Egy monumentális festmény újjászületése - a restaurálás
2014. február 20. 16:35
Volt egyszer egy festmény, mely most - tehetséges restaurátor-kezeknek hála - Csipkerózsika-álmából ébred. Egy monumentális festmény története következik (8. rész)
Korábban
A Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrzött, óriási méretű, romos állapotú műkincs restaurálási munkálatai 2012-ben kezdődtek és 2014-ig tartottak. A vásznon talált rengeteg apró szakadás és néhány nagyobb hasadás kijavítását, a vászon megerősítését, a festmény felületének tisztítását és esztétikai kiegészítését aprólékos munkával végezték a szakemberek. Orbán Kata, Szilágyi Sándor, Bernád István, Csanda Jenő festőrestaurátor művészek beszámolója a restaurálásról:
A festményt évtizedeken keresztül a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték nagy mérete miatt tároló hengerre tekerve, több nagyméretű festmény között. A festmény konzerválása a restaurálási folyamat első ütemében valósult meg. Ezt az esztétikai helyreállítás, retusálás és rekonstrukciós festés követte, melynek célja, hogy az eredetihez legjobban hasonlító állapotot hozzanak létre, megtartva a mű történetiségét és orvosolva a kép károsodásait.
A restaurálás pontos állapotfelméréssel és dokumentálással kezdődött. A kihengerítést követően a képet pár napig vízszintes állapotban hagyták pihenni, hogy a vászonhordozó megtört rostjai kisimuljanak a sokáig tartó hengerre feszített állapotukból. Csak ezután vizsgálták meg a kép hátoldalán jól látható károsodás mértékét. A restaurátorok megállapítoták, hogy egy ideig a festmény beázott, mert széles folyásnyomot találtak a vászon hátoldalán. Az eredeti keresztmerevítő megvédte a képet a lefolyó víztől, de a többi részét hosszabb ideig nedvesség érte. A kisebb és nagyobb szakadások mellett nagyságrenddel több volt az apró, alig látható sérülés, melyek a kép egész felületét elborították. Valószínűsítető, hogy ez háborús sérülés lehetett, melyet egy felrobbant gránát okozott, melynek apró repeszei a kép egész felületét végig lyukasztották.
A restaurálás fontos része volt a nagy szakadások megszüntetése, a felület kiegészítése. Mivel a nagy szakadások széleit nem lehetett pontosan illeszteni egymáshoz, ezért a hiányzó részt hasonló vászonnal pótolták, és a keletkezett kisebb felületi hiányokat a festmény felületébe illesztették, hogy esztétikailag élvezhetővé váljon a mű.

Az ezernyi sok kisméretű lyukat konzerváló anyaggal átitatott vékony függönyanyagból szabott foltokkal támaszották meg. Ez a vékony anyag összefogja a kisméretű lyukakat, de nem látszik meg a kép felületén. A nagyobb lyukaknál a hiányokat vászonpótlással orvosolták. A pótlás anyagának kiválasztásánál figyelembe vették az eredeti anyag szálainak vastagságát, szövésének módját.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
- Ön ismeri a Vatikán himnuszát? 12:47
- Kincsek az iszapból: a Temze titkai 11:49
- Vonatrablással és fosztogatással töltötte az időt a Jesse-Younger banda 10:50