Mindig elszámolt minden forinttal a dualizmus különc bankára, Lánczy Leó

2020. november 17. 08:42 Múlt-kor

Kétségtelenül a dualizmus korának egyik legegyedülállóbb személyisége volt Lánczy Leó, aki negyven éven át vezette az első országos hitelintézetet, a politikában is a modernizálást képviselte, és a főváros fejlesztéséből is tevékenyen kivette részét. Szokatlan, a korban többek által botrányosnak is ítélt magánéletéből igyekezett kizárni a nyilvánosságot.

Korábban

A Csehországból származó italkereskedő Lazarsfeld Adolf fiaként született 1852-ben, a család 1861-ben keresztelkedett ki a zsidó közösségből a református egyházba. Míg bátyja, Gyula tudományos pályára tért, Leó a családi örökséget továbbvíve kereskedőnek tanult.

Habár a reáliskola után a Kereskedelmi Akadémiára is járt, saját bevallása szerint a munkából többet tanult. A 16 évesen a Laczko & Gomperz társaságnál vállalt gyakornoki állást követően letért édesapja nyomdokairól, és az osztrák–magyar kiegyezést követő bankalapítási hullám egyik reményteli vállalkozásában, az Angol–Magyar Banknál helyezkedett el, amelynek húszévesen már a könyvviteli osztályát vezette. A későbbiekben is híres volt szakmai körökben arról, hogy az utolsó forintig tudta, a kezelése alatt álló pénzből mennyit mire tervez felhasználni.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

Lánczy Leó egész pályafutására jellemző volt, hogy nem csupán megragadta a kínálkozó lehetőségeket, de a látszólag negatív fordulatokat is hamar a saját javára tudta fordítani. Miután kényelmes, jól jövedelmező, a tapasztalatszerzés tekintetében felbecsülhetetlen értékű angliai utazásokkal is járó állása megszűnt – az Angol–Magyar Bank sok más pénzintézethez hasonlóan az 1873-as tőzsdekrach áldozatává vált –, tudását más intézményeknél kamatoztatta.

Ennek során került a francia és osztrák befektetők által támogatott, addig szintén nehéz éveket átélt Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz. E pénzintézet történelmi jelentősége nem korlátozódik csupán a dualizmus korszakára: az 1848-49-es szabadságharc során elvállalta Magyarország jegybankjának szerepét. Lánczy szemtelenül fiatalon, mindössze 30 évesen került a megmentett bank élére, ennek köszönhetően azonban hosszú időn át tudta a szabadságharchoz hasonlóan a magyarság javának szolgálatára fordítani a pénzintézet működését.

Habár tárgyalópartnerei hajlamosak voltak hatalmasságként tekinteni rá, Lánczy késői éveiben is a bank menzáján étkezett, amely alkalmazottai számára ingyenes volt. Az étkezés mellett ingyenes orvosi ellátást is biztosított nekik, a magyar bankvilág történetében a szociális érzékenység úttörője is volt.

Mind az ekkoriban kiépülő helyi érdekű vasúthálózat, mind a szintén újdonságként megjelenő telefonhálózat kiépítésének finanszírozásában kulcsfontosságú szerepet vállalt. 1886-tól 1897-ig ő tartotta életben Puskás Tivadar veszteséges telefonközpont-kiépítő vállalkozását, de a Vígszínház megépítéséhez is nagy összegű kölcsönnel járult hozzá.

Az első hazai univerzális kereskedelmi bank vezetése mellett Lánczy Leó a közéletben is szerepet vállalt, 1893-ban országgyűlési képviselővé választották a Szabadelvű Párt színeiben. Politikai karrierje szorosan összefonódott mind bankvezéri tevékenységével, mind az infrastruktúrafejlesztéssel: a kereskedelem, a közlekedés, a kultúra előmenetele volt a vezérfonal felszólalásaiban. Politikai karrierje nem állt meg itt: Ferenc József a főrendiház tagjává és titkos tanácsossá is kinevezte.

A fejlődést, a nyugathoz való felzárkózást egy harmadik fronton is erélyesen képviselte: képviselővé választásának évében a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének is megválasztották, komoly tekintélyével egyre növekvő befolyást kölcsönzött a szervezetnek is a kereskedelmet és az ipart érintő politikai döntésekben. Az elnöki tisztségről nem sokkal halála előtt köszönt le.

Lánczy Leó volt az első budapesti bankár, akinek saját kocsija volt, többszobás irodájába pedig, ahol rendszerint éjt nappallá téve fogadta különböző ügyekben a vendégeket, lift vitte fel. Nagyszabású palotát emeltetett 1898-ban a VI. kerületben, a ház ma a Benczúr Gyula u. 17. szám alatt található.

Karrierjéhez hasonlóan magánélete sem volt szokványos. Egész családja elfordult tőle, amikor 52 évesen egy 36 éves elvált nőt, Lázár (szül. Lusztig) Jankát vette feleségül. Lánczy testvérei sokáig szintén a palotában éltek vele családostul, azonban párválasztása miatti rosszallásukat végül kiköltözésükkel is nyomatékosították.

Lánczyné szinte forradalmi újításként villanyautóval járta Budapest utcáit, azonban ennél is nagyobb botrányt okozott kozmetikai beavatkozása: a hiú asszony felvarratta ráncait.

Lánczy Leó 1921. január 26-án hunyt el. Egészsége a világháborút követő viharos időszakban indult romlásnak, miután a tanácsköztársaság idején a hatóságok igencsak mostoha körülmények közt fogva tartották. Végül a Hatvany család nagysurányi birtokára menekülve vészelte át a proletárdiktatúrát, azonban régi életereje már nem tért vissza.

Vajon mi lett a sorsa a Lánczy Leó által 1911-ben felvetett budapesti Világkiállításnak? Hogyan dőzsöltek a banktisztviselők a századfordulón? Ki volt a 19. századi Magyarország Steve Wozniakja? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára. (x)