A maják ketrecben tartottak jaguárokat

2018. szeptember 14. 18:09 Múlt-kor

A honduraszi Copán ősi maja városában a régészek egy keresztbe tett lábbal eltemetett nő sírjára bukkantak, amelyben az emberi csontok körül állati maradványokat találtak. A maja asszony mellett két szarvas és egy krokodil feküdt. Ám ami ennél is különösebb volt: egy teljes jaguár csontvázat is felfedeztek a sírban, a vadmacskát feltehetőleg a temetési szertartás során ölték le. Az elemzések szerint Kr. u. 435 körül halhattak meg.

Korábban

A legújabb vizsgálatok szerint, amelyek főként a keresztbe tett lábú nő sírjában talált párduc csontvázára fókuszáltak, a nagymacskákat háziasíthatták a maják, írták a kutatók a PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban. A majáknál mindez nem volt különösebben furcsa szokás, ugyanis több nagymacskát is próbáltak magukhoz szoktatni.

„A Copánban talált puma és jaguár csontokon látszódik a fogságban tartás nyomai” – magyarázta Nawa Sugiyama, a virginiai George Mason Egyetem régésze, a kutatás vezetője a LiveScience-nek. Hozzátette: kiterjedt kereskedelmi hálózatokra is utalt a nagymacskatartás.

Egzotikus állatok sírjai

Egyáltalán nem ritka, hogy a régészek nagymacskák és egyéb állatok maradványaira bukkannak a mezoamerikai városokban az európai hódítók megjelenése előtti időkből. Copán áldozati oltára mellett a kutatók számos nagymacska összekevert maradványait fedezték fel, amelyek nem nagy területen elszórtan, hanem egy kis helyen voltak megtalálhatók, ezért is nevezték el a helyet a szakemberek „jaguárpörköltnek”.

Ám a városi rituális temetkezések során eltemetett állatok Copánban töltött mindennapjaival kapcsolatosan új aspektusokra is fény derült. A Közép-Amerikában abban az időszakban élőkről annyi a köztudott, hogy csupán a kutyát és a pulykát háziasították, a nagymacskák és egyéb, a városban talált állati maradványok kémiai analízisei azonban arra engednek következtetni, hogy őket is fogságban tartották és feltehetőleg néhány egyedüket fogságban is nevelték fel, tehát nem hobbiból vadászták le őket, és kerültek így a csontjaik a város földjébe.

A Copánban fogságban élő, nagyméretű állati populációra elsődlegesen onnan lehetett következtetni, hogy a várost körülvevő vadon területileg nem elég nagy és gazdag ahhoz, hogy ennyi vadmacskát ellásson. A jaguárokat, pumákat, de még a szarvasokat és számos madárfajt is feltehetőleg ketrecben őriztek és úgy szállították őket a Copán-völgy körül. Mindez pedig azt jelenti, hogy jelentős állatkereskedelem lehetett a mai Közép-Amerikában mintegy ezer évvel Moctezuma, Tenocstitlan uralkodója előtt, akinek híres áldozati állatkertjéről már régóta tudunk.

A háziasításra való bizonyítékokat pedig a Copánban vagy a környéken talált jaguárok, pumák és más nagymacskák csontjainak elemzése adta. Ugyanis ezen maradványok többsége gazdag volt C4-es szénmolekulákban, amelyeket leginkább az ember által termesztett növényekben, például a kukoricában lehet megtalálni, míg a vadon élőkben egyáltalán nem. Vagyis ezen állatokat olykor emberi táplálékkal etették.

Ugyanakkor a térségben olyan csontokra is bukkantak, amelyekben C3-at találtak nagy mennyiségben, amely pedig a vadon élő növényekben fedezhető fel, vagyis ezen állatok minden bizonnyal nem fogságban éltek, hanem szabad elhatározásukból kóstoltak bele a vad növényekbe. A kutatók szerint feltételezhető tehát, hogy Copánban élő emberek nagymacskákat tartottak fogságban és olykor le is mészárolták őket. Ám az is viszonylag egyértelmű, hogy máskor pedig a vadon élő társaikat (amelyek csontjaiban a C3 került túlsúlyba) hányták kardélre vadászataik során.

A Copán környékén talált irhabundák, szarvas- és egyéb állati maradványok izotópos vizsgálata során kiderült, hogy egyes állatok nem a környékről származtak. Copán lakosai nem csupán nagymacskákat tartottak, hanem számos egyéb állatot, akiket az irhájukért vagy szőrméjükért fogtak be vagy éppen vásároltak meg távoli népektől a szerteágazó kereskedelemnek köszönhetően.