A legkülönfélébb betegségeket igyekeztek koponyalékeléssel gyógyítani a történelem során

2021. augusztus 8. 17:04 Múlt-kor

Ha manapság az agyműtét szót meghalljuk, akkor bonyolult műszerekkel felszerelt műtőre, drága eljárásra és hosszadalmas beavatkozásra gondolunk. Az agyműtét fogalma összekapcsolódott a modernitással. Bármilyen meglepő azonban, de a letűnt korok emberei is végeztek koponyaműtéteket, noha nem álltak rendelkezésükre olyan eszközök, amelyek manapság már biztonságosabbá teszik a beavatkozást. A koponyára fúrt lyukkal végzett műtétet trepanációnak nevezzük.

Korábban

Őskori tanúk

Ha felteszik nekünk a kérdést, hogy melyik a legrégibb orvosi beavatkozás, amelyre konkrét bizonyítékunk is akad, akkor meglepő módon a trepanáció lesz a helyes válasz. A legelső olyan koponya, amelyen már megfigyelhetőek a trepanálás nyomai, több ezer évvel ezelőttre keltezhető.

A legelső koponyák, amelyeken megfigyelhetőek az emberkéz alkotta lyukak, a neolitikumban tűntek fel. Bár hajszálpontos időrend nincs, amely alapján meg lehetne megmondani, hogy melyik a legidősebb fennmaradt koponya, amelyen megtalálható a trepanáció, a szudáni Omdurman neolitikus lelőhelyén kiásott darab a legrégebbiek egyike lehet.

Ebből a korszakból ráadásul régészeti értelemben meglepően magas arányban maradtak ránk trepanált koponyák. Létezik olyan lelőhely Franciaországban, ahol az i. e. 6500-ből származó koponyáknak csaknem egyharmadán, körülbelül negyven főn figyelhető meg trepanálás.

Összességében elmondható, hogy bár kontinensenként változó mértékben alkalmazták az eljárást, mégis egyes becslések szerint akár az összes neolit időszakból viszonylagos épségben ránk maradt koponyának akár az öt százalékát is kitehetik a trepanált elhunytak.

Mint említettük, nemcsak Európában találnak a régészek koponyaműtétre utaló nyomokat. A prekolumbián indián kultúrákban ugyanúgy találkozni vele, sőt még ábrázolások is maradtak fent a gyarmatosítás utáni időkből. Nemcsak Mezoamerikában, de az Andokban is előfordul.

Az Andokban i. e. 800 és 100 között elterjedt Paracas-kultúra lelőhelyén, az Ica-völgyben fellelt temetkezések között trepanált koponyát is feltártak. Közép-Amerikában még szélesebb körben használták, Guatemalában és a Yucatán-félszigeten 950 és 1400 közé keltezett régészeti feltárásokon előkerült koponyák sora mutatja Oaxaca, Tilantongo és Monte Albán lelőhelyeken. A beavatkozást nemcsak felnőtt férfiakon, hanem nőkön és gyerekeken is elvégezhették. A túlélési arány a becslések szerint 70-80% közé esett.

következő oldal 1 / 5