A dombóvári Gólyavár újabb épületmaradványai kerültek elő

2018. augusztus 6. 10:53 MTI

Újabb részleteket tártak fel a régészek a dombóvári várban most zajló, idei ásatáson, amelyen felszínre került az épület két, újonnan felfedezett belső tornya közül az egyik maradványa is. Az öt éve folyó kutatás eredményeit szeptemberben Budapesten, konferencián mutatják be.

Korábban

A Gólyavár néven ismert lelőhelyen több, tavaly megnyitott szelvényben folytatták a feltárást, elsősorban az egykori déli épületszárny területén, valamint a keleti várfalak mentén. Az előbbinek feltárták a várudvar felőli, többször átépített bejáratát, míg az utóbbinál megtalálták a külső fal építéséhez használt állványzat nyomait és az építés során keletkezett omladékréteget - közölte az ásatást vezető Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói ösztöndíjas munkatársa.

A vár alaprajzát és építési periódusait már korábban sikerült rekonstruálni: a Kapos menti erősség 14. század végi vagy 15. század eleji építésekor egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44 méterszer 24 méteres épület volt, az északi és a legújabb kutatások alapján a déli oldalán egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte fapalánkkal és várárokkal. Valószínűleg a Zsigmond kor végi, második periódusban építették hozzá a kaputornyot és bővítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat, amelyet támpillérekkel is megerősítettek. Az egyik ilyen pillér teljes magasságában ma is látható a lelőhelyen. A harmadik szakaszban a vár keleti falára húztak egy pilléreken és konzolokon támaszkodó függőfolyosót, amely összekötötte a déli és az északi épületszárnyat, végül egy reneszánsz átépítés során, feltehetően az 1520-as évek körül egy külső falgyűrűvel vették körül a várat. A Dombai család vára a 16. század elejére összességében egy 50x32 méter alapterületű várkastély lett. A török az 1540-es évek a végén foglalta el, az egykori főúri rezidenciából végvár lett, amelyben elsősorban délszláv eredetű várkatonaság állomásozott. A várat a 18. század első éveiben romboltatta le a bécsi Udvari Haditanács.

A mostani kutatáson földradarral sikerült tisztázni két, eddig megválaszolatlan kérdést: a vár saroktornyainak pontos elhelyezkedését, alakját és a várudvaron feltételezett építmények meglétét - emelte ki Berta Adrián.

A saroktornyokról két, 17. század végi ábrázolás alapján a feltárók azt feltételezték, hogy kerek alakúak lehettek, a geofizikai kutatás során azonban kiderült, hogy hatszögletűek voltak. A középkori erősségről fennmaradt egyetlen ismert, 1692-ben készült leírásban az szerepelt, hogy az északi épületszárny udvari homlokzata előtt két torony állt. A földradaros vizsgálat során most mindkét építmény alapfalai megmutatkoztak.

Az öt év alatt előkerült leletanyag legnagyobb része török kori, a várkatonasághoz köthető használati tárgyak darabjait - puskagolyókat, fegyvereket, baltákat, házi és díszkerámiák töredékeit - tartalmazza. Kisebb mennyiségben találtak a török kor előtti időből származó leleteket is, ezek között a pénzek és a kályhacsempék fontos szerepet játszhatnak az építési periódusok keltezésében. Felszínre kerültek fémtárgyak, szegek, fúrók, lat - a középkorban használt víz- és súlymérték -, gyertyatartók, könyv- vagy ládaveretek is, illetve velencei üvegedény-töredékek, ablakszemek. Értékes a feltehetően a várkápolnából származó, a 16. század elejére keltezhető templomi füstölő, amely egy feltárt kürtőalapozás aljáról került elő.

A terepen végzett munkában és a leletek feldolgozásában az ország sok pontjáról vesznek részt önkéntesek, régész és történész kollégák - jegyezte meg Berta Adrián.

A dombóvári vár régészeti kutatásának eddigi eredményeiről szeptember 25-én Budapesten, az MTA Régészeti Intézetének szervezésében rendeznek konferenciát.