A vörösterror 133 napja

A felszarvazástól való félelem is szerepet játszhat abban, miért a férfiak háborúznak

2018. augusztus 16. 16:57 Múlt-kor

Új tényezőkre derült fény egy skót egyetem kutatásában, amely azt vizsgálta, miért ennyire kizárólagos fajunk történelme során a háborúkban a férfiak részvétele.

tercio

Általános igazság a történelem folyamán, hogy a hadviselés gyakorlatilag kizárólag a férfiak területe. A magyarázat sokak szerint kézenfekvő: a többnyire nagyobb testű és több izomtömeggel rendelkező férfiak hatékonyabbak a történelem háborúinak túlnyomó részét kitevő közvetlen közelharcban. További érvek is szólnak természetesen amellett, hogy – egy ősközösséget magunk elé képzelve – miért a férfiak a fő hadviselők, arra azonban egyik sem adott eddig egyértelmű magyarázatot, hogy miért nem tapasztalni szinte soha, a legritkább kivételektől eltekintve női részvételt az embercsoportok közötti harcokban.

A régészet az utóbbi években arra derített fényt, hogy távoli őseink sokkal erőszakosabb életet éltek, mint azt korábban gondoltuk. A csoportok közötti halálos erőszak – a háború talán legtágabb definíciója – rendkívül gyakori volt, amit rengeteg őskori lelet támaszt alá erőszakos halált halt emberek maradványaival. Ezen ismeret nyomán még inkább felmerül a kérdés: hogyan lehet, hogy a nők szinte egyáltalán nem vettek részt egy ilyen, szinte mindennapos tevékenységben? Hogyan alakulhatott ki az, hogy egyik embercsoport sem érezte szükségét a nők által jelentett plusz erők bevetésének?

A választ egy új tanulmány adja meg, amelyet a skóciai St. Andrews-i Egyetem kutatói állítottak össze, és amely a Proceedings of the Royal Society of London tudományos lap biológiával foglalkozó szaklapjában, a Series B-ben jelent meg. Az Alberto Micheletti PhD-kutató által vezetett, evolúciós modelleket alkalmazó elméleti kísérlet arra jutott, hogy egy, a hadviselésben egyetlen ponton kialakuló többlet valamely nem tagjaiból öngerjesztő folyamatként idővel szinte kizárólagossá teszi annak azon nem részvételét a hadviselésben.

Michelettiék modellje egy végtelen létszámú, azonos tulajdonságokkal bíró, ám különböző nemű populációt feltételezett, amely véletlenszerűen csoportokra oszlik, szaporodik, és a csoportok véletlenszerűen megtámadhatják egymást egy adott valószínűséggel. A modell a konfliktusok sorozatán keresztül több értékes eredménnyel is szolgált.

A költség

Az első dolog, amely meghatározza a részvételt a harcban, a csoporton belül egyébként betöltött szerep fontossága. Ez rögtön a férfiak irányába billenti a mérleget – mivel a legfontosabb tevékenység az ősi embercsoportban az utódlás biztosítása, a gyermekek számára pedig az anya jelenléte fontosabb, mint az apáé, a csoport férfiai számára kisebb áldozattal jár a potenciálisan halálos kimenetelű tevékenységben való részvétel. A nők emellett lehetnek éppen terhesek vagy tarthatnak a szoptatás időszakában egy újszülöttel, amik szintén bajosan elhanyagolhatók a harc kedvéért. Legvégül pedig egy harcban részt vevő nő közvetlenül kockáztatja igen nagy valószínűséggel vereség esetén a vele szemben elkövetett szexuális kényszerítést, míg a férfiakra ez a veszély lényegesen kevésbé leselkedik.

A nyereség és a versengés

A természet általános törvénye, hogy az adott fajon belüli, a szaporodási lehetőségekért való versengés az azonos nemű egyedek között zajlik. Miután az egyedek csoportokba rendeződnek, a csoport érdeke is számításba jön: előnyösebb az egész csoport számára, ha a két nem tagjai más csoportok azonos nemű tagjaival versengenek, mint csoporton belül. Ily módon a természetüknél fogva agresszívabb férfiak potenciális csoporton belüli erőszakos vetélkedését helyettesíti az, hogy együttműködve versengenek erőszakosan más csoportok férfi tagjaival, nem csupán erőforrásaikért és javaikért, de asszonyaikért is.

