900 kilométerre is ablakokat tört be a valaha felrobbantott legerősebb atomfegyver

A nyugaton „Cár-bombának”, a szovjetek által RDSz–220-nak, AN602-nek, illetve Ivánnak vagy Ványának nevezett hidrogénbomba a történelem legnagyobb robbanását okozta, és nagymértékben megnövelte az atomfegyverekkel kapcsolatos félelmeket a hidegháborúban. Míg az 1945-ben Hirosimára ledobott „Little Boy” („Kisfiú”) nevű egyszerű uránbomba 15 kilotonna TNT-nek megfelelő robbanóerővel bírt (és így is gyakorlatilag megsemmisített egy egész várost), a Cár-bomba ennek több mint háromezerszeresére, 50 megatonnára volt képes – egy kisebb ország elpusztítására is alkalmas volt.

A kétfokozatú fegyver konstrukciója eredetileg egy urán-238-as izotópból készült köpenyt is tartalmazott volna, ezáltal háromfokozatú fegyvernek is alkalmas volt. A teszthez úgy döntöttek, ezt ólommal helyettesítik a kockázatcsökkentés érdekében. A bombát a jeges-tengeri Novaja Zemlja Északi-szigete felett 4,2 kilométerrel robbantották fel. A nyolc kilométer átmérőjű tűzgolyó a robbanás sokkhatása miatt nem érte el a földet, azonban majdnem elérte a fegyvert ledobó repülőgép repülési magasságát, ami 10,5 kilométer volt. A gombafelhő körülbelül 64 kilométer magasra ért (a Mount Everest magasságának több mint hétszerese), azaz a sztratoszférán is túlnyúlva a mezoszférába ért csúcsán.

Egy Cár-bombáéval azonos típusú bombatest Szarovban (a korabeli Arzamasz-16 zárt városban) kiállítva, ahol a bombát kifejlesztették

Mivel lakatlan területen került végrehajtásra, a robbanás nem okozott halálesetet vagy súlyos személyi sérülést. Az általa okozott lökéshullám azonban, amely háromszor is mérhetően megkerülte a Földet, még 900 kilométerre lévő településeken is repesztett be ablaküvegeket, így külföldön – főként Norvégia és Finnország északi részein – is okozott károkat. A bombát ledobó módosított Tupoljev Tu–95 bombázó személyzetét magas rendfokozatú tisztek csoportja válogatta ki – annak ellenére, hogy végig lehetséges volt, hogy nem élik túl a küldetést.

Andrej Durnovcev őrnagyot választották ki a pilóta szerepére. A Tu–95V jelű, speciálisan a hatalmas bomba hordozásának céljára módosított bombázót (bombarakterének ajtóit, illetve pót-üzemanyagtartályait eltávolították) egy másik, kisebb repülőgép, egy Tu–16 kísérte megfigyelőként – ennek személyzetére hárult a fényképezés, filmezés, levegőminta-vétel és egyéb dokumentáció feladata. Mivel a kisebb Tu–16 gyorsabb volt, ennek a repülőgépnek a túlélési esélyei jobbak voltak.

A Cár-bomba gombafelhője

Habár magát a 27 000 kilogramm tömegű, 8 méter hosszú és 2,1 méter széles bombát ellátták egy hatalmas, 800 kilogramm tömegű ejtőernyővel, hogy lassítsa a zuhanást, és így több ideje legyen a repülőknek elmenekülni, mindenki tudta, hogy Durnovcevnek és társainak körülbelül 50 százalék esélye volt a túlélésre. Ekkora erejű atomfegyvert még sohasem épített senki, így a robbanás hatásait sem lehetett pontosan megjósolni.

Mindkét repülőt úgynevezett „villanás elleni” fehér festéssel látták el, amelynek célja az volt, hogy megvédje mind a repülőgépet, mind a személyzetet az atomrobbanás hőhatásától. Emellett a személyzetet ellátták nagy hatásfokú elsötétített szemüvegekkel is, amelyek a vakító fénytől voltak hivatottak megvédeni a szemüket. Amikor felszálltak, mindkét repülőgép személyzete tudta, sorsuk a szerencsén fog múlni.

A Cár-bomba tűzgömbje

Amikor Durnovcev a Tu–95V-vel a megadott koordináták fölé ért, a kísérletet felügyelő tábornok távirányítással oldotta ki a bombát a Mityusiha-öbölnél található kísérleti terület felett 10 500 méterrel. Az ejtőernyő szerencsésen kinyílt, a repülők feladata a biztonságos távolságba érés volt. Az őrnagy tudta, hogy körülbelül két és fél perce van elérni a biztonságosnak tekintett 45 kilométeres távolságot. A detonáció pillanatában a megfigyelő repülőgép már 80 kilométert is megtett, míg Durnovcevnek éppen csak sikerült 45 kilométerre eljutnia.

A bomba kioldása

A lökéshullám hatására ráadásul a bombázó 1000 métert zuhant, mielőtt stabilizálni tudta helyzetét. A jelentések szerint a személyzetből hárman is elvesztették eszméletüket. Durnovcev őrnagy nem tartozott közéjük, így sikeresen el tudta navigálni a Tu–95V-t a kijelölt légibázisra, körülbelül 500 kilométerre a robbantás helyszínétől. Miután senkitől sem volt elvárható, hogy megismételje Durnovcev teljesítményét, leszállása után azonnal alezredessé léptették elő, és megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

A Cár-bomba teljes pusztítást okozó rádiusza Párizs térképére vetítve

Az atomkísérletet több ország vezetője is elítélte. Tage Erlander svéd miniszterelnök éppen az azt megelőző héten kérte meg levélben Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárt, hogy hagyjon fel a nukleáris kísérletekkel, így a Cár-bomba tesztjét erre való válaszként értelmezte. Érdekesség, hogy a szovjet és kínai rádióadások az egy nappal korábbi, föld alatt elvégzett amerikai atomkísérletről beszámoltak, a Cár-bombáról azonban hallgattak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2014/ősz

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma