A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
2019. november 11. 16:01 MTI
54 éve, 1965. november 11-én deklarálta az apartheid-szerű politikát folytató rhodéziai kormány az ország elszakadását Nagy-Britanniától, miután London azt javasolta, fokozatosan adja át a hatalmat a fekete többség képviselőinek. A Brit Koronát ezt megelőzően csak az amerikai gyarmatok hagyták el hasonló módon 1776-ban.
Korábban
A Limpopo és a Zambézi folyók közt elterülő, rendkívül gazdag, a matabele törzs lakta vidéket 1889-ben nyilvánította érdekszférájává Nagy-Britannia. A következő években hódította meg a területet a Cecil Rhodes üzletember vezette Brit Dél-Afrikai Társaság, az új gyarmatot megalapítójáról nevezték el Rhodéziának.
Dél-Rhodéziát három évtizeden át lényegében a Társaság vezette, amely csak 1923-ban mondott le - búsás kárpótlás fejében - előjogairól.
A brit kormány ezután a területet egyesíteni akarta Dél-Afrikával, de az itt élő fehér telepesek elutasították a kezdeményezést. Dél-Rhodézia végül széles körű önkormányzattal rendelkező gyarmat lett, bár hivatalosan nem kapta meg a domíniumi státust.
Az alkotmány és a választási rendszer elvben nem volt diszkriminatív, de - mivel a szavazati jogot vagyoni cenzushoz kötötték - a politikai és gazdasági életet a lakosság öt százalékát kitevő fehérek uralták.
Kormányzásuk alatt Dél-Rhodézia gazdaságilag felvirágzott, de a feszültség egyre nőtt, mert semmibe vették a többségi fekete lakosság érdekeit.
A domíniumi státusra törekvő kormány 1953-ban föderációt hozott létre a közvetlenül Londonból irányított Észak-Rhodéziával (a mai Zambiával) és Nyaszafölddel (a mai Malawival).
A "felbonthatatlan" unió alig tíz évig tartott: London nem adta meg a domíniumi státust az új államalakulatnak, és - mivel úgy ítélte meg, hogy a gyarmati rendszer a továbbiakban sem geopolitikailag, sem etnikailag nem tartható fenn - arra ösztönözte a salisburyi kormányt, hogy vonja be a hatalomba a többségi fekete lakosság képviselőit.
A fehér kisebbség erről hallani sem akart, és 1961-ben a függetlenséget megelőlegező alkotmányt fogadott el, amely csak a parlamenti helyek negyedét tartotta fenn a feketéknek.
A következő évben az államszövetség másik két részén a fekete lakosságot képviselő pártok győztek a választásokon, és Nagy-Britannia elismerte ezen államok jogát a függetlenségre.
A föderáció 1963. december 31-ével megszűnt, ekkorra Dél-Rhodéziában már a nyíltan függetlenségpárti, a fehér uralom fenntartását célul tűző pártok kerültek hatalomra.
Miután a britek tudtukra adták: a függetlenséget csak akkor ismerik el, ha a többségben lévő afrikaiakat is bevonják a hatalomba, Ian Smith miniszterelnök úgy döntött, egyoldalúan cselekszik.
Az 1965. november 11-én közzétett proklamáció külsőségeiben az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatra emlékeztetett, de - azzal ellentétben - a fehér lakosság kizárólagos uralmát nyilvánította ki.
Az aktust kísérő beszédében Smith közölte, hogy nem adják meg magukat a "kommunizmusnak", harcolni fognak az igazságért, a civilizációért és a kereszténységért.
A rhodéziai kormány ezzel lényegében fellázadt a Brit Korona ellen, amire 1776, az amerikai gyarmatok függetlenségének kikiáltása óta nem volt példa. Háborúra ugyan nem került sor, de a nemzetközi közösség nem ismerte el Rhodéziát, az ENSZ szankciókat rendelt el ellene, a brit kormánnyal pedig évekig folytak a "tárgyalások a tárgyalásokról".
A hetvenes évek elejétől gerillaháború bontakozott ki az országban, amelyben két fekete felszabadítási szervezet, a Robert Mugabe vezette a ZANU és a Joshua Nkomo irányította ZAPU szállt szembe a fehér uralommal. A harcoknak mintegy 40 ezer ember vált áldozatává.
Smith késleltette az elkerülhetetlen véget. 1978-ban a mérsékelt fekete vezetőkkel megpróbált tető alá hozni egy "belső megoldást", Rhodézia-Zimbabwe - kiegyezési kísérlet nyomán született - új kormányát azonban továbbra sem ismerte el a nemzetközi közösség, és a felszabadító harc is folytatódott.
A végső kiegyezés 1979 végén született meg: a szankciókat feloldották, és az 1980 elején rendezett választásokon már a feketék is voksolhattak.
A győzelmet meggyőző többséggel Robert Mugabe pártja szerezte meg, és 1980. április 17-én megszületett Afrika ötvenedik független állama, a Zimbabwei Köztársaság. Smith ezután Mugabe parlamenti ellenzékeként dolgozott, amíg a fehér kisebbségnek fenntartott parlamenti helyeket 1987-ben el nem törölték.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
zsidóság
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához
- Főleg regényeket írt, a köztudat mégis egy musicalhez köti Sólem Áléchem nevét
- Svéd és svájci diplomaták is mentették a budapesti zsidóságot
- Megnyílt a Holokauszt 80 emlékév a Dohány utcai zsinagógában
- Sikeres tudós, de sikertelen politikus volt Teleki Pál
- Összetettebb története van a húsvétnak, mint azt először hinnénk
- Végül Svájcban teljesedett ki a híres sorsanalitikus, Szondi Lipót
- A holokauszt áldozataira emlékezünk a mai napon
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady tegnap
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk 2024.05.17.
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége 2024.05.17.
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona 2024.05.17.