7 meglepő tény az orvoslás történetéből

2018. július 6. 12:37 Múlt-kor

Korábban

„Az élet fája” segített a skorbuton

Az 1536-ban Stadaconánál (a mai Québec városa) a jégbe ragadtak Jacques Cartier hajói, és nem tudtak semerre se menni. A hajók legénysége egy szedett-vedett erődítményben húzta meg magát, friss élelmiszerük itt nemigen volt. Egyre több emberen lett úrrá egy különös betegség, amely során „szájuk bűzlött, ínyük annyira rohadttá vált, hogy az összes hús levált róla, egészen a fogak gyökeréig, amelyek szintén csaknem mind kiestek.” Ez volt a skorbut, amelyről ma már köztudott, hogy a C-vitamin-hiány következménye. Cartier nem tudta, mitévő legyen.

Első Stadaconába vezető útján, még 1534-ben, Cartier elrabolt két fiatalembert, Dom Agayát és Taignoagny-t, és Franciaországba vitte őket, bizonyítandó, hogy felfedezett egy új területet. Most, hogy otthon voltak, a két férfinak és közösségüknek minden oka megvolt arra, hogy ne bízzanak Cartierben és embereiben – ezt ő „árulásnak” és „gazságnak” tartotta.

A feszültségek ellenére Dom Agaya megmutatta Cartiernak, hogyan lehet egy „Annedda” nevű fából főzetet készíteni, amiről a franciák először azt gondolták, hogy méreg. Néhányan azonban kipróbálták, és napokon belül meggyógyultak. Ezt követően akkora tolongás volt a gyógyszerért, hogy „készek voltak megölni egymást”, és egy nagyobb fa egészét felhasználták.

Az „Anneddát” pontosan nem sikerült azonosítani, de több faj is szóba jöhet, köztük a nyugati tuja és a szürke luc. Bármi is volt az, vitamintartalma elég volt ahhoz, hogy teljesen meggyógyítsa a tengerészeket. Cartier azzal hálálta meg Dom Agaya segítségét, hogy kilenc másik emberrel együtt ismét elrabolta. Mire 1541-ben ismét Kanadába hajózott, a rabok nagy része meghalt, Cartier azonban azt mondta rokonaiknak, hogy luxusban élnek Franciaországban. A skorbut ezen gyógymódja nem kapott nagyobb nyilvánosságot, és a betegség tovább szedte áldozatait – különösen a tengeren – további több mint 200 éven keresztül.

előző oldal következő oldal 4 / 7