A vörösterror 133 napja

Ezért kellett lerombolni az országos levéltár tornyát

2013. augusztus 29. 12:02

A második világháború során, Budapest ostromában a Magyar Országos Levéltár (ma Magyar Nemzeti Levéltár) súlyos károkat szenvedett el, épületében és őrzött iratanyagában egyaránt. Megsérült a fűtésrendszer kéménye, a Torony is, amelynek újjáépítése vagy visszabontása újjáélesztette a szükségességéről szóló korábbi vitákat. A helyreállítás költségei miatt végül 1945 nyarának végén lerobbantották, ezzel az épület korábbi arculata jelentősen átalakult.


Az ostrom adta meg a kegyelemdöfést

Az 1723-ban törvénnyel létrehozott, 1756-ban ténylegesen felállított Archivum Regnit, vagyis a Rendek, majd később az Ország Levéltárát a feudális intézményrendszer felszámolásával és a polgári állam kiépítésével 1874-ben átalakították. Az Országos Levéltár (OL) ez időtől fogva a hivatali írásbeliség maradandó értékű részének őrizetén túl a történettudomány forrásbázisául szolgáló tudományos intézménnyé is vált.

A levéltár hosszú ideig nem rendelkezett önálló épülettel, emiatt vagy alapítója (országgyűlés) vagy felügyeleti szerve (belügyminisztérium) épületében helyezték el. A működés (raktározás, feldolgozás, kutatás) feltételei korántsem voltak ideálisnak mondhatók, ezért a levéltár vezetői már nagyon hamar szorgalmazták az elegendő és megfelelő helyiséggel való ellátást, lehetőleg önálló, új épületben. Az elképzelés az 1890-es évek végén a politika jóindulatát is megkapta, a belügyminiszter és a miniszterelnök támogatása mellett a pénzügyminiszter is jóváhagyta az építkezést – legalábbis az előmunkálatok megkezdését.

Pecz Samu műegyetemi tanár, építész 1899-től kezdve folyamatosan dolgozott a különféle levéltári koncepciókon, bár az önálló új épület terve is többször bizonytalanná vált, azonkívül a megfelelő telek kiválasztása is hosszú, néha már-már kilátástalan procedúra volt. Végül 1911-ben megszületett a döntés, 1912-től létrejött az építkezés ügyeivel foglalkozó szakbizottság, 1913 októberében pedig elkezdődött az építkezés. A háborús viszonyok miatt a tervezettnél (1916) lassabban, de 1918-ra elkészült Magyarország első, kifejezetten levéltári célra épült, a korabeli modern levéltári szempontok szerint megtervezett levéltárépülete, amely – különösen gr. Klebelsberg Kuno belső díszítésre fordított figyelme után – joggal érdemelte ki az utókortól a „levéltári palota" minősítést.

Az épület egyik jellegzetes, de létjogosultságára vonatkozóan vegyes megítélésű eleme volt az a különleges torony, amely a fűtési rendszer kéménye, valamint a tűzoltáshoz szükséges víztartályt magába foglaló építészeti műtárgy volt.

A torony szükségességéről már a munkálatokat véleményező építési bizottságban is vita bontakozott ki. Az első ülésen, 1912. augusztus 28–29-én a kereskedelemügyi miniszter a víztorony létesítését „célszerűségi, szépészeti és takarékossági szempontból" is mellőzendőnek tartotta. Szerinte a célnak megfelelne a pincében elhelyezett víztartály, amelyből alkalmas szivattyúkkal biztosítható a megfelelő víznyomás. Hasonló véleményen volt Janicsek Andor fővárosi tűzoltó főparancsnok és Berczik Gyula miniszteri tanácsos is.

Hauszmann Alajos, az építkezés műszaki szakértője a víztorony mellett foglalt állást. Nézete szerint annak alkalmazása sokkal biztosabb, mert a szivattyúk felmondják a szolgálatot, és „manapság már víztornyokat mindenütt alkalmaznak". Az épület jellege is megkívánja ezt, ráadásul a torony léte szorosan összefügg a nagykéménnyel. Pecz Samu arra kérte a bizottságot, hogy hagyják meg az eredeti terv szerint a kéményes víztornyot. Csánki Dezső főigazgató a levéltár szempontjaira tekintettel csak annyit jegyzett meg, hogy „ha a torony felépítése tényleg oly nagy kiadással fog járni, akkor ő is annak mellőzését javasolja, mert attól fél, hogy a torony felállítása annyi költségbe fog kerülni, hogy emiatt más, a levéltárt érdeklő fontosabb dolgok létesítése elmaradna".

Horváth Emil államtitkár, üléselnök szavazásra kérte a bizottság tagjait, akik azonos arányban voltak a terv mellett és ellen. Az elnök, bár joga lett volna a kérdést eldönteni, inkább meghagyta a végső szó kimondásának lehetőségét a miniszterelnöknek. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy „a torony elhagyásában a tervező fantáziájának megnyirbálását látná". A torony így elkészült, és több mint két és fél évtizedig a budai vár északi részének városképileg meghatározó eleme lett a levéltár tornyos épülete.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!