztyeppe és a sivatag közti határzónát az egykori szíriai római limes területét. 1925 és 1932 között végzett kutatásai eredményét két máig használt fontos kötetben tette közzé: Les trace de Rome dans le désert de Syrie (1934) és a René Mouterde-del közösen írt Le limes de Chalcisban (1945).

Az első könyvben római kori erődök, határvárosok, utak képeiben gyönyörködhet az olvasó. Egy homokkal fedett, letűnt kultúra maradványaiban, amelyeket egy megszállott jezsuita pap mutatott be a csodálkozó tudományos világnak, míg a második könyvben a Római Birodalom legkeletibb határvidékének feltérképezését vállalta Poidebard. Ez a publikáció arra sarkalta a magyar származású brit keletkutatót, Stein Aurélt, hogy maga is hasonló kutatásokat végezzen Irak és Transzjordánia között 1938-39-ben.

Poidebard módszere a következő volt: miután körülbelül 300 méter magasságból feltérképezte a területet, leszállt és később ásatással azonosította be az objektumokat. E munka eredménye lett a Les trace de Rome dans le désert de Syrie két kötete. Így sikerült bizonyítania egy komplex katonai úthálózat és erődrendszer létezését a sztyeppe szélén, Szíriától keletre, amelyek a birodalom sikeres terjeszkedését mutatják Traianus korától Justinianusig. Leírta e hálózat szervezetét, illetve sikerült elkülönítenie a külső és belső határait.

1. Misszionáriusból a régészet úttörője
2. Az utolsó nagy felfedező

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter
• Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását
• Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust