Ezért kellett lerombolni az országos levéltár tornyát
2013. augusztus 29. 12:02
A második világháború során, Budapest ostromában a Magyar Országos Levéltár (ma Magyar Nemzeti Levéltár) súlyos károkat szenvedett el, épületében és őrzött iratanyagában egyaránt. Megsérült a fűtésrendszer kéménye, a Torony is, amelynek újjáépítése vagy visszabontása újjáélesztette a szükségességéről szóló korábbi vitákat. A helyreállítás költségei miatt végül 1945 nyarának végén lerobbantották, ezzel az épület korábbi arculata jelentősen átalakult.
Korábban
Az ostrom adta meg a kegyelemdöfést
Az 1723-ban törvénnyel létrehozott, 1756-ban ténylegesen felállított Archivum Regnit, vagyis a Rendek, majd később az Ország Levéltárát a feudális intézményrendszer felszámolásával és a polgári állam kiépítésével 1874-ben átalakították. Az Országos Levéltár (OL) ez időtől fogva a hivatali írásbeliség maradandó értékű részének őrizetén túl a történettudomány forrásbázisául szolgáló tudományos intézménnyé is vált.
A levéltár hosszú ideig nem rendelkezett önálló épülettel, emiatt vagy alapítója (országgyűlés) vagy felügyeleti szerve (belügyminisztérium) épületében helyezték el. A működés (raktározás, feldolgozás, kutatás) feltételei korántsem voltak ideálisnak mondhatók, ezért a levéltár vezetői már nagyon hamar szorgalmazták az elegendő és megfelelő helyiséggel való ellátást, lehetőleg önálló, új épületben. Az elképzelés az 1890-es évek végén a politika jóindulatát is megkapta, a belügyminiszter és a miniszterelnök támogatása mellett a pénzügyminiszter is jóváhagyta az építkezést – legalábbis az előmunkálatok megkezdését.
Pecz Samu műegyetemi tanár, építész 1899-től kezdve folyamatosan dolgozott a különféle levéltári koncepciókon, bár az önálló új épület terve is többször bizonytalanná vált, azonkívül a megfelelő telek kiválasztása is hosszú, néha már-már kilátástalan procedúra volt. Végül 1911-ben megszületett a döntés, 1912-től létrejött az építkezés ügyeivel foglalkozó szakbizottság, 1913 októberében pedig elkezdődött az építkezés. A háborús viszonyok miatt a tervezettnél (1916) lassabban, de 1918-ra elkészült Magyarország első, kifejezetten levéltári célra épült, a korabeli modern levéltári szempontok szerint megtervezett levéltárépülete, amely – különösen gr. Klebelsberg Kuno belső díszítésre fordított figyelme után – joggal érdemelte ki az utókortól a „levéltári palota" minősítést.
Az épület egyik jellegzetes, de létjogosultságára vonatkozóan vegyes megítélésű eleme volt az a különleges torony, amely a fűtési rendszer kéménye, valamint a tűzoltáshoz szükséges víztartályt magába foglaló építészeti műtárgy volt.
A torony szükségességéről már a munkálatokat véleményező építési bizottságban is vita bontakozott ki. Az első ülésen, 1912. augusztus 28–29-én a kereskedelemügyi miniszter a víztorony létesítését „célszerűségi, szépészeti és takarékossági szempontból" is mellőzendőnek tartotta. Szerinte a célnak megfelelne a pincében elhelyezett víztartály, amelyből alkalmas szivattyúkkal biztosítható a megfelelő víznyomás. Hasonló véleményen volt Janicsek Andor fővárosi tűzoltó főparancsnok és Berczik Gyula miniszteri tanácsos is.
Hauszmann Alajos, az építkezés műszaki szakértője a víztorony mellett foglalt állást. Nézete szerint annak alkalmazása sokkal biztosabb, mert a szivattyúk felmondják a szolgálatot, és „manapság már víztornyokat mindenütt alkalmaznak". Az épület jellege is megkívánja ezt, ráadásul a torony léte szorosan összefügg a nagykéménnyel. Pecz Samu arra kérte a bizottságot, hogy hagyják meg az eredeti terv szerint a kéményes víztornyot. Csánki Dezső főigazgató a levéltár szempontjaira tekintettel csak annyit jegyzett meg, hogy „ha a torony felépítése tényleg oly nagy kiadással fog járni, akkor ő is annak mellőzését javasolja, mert attól fél, hogy a torony felállítása annyi költségbe fog kerülni, hogy emiatt más, a levéltárt érdeklő fontosabb dolgok létesítése elmaradna".
Horváth Emil államtitkár, üléselnök szavazásra kérte a bizottság tagjait, akik azonos arányban voltak a terv mellett és ellen. Az elnök, bár joga lett volna a kérdést eldönteni, inkább meghagyta a végső szó kimondásának lehetőségét a miniszterelnöknek. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy „a torony elhagyásában a tervező fantáziájának megnyirbálását látná". A torony így elkészült, és több mint két és fél évtizedig a budai vár északi részének városképileg meghatározó eleme lett a levéltár tornyos épülete.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap