A vörösterror 133 napja

A fiúgyermeket is megölték a rómaiak

2014. január 30. 18:56

A közkeletű vélekedéssel ellentétben nem nemek szerint "válogattak" a gyermekgyilkosságot elkövetők a római kori Britanniában, így előfordult, hogy a csecsemőkorú fiúkat is megölték a szülők - olvasható egy új tanulmányban.


A csecsemőgyilkosságot sokáig világszerte elfogadták, a fogamzásgátlás modern változatai előtt a "születésszabályozás" e formája azon kevés módszerek egyike volt, amely hatékonynak és az anya szemszögéből biztonságosnak számított. Régészeti bizonyítékok szintén azt mutatják, hogy ez a fajta gyakorlat meglehetősen elterjedt volt a Római Birodalom területén, sőt a Róma alapításáról szóló legendában is megjelenik, ugyanis Romulust és Remust anyjuk szolgája szintén meg akarta ölni, ám végük az ikerpárt a Tiberis partjára tették ki.

A csecsemőgyilkosság azonban nem csak Rómában terjedt el, az ókor egészére jellemző, hogy a szülők gyakran saját maguk vetettek véget a nem kívánt csecsemők életének - erre utalnak többek között a thaiföldi Khok Phanom Di, valamint a szerbiai Lepinski Vir és Vlasacnál talált sírok is. Ezekben a társadalmakban sokszor a fiú utódokat részesítették előnyben, őket megtartották, míg a lányokat olykor meggyilkolták.

A hambledeni (Nagy-Britannia) Yewden Villa területén előkerült gyermekcsontokon végzett vizsgálatok ennek ellentmondani látszanak. Bár a lelőhelyet már 1912-ben feltárták, a gyermekcsontokat elveszettnek hitték és csak nemrégiben találták meg apró dobozokban. Simon Mays, az English Heritage biológusa és Jill Eyers, a Chiltern Archaeology igazgatója 2011-es tanulmányukban azt írták, hogy az itt feltárt csecsemők gyermekgyilkosság áldozatai lettek, mivel a végtagjaik hosszúcsontjainak vizsgálata szerint mindannyijukat ugyanabban a korban, nem sokkal a születésük után ölték meg.

Ugyan a fiúk előnyben részesítése azt sugallná, hogy a rómaiak inkább a lánycsecsemőket ölték meg, Mays arra figyelmeztet, hogy ezt mindössze egyetlen forrás támasztja alá: egy Britanniában állomásozó római katona azt közli várandós feleségével levelében, hogy ne vesződjön a gyermek megtartásával, ha lányuk születne.

Mivel a csontok formájából csak a pubertás kor után lehet következtetni a nemre, a kutatók DNS-elemzésnek vetették alá a maradványokat. Több ezer éves csontokról lévén szó, a vizsgált 33 csontváz közül csak 12-nek tudták elvégzi a DNS-szekvenálását. A szekvenálás olyan biokémiai módszer, amelyet a DNS-t alkotó alapegységek, az úgynevezett nukleotidok - adenin, guanin, citozin és a timin sorrendjének a meghatározására használnak. A DNS szekvenciája határozza meg azt az örökletes genetikai információt, amely minden élő szervezet működésének alapprogramját adja.

A nemi arányok kiegyenlítettségére utal, hogy az áldozatok között hét lány- és öt fiúgyermek volt. Korábban felvetődött, hogy esetleg egy bordélyház állhatott a területen, s valószínűleg egy prostituált szabadult meg a nem kívánt gyermekeitől, de miután kiderült, hogy mindegyik gyermek külön anyától született, a kutatók ezt az elméletet elvetették. 

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!