A II. kerületben is lakott a hidegháború leghírhedtebb terroristája, Carlos, a sakál
2020. augusztus 13. 17:58 Múlt-kor
Korábban
Újjászületés Palesztinában
A Moszkvában töltött idő során Ramírez Sánchezt rabul ejtették a palesztin hallgatótársaitól hallott történetek az Izrael elleni küzdelemről. Arra jutott, az izraeli-palesztin konfliktus a tökéletes lehetőség számára kiélni a hatalommal és a kapitalizmussal szemben táplált gyűlöletét, ezért 1970 nyarán a jordániai fővárosba, Ammanba utazott, hogy megkezdje kiképzését a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű, marxista-leninista szervezet berkeiben.
A kiképzőtáborban megismerkedett a veterán Vadi Haddaddal, aki azt vallotta, Izrael nemzetközi támogatása ellen kizárólag nemzetközi terrorakciókkal lehet küzdeni. A kezdetektől felismerte a fiatal venezuelaiban rejlő tehetséget, és ő adta neki hasraütés-szerűen a „Carlos” mozgalmi nevet is.
1973-ra Carlos már több akcióban is részt vett a PFLP nevében – gyilkosságot kísérelt meg Joseph Sieff angol cionista üzletember ellen annak otthonában, több bankot kirabolt Franciaországban, pokolgépes merényletet hajtott végre több szerkesztőség ellen, és Haddad kedvenc taktikájával, a repülőgép-eltérítéssel is megpróbálkozott.
Az egyfajta szabadúszóként dolgozó terrorista hajlandó volt bármilyen célpont ellen erőszakos akciót végrehajtani, ha úgy ítélte meg, az támogatja a zsidó államot, vagy akár csak szimpatizál vele. A PFLP mellett együttműködött például a Japán Vörös Hadsereg nevű terrorszervezet tagjaival, amikor azok 1974-ben elfoglalták a hágai francia nagykövetséget.
Carlos a féktelen erőszak mellett igyekezett a modern, divatos playboy szerepében élni, mint akinek élete a végtelen izgalmakról szól. Ez azonban nem tarthatott örökké: 1975 júniusában PFLP-s tartótisztjét, Michel Moukharbalt lekapcsolta a francia hírszerzés, a férfi pedig átadott nekik minden általa ismert nevet, és elvezette a hatóságokat Carlos párizsi lakásához.
Amikor Moukharbal ismeretlenek társaságában a lakásra érkezett, Carlos tudta, hogy a játszmának vége. Úgy tett, mint aki mit sem sejt, és vendégül látta a francia tiszteket, majd lelőtte őket és Moukharbalt is. Párizsból Libanonba, a PFLP bejrúti főhadiszállására menekült. A lakásán megtalálták Frederick Forsyth A sakál napja című 1971-es regényének egy példányát – a könyv egy félkatonai szervezetről szól, amely Charles de Gaulle francia elnök ellen tervez merényletet –, és a nemzetközi sajtóban megszületett „Carlos, a sakál” alakja.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap