A "vasfüggöny" mögött rekedtek a szarvasok

2014. február 10. 13:22

Bár a szögesdrótok, elektromos kerítések, őrtornyok és aknamezők alkotta, Európát évtizedekre megosztó vasfüggöny már a múlté, a cseh-német határon fekvő Sumava hegységben élő szarvasokban továbbra is élnek a hidegháborús reflexek - állítják kutatók.

Korábban

1945 után a háború utáni nagy népességmozgások miatt nehézségekbe ütközött a szigorú határellenőrzések megvalósítása, ennek ellenére a negyvenes évek végétől az 1950-es évek közepére kiterjesztették előbb az újonnan a Szovjetunióhoz csatolt területekre, majd a keleti blokk több országára is. A lezárt határok kiépítése - a Berlini Fal kivételével - paradox módon éppen olyan időszakban fejeződött be, amikor a szovjet politikában bekövetkezett lassú változások éppen a szocialista országok közötti nagyobb átjárhatóságot tettek szükségessé.

A vasfüggöny fogalma Winston Churchill brit politikustól származik, aki először a Truman amerikai elnökkel folytatott levélváltásában, majd 1946. március 5-i fultoni beszédében használta a kifejezést. "A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is."

A kezdetben képletes, majd fizikai valósággá vált elhatárolás Európa kettéosztottságának metaforája lett, s évtizedekig betöltötte azt a szerepet, amit Sztálin és kommunista vezetőtársai szántak neki: a szocialista tábor országainak hermetikus elzárását Európában szárazföldön, levegőben, vízen és az éterben. Az egykori Csehszlovákia nyugati határán létrehozott és működtetett "vasfüggöny" 1948 és 1989 között állt fenn, az áram (5000 V) alatt lévő vasfüggöny pedig 1950 és 1965 között volt üzemben, s mintegy ezer ember halálát okozta.

A hidegháború évtizedei alatt elsajátított viselkedési formák azonban a szarvasoknál továbbra is tetten érhetők, ugyanis a mai napig a többség csak elvétve lépi át az egykori határt. A cseh-német határon a cseh Sumava Nemzeti Park és a német Bajor-erdő Nemzeti Park zoológusai a szarvasok vonulási útvonalát vizsgálták 2005 és 2011 között nyomkövetők segítségével. Meglepő eredményre jutottak: az egykori vasfüggöny mentén található szarvasállomány döntő része megmarad korábbi területein, és csak egy része kóborol el más vidékekre.

A cseh kutatócsapat vezetője, Pavel Sustr állatorvos elmondta, hogy a Sumavában élő 1800 szarvas vonulási iránya alig különbözik a néhány évtizeddel korábban élt őseikétől. "Egyre több állat lépte át a határt tavaly, de ez a tendencia a szarvasok évtizedes viselkedési mintái miatt elég lassú" - mondta el Sustr, hozzátéve, hogy a szarvasok valamilyen szinten még mindig "tisztelik a vasfüggönyt".