A győztes harcban – saját csoportja sikeres védelmében, illetve támadó művelet esetén további erőforrások és javak megszerzésében – részt vevő egyedek mindenképpen nagy tiszteletre tesznek szert, így nő saját egyéni szaporodási potenciáljuk is, azaz nagyobb esélyük van sikeresen partnerre találni. A férfiak esetében ez a nyereség jóval nagyobb is lehet, mivel az ellenséges csoport férfi tagjai számának csökkentésével annak női tagjai között is találhat potenciális partnerre (többnyire szintén erőszakos úton).

A „nyereség” egy másik formája az is, hogy saját csoportján belül is megnőhet egy egyén sikeres szaporodási potenciálja azáltal, hogy azonos nemű társai közül többen elesnek a harcban, így nem jelentenek számára versenytársat a csoporton belül. Ez azonban csak akkor valóban nyereséges, ha a csoport összes szaporodóképes férfi tagja részt vesz a harcban – ha a többiek valakit hagynak az asszonyokkal maradni egy hadjárat idejére, azt kockáztatják, hogy ő közben meghódítja a csoport női tagjait. Ellenben minél több férfi hagyja el a csoportot és indul harcolni, annál inkább csökken az esélye annak, hogy valamelyikőjüket közben felszarvazzák.

A férfiak tehát duplán érdekeltek a háborúban való részvételben – saját esélyeiket növelik győzelem esetén mind a saját csoportjuk nőivel való szaporodásra (tisztelet, illetve saját férfiállományuk megfogyatkozása által), mind az ellenséges csoport nőivel való szaporodásra (foglyok ejtése, illetve nemi erőszak által). Az ilyen típusú versengés kizárólag a férfiak számára bizonyul kifizetődőnek a modell szerint: az adott csoport női tagja azzal, hogy részt vesz a harcban, csoportja férfi tagjainak azon esélyét növeli, hogy az ellenséges csoport női tagjaival szaporodjanak – ezáltal csaknem ellenérdekelt a harcban.

Öngerjesztő folyamat

A modell minden esetben azt mutatta, minél inkább „megbillen” az elméleti kiindulópontul szolgáló kezdeti nemi egyensúly a háborúban, annál inkább válik – evolúciós léptékben – az egyik nem kizárólagos tulajdonságává az, hogy részt vesz a csoportok közötti harcban (a fordított eset például a foltos hiénáknál figyelhető meg, amely faj nőstényei nagyobbak és agresszívabbak, mint a hímek, és a csoportok közötti konfliktusokban kizárólag a nőstények vesznek részt). A fentiekben felsorolt nemek közötti különbségek az emberi faj esetén az idők során egymásra épülve azt a helyzetet idézték elő, hogy az emberi csoportok közötti harc a férfiak reszortja.

Az ember esetében természetesen színre lép a kulturális beidegződés is, amely végső soron e biológiai folyamatokból vezethető le. Itt jön be egy újabb tényező: a tudatos elvárások halmaza, amely már emberi, morális fogalmak mentén (férfiasság, becsület, hűség, hazafiasság stb.) támasztja kötelességül a férfiak elé a konfliktusokban való részvételt, és egyúttal helyezi ellentétbe a nőiességgel. Ez adhat magyarázatot arra, miért nem elterjedt napjainkban sem a nők harcban való részvétele a világ azon haderőiben sem, amelyek egyébként soraik közé engedik a nőket is, egy olyan korban, amikor a fegyverek és egyéb katonai eszközök fejlődése egyre inkább semmissé teszi a férfiak és nők hatékonysági fokát azok kezelésében, illetve alkalmazásában a harcmezőn.

Tágabb jelentőség: a pszichológia

A kísérleti modell eredményei jóval több dologra is fényt deríthetnek a hadviselés nemi kizárólagosságánál: nevezetesen azon kérdés kutatásában jelenthetnek előrelépést, hogy a pszichotikus típusú, erőszakos mentális rendellenességek miért sújtják aránytalanul nagyobb mértékben a lakosság férfi tagjait – a hadviselés, evolúciós léptékben mérve, előidézhetett a férfiakra nézve kizárólagos mutációkat, amelyek a csatatéren hasznosak lehetnek, a modern társadalomban azonban veszélyt jelentenek – és apai ágon öröklődnek.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!