Így született meg az Orosz Birodalom
2014. szeptember 22. 15:02 Csernus Szilveszter
Korábban
Jermak, az orosz Cortés?
A krónikák szerint a tatár származású Sztoganovék nehezen tudtak jobbágyokból sereget toborozni a hódításokhoz. A cár ekkor különleges lehetőséget látott meg a volgai kozákokban. Az ukrán, lengyel, litván és orosz szökött jobbágyokból kikerülő katonáskodó kozákok a Don, a Dnyeper és a Volga térségében éltek, és falvak, kereskedők megsarcolásával foglalatoskodtak, de szemet vetettek a Moszkva felé igyekvő kincstári adószedőkre is. A volgai kozákok vezére (atamánja) ekkor Tyimofejevics Jermak volt, aki kivételes életutat járt be: üldözött rablóvezérből Oroszország és a moszkvai ortodox egyház hőse lett.
Jermakot és 800 válogatott kozákját felszerelték, hogy a Szibériai Kánság ellen támadjanak, ám Iván üzenetet kapott a cserdinyi vajdától (a kánsághoz legközelebbi orosz tartományból), hogy jobb nem ujjat húzni Kucsum kánnal, ami gondolkodóba ejtette a cárt. Iván így meghagyta Sztoganovéknak, hogy parancsolják vissza a kozákokat, de már késő volt: Jermakék már átgázoltak a kánság előörsein. A kozákok tudták, egyetlen "lehetőségük" a győzelem, különben kivívják az uralkodó haragját - Iván nem véletlenül kapta a Rettegett jelzőt.
Jermak kozákjai az 1581-es évet főként meneteléssel töltötték: folyókon eveztek, vállukon vitték ágyúikat és felszereléseiket napokon keresztül. Az ötvenedekre osztott kozák expedíció a korban félelmetes erőt képviselt: a harcosok szakállas és kanócos puskákkal, csatabárddal és késsel voltak felszerelkezve, szívósságuk pedig felülmúlta az ellenséges mongolokét.
1582-ben foglalták el a kánság régi fővárosát, Csingi-Turát; ekkorra már 2 ezer kilométerre jártak Moszkvától. Továbbnyomulva a Tobol-folyó partján megmutatkozott a kozákok ravaszsága: bárkáikban csak orosz ruhába öltöztetett rőzseemberekre zúdítottak nyílzáport a tatárok, mire meglepetésszerűen a már korábban a túlparton rejtőző Jermakék lecsaptak rájuk.

Jermak, látván a meghódítandó terület nagyságát, erősítést kért. Sztroganovék ellátmányt és saját jobbágyaik közül toborzott 300 harcost küldtek, amivel Jermak már megindulhatott az Irtis és az Iszker folyók találkozásánál fekvő Kaslik (orosz nevén Szibir), a kánság fővárosa felé.
Szurikov orosz festő így képzelte el Szibéria meghódítását
Az 1582 őszén az Iszkeren átkelő kozákok lehengerlő rohama a híres festő, Vaszilij Ivanovics Szurikovot is megihlette (Jermak meghódítja Szibériát, 1895). A csatát így jellemezték a források: "A kozákok pedig nem kevés tatárt megöltek, csodálkoztak azért a tatárok: milyen erősek az oroszok, hogy ők egyet sem tudnak megölni közülük. Az izzó nyilak seregestül szállnak feléjük, a kozákok mégis ott állnak sértetlenül, amin a tatárok még jobban elcsodálkoznak" (idézi: Leonyid Sinkarjov: Szibéria – múlt, jelen és jövő. 1977., Kossuth Könyvkiadó-Kárpáti Kiadó).
Szibirt, Szibéria névadó városát sikerült bevenni, de az orosz terjeszkedéshez nem volt elég a kozákok fényes győzelme, a területet meg is kellett tartani. Az ellentámadás nem sokat váratott magára: 1584 augusztusában a tatárok rajtaütöttek a Moszkvába igyekvő Jermakon és 50 fős testőrségén - az oroszok "konkvisztádora" öt hónappal Rettegett Iván halála után hunyt el.
Az erőit összeszedő Kucsum visszafoglalta országát, de a Szibériai Kánság többé már nem tudott talpra állni: mindössze hét év kellett hozzá, hogy I. Fjodor cár apja után ismét elfoglalja - immár végleg - a kánságot.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok tegnap
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa tegnap
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában tegnap
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában tegnap
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió tegnap
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? tegnap
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa tegnap
- Charun az etruszk haláldémon tegnap