A nulladik zsidótörvény

Nemzetközi visszhang

A Népszövetségben már a törvény megszületése óta felléptek a nemzetközi zsidó szervezetek, mint a francia Alliance Israélite Universelle, az angol Foreign Committee of the Jewish Board of Deputies, illetve a szintén angol Anglo-Jewish Association. A trianoni szerződés 54-58-as szakaszaira hivatkozva protestáltak, amelyek a kisebbségek egyenlőségét mondták ki.

Ez utóbbira a körmönfont törvényszöveg ad cáfolatot, ami a nemzetiségi kvótával igazából minimumot állapít meg, így a kormány szerint az éppenséggel kisebbségvédelmi. Bethlenék emellett azzal védekeztek, hogy a zárt szám ideiglenes, az a Csonka-Magyarországi viszonyokra van szabva, tehát megszüntetése csak egy eredményes revíziós politikára vár. Illetve a konszolidáló miniszterelnök a Népszövetség figyelmét előbb inkább a többmillió határon túli magyart érő jogfosztásokra, templom- és iskolabezárásokra stb. akarta irányítani.

A Népszövetség nyomására a Bethlen-kormány 1928-ban végül átírta a faji kvótát tartalmazó 3. szakaszt a numerus clausus törvényben. Nemzetiségek helyett ezentúl a szülők foglalkozása számított kritériumnak: mégpedig az adott foglalkozáshoz tartozók „száma és jelentősége” képezte az új arányszámot. Emellett az 1928/XIV. törvénycikk már a főiskolákra is vonatkozott. A zsidóellenes zavargások ekkor ismét fellángoltak, újabb atrocitásokra is sor került, sőt egy ízben a rendőrséget kellett az egyetem folyosóira vezényelni.

A zsidó hallgatók aránya így az 1928-as 8,8%-ról évente 1%-ot nőtt. A tendenciát 1935-ben a törvényhozás megkerülésével a Gömbös-kormány szakította meg, betartatva a faji numerus clausust. 1939-ben a II. zsidótörvény a faji paragrafust törvényileg is visszaállította, immár nevén nevezve a „zsidó hallgatók”-at.

De ekkorra a nemzetközi környezet is megváltozott. Zsidókvóta volt érvényben nyolc európai országban, például Lengyelországban is. Sőt az I. világháború után amerikai és kanadai magánegyetemek is (például a Harvard, a Yale és a Columbia) numerus clausust vezettek be a feketék, a katolikus bevándorlók, a zsidók és a nők ellen is, élve egyetemi autonóm jogaikkal.

Becslések szerint 1920 és 1945 között hatezer zsidó fiatalt szorított ki a magyar felsőoktatásból a numerus clausus törvény, ráadásul a helyükre érkező hallgatók valamivel rosszabb érettségi átlaggal is rendelkeztek. Emellett - bár nem a numerus clausus, hanem a zsidóellenes közhangulat és politika miatt - olyan korszakos zsenik nem dolgozhattak itthon egyetemi tanárként, mint Neumann János, Kármán Tódor vagy éppen Polányi Károly. 

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

1. Zsidótörvény-e a numerus clausus?
2. Csonka-Magyarország nem nemzetállam
3. A zsidómentes szemeszter: 1919/1920
4. Kevesebb zsidó egyetemista
5. Nemzetközi visszhang

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora