A macska, amely egy év alatt kipusztított egy egész madárfajt

Az ismeretlen madárfaj

Az Új-Zéland déli szigetéhez közeli apró, másfél négyzetkilométer területű földdarabon 1892-ben épült világítótorony. A rovarokkal táplálkozó kisméretű madarakat lehetséges, hogy látták az építkezésen dolgozók, de nem fordítottak rájuk különösebb figyelmet. Az emberi tudomány két évvel később szerzett róluk tudomást, amikor a világítótorony segédkezelője, David Lyall többedmagával a szigetre költözött, hogy átvegye a világítótorony üzemeltetését.

Lyall természetkedvelő volt, és már várta, hogy érdeklődésének hódoljon a szinte lakatlan szigeten, amelyen napjainkban is számos ritka állatfaj található meg, valamint ismert fajok más élőhelyeikhez képest szokatlanul nagy számban. Azonban mivel kevés ember volt rajta kívül a szigeten, Lyall magával vitte vemhes macskáját, Tibbles-t is, hogy mindig legyen társasága (a Tibbles viszonylag elterjedt angol családnév, amely a Theobald férfinév középangol formájából származik).

A Stephens-szigeti álfakusz a leírások, illetve a fennmaradt preparált példányok tanúsága szerint apró, fakó színű madár volt, mely nagy lábakkal és szilárd csőrrel rendelkezett. Hátán és oldalán olívzöldek voltak a tollai, amelyek szegélyük felé elsötétedtek, szárny- és faroktollai pedig barnák voltak. Szeménél sárga csík vagy folt ékesítette, begye pedig világosabb tollazatú volt. A sziget más madaraitól az is megkülönböztette, hogy képtelen volt a repülésre. Begyén nem volt hová tapadnia az ehhez szükséges erős szárnyizmoknak, így szárnyai aprók és lekerekítettek voltak, puha, ritkás tollazattal, amely egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy befogja a szelet, így még csak rövidebb siklásra sem volt képes – Tibbles elől nemigen tudott elmenekülni.

A kár hamar visszafordíthatatlanná vált: a macskák rendkívül eredményes vadászok, erős az üldözőösztönük, és gyakran akkor is megölik elfogott áldozatukat, ha éppen nem is éhesek. Mint azt a kijáró macskák gazdái tapasztalhatják, előfordul, hogy hazahozzák zsákmányukat, egyfajta ajándékként (más vélemények szerint trófeaként, hogy kifejezzék dominanciájukat a háztartásban).

Ez volt a helyzet a Stephens-szigeten is – Tibbles sokféle madár és más élőlény tetemét hozta haza, amelyeket a tájékozott Lyall mind azonosítani tudott – egy kivételével. A férfi akkor lepődött meg igazán, amikor kiderült, nem csupán ő, de mások sem tudták, miféle madár ez. Gondosan kipreparált több, Tibbles által zsákmányolt példányt, és elküldte őket a kor legelismertebb ornitológusainak. Megfigyelése szerint a röpképtelen madár éjszakai állat volt, és rovarokkal táplálkozott.

1. Az ismeretlen madárfaj
2. Teljes pusztítás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról