Az átlagemberhez képest lényegesen jobb körülmények közt éltek a középkori szerzetesek

2020. július 31. 16:21 Múlt-kor

Korábban

A fény vezérelt mindent

A szerzetesek általában csak az apát engedélyével hagyhatták el a kolostort, ahol éltek. Ez alól voltak persze kivételek. Az ír monostorok szerzetesei gyakran vették nyakukba a vidéket, hogy Isten dicsőségét hirdetve imádkozzanak, és néha új kolostorokat alapítsanak. A legtöbb barát részére a világ nem terjedt túl a kolostor falainál, ahová egykoron novíciusként léptek be.

A szerzetesek napi ténykedése a fényhez volt kötve. A kelő nappal együtt keltek; ez nyáron hajnali 5:30-as, míg télen reggel 7:30-as ébredést jelentett. Egy gyors mosakodást követően egy órás csendes munka következett, amely imádságot, vagy éppen egy, a feljebbvaló által kijelölt szent szöveg, vagy könyv tanulmányozását, avagy a rengeteg odafigyelést és munkaórát igénylő kódex másolását jelentette.

Ezután a reggeli mise következett, majd a monostorhoz kapcsolódó ügyek megbeszélése végett értekezletet tartottak. A megbeszélést megint munka követte, amelybe fizikai munka is beletartozhatott, ha a monostor nem rendelkezett elegendő számú laikus testvérrel. Majd ismét az áhítaté volt a főszerep, aztán a nagymise után a nap egyik legfontosabb része, az ebéd következett.

A délután ismét munkával telt, amely télen délután 4:30-kor ért véget. Ezután jött a vacsora. Nyáron a hat órai vacsora után gyakran még újból felvették a munkát. A szerzetesek korán tértek nyugovóra: télen este hatkor, míg nyáron este nyolc órakor.

Az éjszakát azonban nem aludhatták át, mert kettő és három körül hajnali zsolozsmát tartottak. Azért, hogy senki el ne bóbiskoljon, egy barát gyertyafény segítségével rendszeresen vizsgálta, a zsolozsmázókat megvilágítva arcukat. Télen a hajnali zsolozsmázást számos alkalommal munka követte, amely kisebb karbantartási munkákból és javításokból állt.

Egyél és imádkozz

A kolostor jámbor lakói ugyan szegények voltak, de az étel és ital terén nem szenvedtek hiányt. Míg a középkori társadalom 80 százaléka gyakorta elégtelenül vagy hiányosan étkezett, a szerzetesek a kolostorok belső szabályainak függvényében nagyon jól tápláltak voltak.

A szigorúbb kolostorokban húst csak ünnepnapokon fogyasztottak, illetve egyes betegségek esetén. Azonban számos megengedőbb intézményekben disznó, nyúl, csirke és vadhúsból készült ételek is gyakran megjelentek a menüben. A hús mellett bőven volt gabona, hal, zöldségek, tengernyi sör és bor, no meg sajt is. A jámbor barátok télen napi egyszer, míg nyáron kétszer étkeztek.

A „hatalmas jólét” mellett a barátok igyekeztek a helyi közösségeknek is segítséget nyújtani. Gondoskodtak a szegényekről és az öregekről, fürdőket, kórházakat, árvaházakat üzemeltettek.

Az oktatásból is kivették a részüket, tekintélyes könyvtárakat hoztak létre és tanították a fiatalokat. A monostorok a zarándokhelyek gondozását is ellátták és művészetpárttoló tevékenységet is folytattak, hiszen rengeteg építésznek, szobrásznak, festőnek is munkát adtak. Számtalan szerzetes a történelemtudomány terén szerzett elévülhetetlen érdemeket azzal, hogy papírra vetette a szentek, uralkodók életét, illetve a kor jelentősebb eseményeit.

előző oldal 5 / 5