A késő Kádár-kori túlóra: az álmok teljesítésének záloga

Autóba, tengerre, magyar!

Aki nem a zöldbe vágyott és nem a telekre ment, az a Merkúrnál állt sorba, hogy autóhoz jusson. A személygépkocsik száma ekkorra majdnem elérte az egymilliót. Az autóknak közel fele Budapestre koncentrálódott. Ekkortól kezdve lett egyre inkább meghatározó egy ember megítélésében nemcsak az, hogy van-e autója, hanem az is, hogy milyen gépkocsit birtokol.

A Kádár-korra visszaemlékezők szerint – ahogyan azt Karlaki Orsolya: Autó-mobil? Személygépkocsi-használat a Kádár-korszakban című tanulmányában idézi – a Trabant volt a népautó, egy jó Zsiguliban már egy középvezető is ülhetett, a Dacia volánja mögé pedig már tehetősebb személyt képzeltek. „Azt hittem, míg a világ világ, Trabantom lesz” – a hosszú takarékoskodás és várakozás után nem csoda, hogy mindenki a sajátját tartotta a legjobbnak.

A kuporgatott forintokért a kínálati oldalon is megindult a verseny. Míg autóból a többség nem válogatott és annak örült, amit – öt vagy tíz év múlva – megkapott, addig a nyaralni vágyók több úticél közül is választhattak, a pénztárcájuk és az útlevelük színe által megszabott határokon belül.

Az 1980-as évekre a belföldi, vállalati és SZOT-üdülés, Balaton-parti nyaralások mellett megszaporodtak a külföldi utak is. A kiruccanók jelentős hányada még Kelet-Európát vagy legfeljebb a félig nyugatinak tartott Jugoszláviát célozta meg, de a szocialista tömbön kívüli országok is felkerültek a listára. Szervezett IBUSZ-útra is be lehetett fizetni, de volt, aki a Zsigulival – és kék útlevéllel – Ausztriának, Olaszországnak vagy éppen Franciaországnak vágott neki.

Az 1980-as években már több mint 250 ezer magyar turista érkezett Bulgáriába, hogy élvezze a „kitűnő homokos strandok és a lágyan simogató víz együttes felüdítő hatását”. A többnyire személyautóval útnak indulókat a Balkantourist 25%-os benzinkedvezménnyel, jó utakkal és ingyenes műszaki segítséggel csábította.

A Volán-tourist magyar éttermi és konyhai személyzetet, gyerekműsorokat, magyar esteket és „aerobik programot” szervező szakembereket kínált a vállalat szervezett útjait választók számára. Aki a bolgár tengerparthoz képest luxusnak számító Szocsiban akart üdülni, annak nemcsak messzebbre kellett utaznia, de jóval mélyebben kellett a zsebébe is nyúlnia.

Miért tettünk félre a nyolcvanas években? Mennyit kellett egy gépkocsira várni? Ha érdekel, hogyan működött a gépkocsinyeremény-betétkönyv és hogyan nyert Aranka 1974 telén autót, látogass el az OTPédia oldalára. (x)

1. A nagyobbat álmodók üdülőre vágytak
2. Autóba, tengerre, magyar!

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták