Vasba öntött múlt

2014. április 29. 16:24

Több mint négyszáz darab öntöttvas tárgyból álló gyűjteménnyel gazdagodik a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeuma, miután a Korompay család kollekcióját Sándor József az intézménynek adományozta. A főként magyar területekről származó műremekek 19. századi vasöntödékben készültek, felbecsülhetetlen értékük egységükben rejlik.

Korábban

A nemrégiben elhunyt Korompay László és felesége évek óta gyarapította a kollekciót, amely az európai (leginkább kárpát-medencei) vasöntés különleges dísztárgyaiból, szobrokból, gyertyatartókból, tányérokból és egyéb vitrintárgyakból áll össze. A főként a 19. századi Munkácson és Debrőn készült alkotások Kossuth Lajos és Petőfi Sándor mellett I. Napóleont is megformázták.

Az öntőmérnökként dolgozó adományozó, Sándor József a tárgyak szakmai értékét emelte ki, és öntészeti szempontból felbecsülhetetlennek nevezte a gyűjteményt. Hozzátette: „ma már nem teremnek olyan szakértők, akik ezeket gyártották, az ilyen jellegű öntészet mára kihalt.” A Korompay család nemrég elhunyt gyűjtőjéről elmondta, hogy energiáját nem kímélve szedte össze ezeket az öntött tárgyakat, majd halála előtt kifejezett kívánsága volt, hogy a kollekció ne forgácsolódjon szét, hanem egyben tekinthesse meg a közönség. Három helyet jelölt meg, ahová szerette volna, hogy kerüljenek − ezek között volt a sárospataki múzeum is, amelyre végül a gyűjteményt megvásárló és egyből továbbajándékozó Sándor József választása esett.

Az adományozó

A ma délelőtti sajtótájékoztatón Dr. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának igazgatója elmondta, hogy a tervek szerint idén júniusban fog megnyílni a Korompay-gyűjteményt bemutató kiállítás Sárospatakon. Kiemelte, hogy Sándor József nem először lépett az adományozói szerepbe, ugyanis már egy évtizeddel ezelőtt, a Rákóczi-évben is egy öntött vaságyút kapott tőle a múzeum, továbbá állandó támogatója a térség régészeti munkálatainak. Az igazgatóasszony a későbbi terveikről beszámolva közölte, hogy állandó kiállítást terveznek a kollekciónak. Ezt követően Lengyelné Kiss Katalin kohómérnök, az Öntödei Múzeum igazgatója a történeti és technikai hátteret elemezte, megemlítve, hogy a témához kapcsolódó következő kiállításuk a „Vasba öntött múlt” nevet fogja kapni.

A mikrofonnál: Lengyelné Kiss Katalin, jobbra Csorba László és Tamás Edit

Dr. Tamás Edit a Múlt-kor kérdésére elmondta, hogy a gyűjtemény közép-európai szempontból elsősorban a darabszámát tekintve jelentős, másrészt amiatt, mivel valamennyi nívós európai öntöde termékei megtalálhatók benne. „Nagyszerű áttekintést ad arról az öntöttvas művességről, amely ma már nem létezik. A múzeumok felelőssége, hogy ennek a legérdekesebb darabjait megőrizzék, és ezért különösen kedves számunkra a Korompay család gyűjtőszenvedélye. Bennük volt az a vágy, hogy egyben tartsák a kollekciót, erre pedig a legalkalmasabb egy múzeum. Szerencsés véletlen, hogy megtalálták az öreg pataki diákot, Sándor Józsefet, aki megmentette az utókor számára és a sárospataki múzeumnak adományozta.” Hozzátette: a tárgyak nagyobb részéről tudható, hogy honnan származnak (munkácsi, dernői, uráli öntöde, német és osztrák területek), azonban még néhány esetben további kutatás, tudományos munka szükséges.

A sajtótájékoztatót megnyitó Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a hazai vasöntés hátteréről a Múlt-kornak elmondta, hogy a 19. században kibontakozó öntödei ipar és művészet az északkelet-magyarországi polgárosodás egy nagyon jellegzetes, kísérő jelensége volt. „A középkori eredetű kis öntödék ekkorra már ipari formákat öltöttek, gondoljunk például az Andrássy grófok nevezetes dernői vasgyárára, amely a Lánchíd építésekor felhasznált alkatrészeket is gyártott. Emellett azonban az 1848-1849-es szabadságharc során fegyvereket is kovácsoltak ott, vagy kaszákat egyenesítettek ki, hogy segítsék a szabadságharcosokat” − fejtette ki. Megemlítette továbbá a munkácsi vasgyárat is, amely a német vasművesség civilizációs eredményeit közvetítette Közép- és Kelet-Európa felé.

„Ez az ipar egyben az ott élő lakosság mindennapi kultúráját is emelte, ugyanis a tárgyak nagy részét művészi érzékkel lehetett megformálni. Vannak olyan gyűjtők, akik ennek elhivatott szerelmesei, a Korompay család éveken át gyűjtötte ezeket a vasemlékeket a legkülönbözőbb témakörökben, legyenek azok használati tárgyak, nemzeti vonatkozásúak, egyháziak vagy a polgári lakásdíszítés különböző elemei. Ez a nagyszerű gyűjtemény most egy igazán nemes gesztussal a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeumába, az északkelet-magyarországi kultúra egyik legfontosabb tárgyi gyűjtőhelyére kerülhetett” − tette hozzá.