Kik voltak a szarajevói merénylet résztvevői?

2014. június 25. 17:42

A balkáni ellentét és a nagyhatalmi konfliktusok miatt a háború 1914-ben már benne volt a levegőben, a Monarchia és Németország is készült rá és egyeztetett, a szarajevói gyilkosság csak olaj volt a tűzre. De kik voltak Princip társai, milyen politikai háttere van a gyilkosságnak? - olvasható Völgyesi Zoltánnak a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán megjelent írásában.

Korábban

Casus belli

A szarajevói merénylet híre néhány óra leforgása alatt eljutott Bécsbe és Budapestre, majd Európa többi fővárosába is. A tragédia megdöbbentette, sőt megrázta nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is. Az európai uralkodók és kormányok sorra fejezték ki részvétüket, beleértve a szerb kormányt is, amely határozottan tagadta, hogy köze lenne a gyilkossághoz. Viszont Ferenc József és az Osztrák-Magyar Monarchia felső vezetése egyértelműen a szerb királyság számlájára írta a merényletet, részben a rendőrségi vizsgálat eredményeire utalva, részben arra hivatkozva, hogy a szerb állam évek óta támogatja a határokon átnyúló szerb nacionalista mozgalmat, és legalábbis tűri a Monarchia-ellenes propagandát.

A merényletet követő hetekben, a német és osztrák diplomáciai egyeztetések után döntött Ferenc József a háború mellett. A döntést megkönnyítette, hogy II. Vilmos német császár most is kiállt egyetlen szoros szövetségese, a Monarchia mellett, ugyanúgy, mint az 1908-as boszniai válság, majd az 1913-as észak-albániai konfliktus idején. Azt, hogy a háború már a küszöbön állt, és a két állam már az 1913-as válság óta készült egy esetleges háborús konfliktusra, bizonyítja, hogy már 1913 novemberében egy mozgósítási egyezményt terveztek kötni, amelyet 1914 nyarán, nem sokkal a merénylet előtt tárgyaltak újra, amint azt a levéltári forrás is mutatja.

A trónörökös meggyilkolása inkább háborús indok volt, mintsem döntő ok: a balkáni ellentét és a nagyhatalmi konfliktusok miatt a háború 1914-ben már benne volt a levegőben, a szarajevói gyilkosság csak olaj volt a tűzre: beindította a diplomáciai alkukat és fenyegetőzéseket, és mozgásba hozta a szembenálló katonai szövetségek háborús készülődését, amit ezúttal nem sikerült leállítani. Igaz, csak V. György angol király tett komolyabb kísérletet a békéltetésre.

A Monarchia sem magával a gyilkossággal, hanem Szerbia Monarchia-ellenes politikájával, a szerb kormány felelősségével és ultimátuma elutasításával indokolta a Szerbia megbüntetésére szánt katonai akcióját. A Szerb Királyságot illető vádak nem voltak alaptalanok sem általában, sem a gyilkosság kapcsán. Szerbiából származtak a fegyverek, a tettesek Belgrádból érkeztek. Az is hamar kiderült, hogy egy hétfős csoport készült a merényletre.

Hárman jöttek Belgrádból, Princip és Čabrinović társa volt a 19 éves Trifko Grabež, aki Principhez hasonlóan, miután kicsapták a szarajevói gimnáziumból, Belgrádba ment tanulni. A három fiatal már a trónörökös látogatása előtt egy hónappal, május 28-án elindult Belgrádból Szarajevóba. Előbb a Száván lehajóztak Szabácsig, majd szerb határőrök segítségével jutottak át a határon, úgy, hogy csak Grabežnek volt útlevele, aki a diákigazolványát „kölcsönadta" Čabrinovićnak. A határtól kitérővel, Tuzlán és Dobojon keresztül, északnyugat felől érkeztek Szarajevóba, június 4-én.

Szarajevóban várta őket Danilo Ilić, aki jól ismerte Principet. A 23 éves újságíró vezette akkoriban a helyi radikális szerb fiatalok szervezetét, az Ifjú Boszniát. Tanítóként kezdte pályáját, majd 1913-ban ő is Belgrádba ment, ott ismerkedett meg az újságírással. Egy éven belül visszaköltözött Szarajevóba, ahol a helyi szerb lap szerkesztőségénél helyezkedett el. A Belgrádból érkezőkön kívül három szarajevói társát is bevonta a szervezkedésbe, akik szintén tagjai voltak az Ifjú Boszniának, de Principék nem ismerték őket.

Közülük kettő szintén diák, ők voltak a csoportban a legfiatalabbak: a 18 éves Cvijetko Popović és a mindössze 17 éves gimnazista, Vaso Čubrilović. A harmadik, Muhamed Mehmedbašić több évvel idősebb volt a többieknél (27 vagy 28 éves), s mint a neve is utal rá, bosnyák volt, muszlim hitű, míg a többiek valamennyien ortodox vallású szerbek. Ilić volt az összekötő kapocs, aki csak a szervezésben és az irányításban vett részt, a merénylet idején fegyver sem volt nála.

következő oldal 1 / 4