Sorsgyötörte magyar anyák

A soha meg nem épült első pest-budai állóhíd

2014. június 24. 12:17 Maderspach Kinga

A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a Ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg a világ első vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly hídépítő mester. A reformkor híres vasgyárigazgatójaként még József nádor is meglátogatta ruszkabányai üzemében, egy hídügyben pedig Széchenyi Istvánnal is vitába keveredett. Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatta egy gyár fejlesztéséért, sőt ő adott szállást Bem tábornoknak Magyarországon töltött utolsó óráiban. Maderspach Károly mestersége mellett kiváló kohász is volt, aki egész életét családjáért és a hazájáért áldozta.


Kohászként hidat tervezni

Családjának történetét egészen korai időkre vissza lehet vezetni: az első adat egy Rajna-völgyi lovagé, az 1212-ben született Gilbert von Maderspaché. Az ő nevével kezdődött meg a több száz évig fennálló nemesi család története. A Maderspach család ősei gazdagságban és jólétben éltek a 30 éves háború időszakáig, ezt követően el kellett hagyniuk otthonukat. „Hát ki tudná könnyeivel letörölni a fájdalmat, a gyászt, mikor a halálnak nagyon is sok alakja áll harcban?” (Wilhelm von Mudersbach levele fiához; Prága, 1653-részlet, latinból fordította Maderspach Ferenc)

A Maderspach család egyik ágára Tirolban találtunk rá ismét, az 1720-as évek elején. A leszármazottak a bányászat minden fortélyát kitanulva tökéletes szakemberekké képezték magukat. Szükség is volt rájuk, amikor Mária Terézia királynő betelepítési-kísérleti programját elindította a Bánságban, hiszen a törökök kivonulása után Magyarországon szinte semmi nem maradt ezen a területen, így több tiroli bányászcsalád – közöttük Maderspach Leonhard kohászmesteré is – ide települt. Leonhard érdemeit a legmagasabb elismerések igazolják, mesterségét követte fia, János és unokája, az 1791. augusztus 3-án született Maderspach Károly, ükapám. Károly 1811-ben iratkozott be az akadémiára – az 1077. hallgatóként – és három év múlva kémlészként (bányászatban használt kifejezés, ércek kémiai próbálása) zárta tanulmányait.

Maderspach Károly (1791­-1849) (másolat, Maderspach Kinga tulajdona)

Kiváló eredményei miatt felkérték a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye, ma Románia) vasgyár egyik igazgatói feladatára, az igen fontos kohóüzemek felelős irányítására. Így indul meg 1823-ban a "Hofmann testvérek és Maderspach Károly ruszkabányai bányatársulat" élete. A ruszkicai nagy kohó üzembe helyezése, és a bói ezüstbánya gyors sikereket hozott a környéken élőknek: a haszon és a jövedelem roppant nagy volt. Sajnos ez magával hozta azt is, hogy sokaknak, legfőképpen a kormánynak, nem tetszett az önálló, kiválóan működő vasgyár, illetve az erősen magyar érzelmű család előmenetele. Ez odáig vezetett, hogy néhány sikeres év múltán külső és belső viszályok kezdték gyengíteni a gyár működését és a Maderspach családot.

Főleg Károlyt érintették érzékenyen az üzem rosszul szervezett munkáinak veszteségei és a kormány gáncsoskodásai. Pedig igazi tehetségét csak az 1830-as évek elején kezdte megmutatni, amikor már hidak tervezésével is foglalkozott. (Hogy miért kezdett hidakkal foglalkozni, valószínűleg már nem tudjuk meg soha, de könnyen lehet, hogy a szállítás megkönnyítésére próbált megoldást találni). Első hídját Lugoson építette fel 1833-ban, de ezt megelőzően, ugyanezen évben már megkapta a kizárólagos szabadalmi jogot az osztrák államtól „5 évre a feltalált és javított függőhidak előállítására, melyek a már használatban levőktől abban különböznek, hogy öntöttvas ívek képezik a támaszpontot...” (Forrás)  Így született meg a világ első ívenfüggő vonóláncos öntöttvas hídszerkezete, amelyet Maderspach Károly tervezett és épített.

Lugosi Cserna híd (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének tulajdona)

Találmányának lényege igen egyszerű. Az ívhidat képzeljük el úgy, mint egy megfeszített íjat, ahol az íj két végére igen erős feszítőerők hatnak. Ez a híd esetében rendkívül nagy ferde nyomást jelent a két hídfőre, vagy pillérekre. Ezt a kétoldalt jelentkező ferde nyomóerőt alakította át Károly találmánya függőleges és vízszintes erőkké. A pályaszint fölé emelkedő ív öntöttvas csőelemekből állt, és a hídfők fölötti végeit kovácsoltvas vonóláncokkal kötötte össze.

Ez volt tehát az ő forradalmi újítása. Alig két évvel később, az 1836-os esztendőben egy olyan pillanat érkezett el Károly számára, ami váratlan és merész lehetőséget hozott. Élete legnagyobb álmának megvalósulását érezhette elérhetőnek. Egy új és grandiózus hidat álmodhatott meg Pest és Buda közé, amikor az országgyűlés meghirdette a két partot összekötő állóhídra kiírt pályázatot. Sajnos ebben a nagyszerűnek tűnő vállalkozásban is nehézségek adódtak. Nagy volt a nyomás Széchenyi és néhány befektető részéről.

2018. tavasz: Sorsgyötörte magyar anyák
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!